SVARTSOT – Maledictus Eris

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: http://www.svartsot.dk/

Kiadás éve: 2011

Stílus: Folk Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A dán Svartsot a viking/folk metal színtér egyik kellemes színfoltja. A több komoly tagcserén átesett zenekar nem egyszerű viking metalt játszik, hanem kitűnően ötvözi melodikus death metalos alapjait dán-skandináv népzenei és középkori zenei elemekkel. A zenekar a vikinges témákon túl korábban is írt középkori témákról. Új albumukon, amely a Maledictus Eris („Átkozott vagy magad is” latinul) címet viseli, a melodikus és középkori elemek még nagyobb hangsúlyt kapnak, hisz egy konceptlemezről van szó, amely a nagy pestisjárvány dániai történetét mutatja be az 1350-es évek elejéről. A dalok ezen a lemezen is dánul szólalnak meg, a Fekete Halál dániai megjelenésétől az utolsó beteg lázának elmúlásáig mesélnek el egy-egy történetet. Mivel a középkor nagyon közel áll a szívemhez, ez a témaválasztás nagyon bejön.

A Maledictus Eris hangzásvilága a témaválasztásból fakadóan komorabb, sötétebb, mélyebb lett, mint elődeié, így nem került rá iszogatós, ivótülök- és korsólengetős nóta sem. Ezen az albumon nem szerepel harmonika, helyette a középkori világhoz jobban illő svéd duda játszik fontos szerepet a furulyák és mandolin mellett. Az albumon a népi részek nem kerülnek előtérbe, nagyon kiegyensúlyozott a népi és metal hangszerek szerepének aránya a dalokon belül, ráadásul a népies dallamok nem lágyítják, hanem erősítik a zord hangzást.

Az albumot a Staden… címre hallgató intró kezdi, amely egy középkori dániai városkába repít minket. Halljuk, ahogy a város zajából a főhős betér egy kocsmába, szerintem ötletes felvezetés. Az első dal a pestis Dániába való érkezéséről szól, a kórus miatt olyan hangulata van az embernek, mintha valami kikötőben lenne. Zeneileg hagyományos középtempós nóta, kellemes furulyajátékkal díszítve. A második dal, melynek címe Dødedansen (Haláltánc – ez egy későközépkori műfaj volt a nagy pestisjárvány után), durvább, gyorsabb, mint az előző, a pestis terjedését érzékelteti. Alapvetően a death-es alapok mellé mandolindallamot kapunk és egy kis furulyát is. A hörgős éneket jól kiegészíti a károgás, ami fokozza a dal drámai hatását.

A következő dal, a Farsoten Kom a csapások megjelenéséről szólnak, itt is vezető népi hangszer a mandolin. A dalban egy „héj-hózó” kórus van, ami a címmel ellentétben kissé vidámabb jelleget kölcsönöz ennek a nótának. Az ötödik szám (negyedik teljes dal) az igazán középkorias hangulatú Holdt Net Af En Tjørn. Főleg a dudamelódia ad neki XIV. századi ízt, ez nagyon tetszik benne, emellett a vége felé található begyorsulós rész is igen jó. A következő dal a végig középtempós Den Forgængelige Tro, a hitről, vallásról szól, ahogy nagyjából kivettem az infó és a cím alapján. Dalszövegek és magyarázatok híján nem nagyon tudok a dalok témáiról mit mondani, viszont zeneileg nagyon jó kis mandolintémák színezik az amúgy súlyos zenét. Emellett a furulyák az állandóbb népi hangszerek, a svéd duda viszonylag ritkán fordul elő a dalokban (az ötödik és az utolsó dalban), bár mindenképp újítás ennek a hangszernek a megjelenése a dánok zenéjében.

Mivel a sötét témából fakadóan nem várhatóak iszogatós dalok, így ilyen zenei témákat nem is hiányolok a lemezről, viszont szerintem egy-két helyen a középtempó helyett lehettek volna thrash-es zúzdák is, amik a károgáshoz hasonlóan tudták volna fokozni a drámai hangulatot. Az egyetlen ilyen zúzda a nyolcas Kunsten At Dø végén található. Különlegesség az albumon az utolsó előtti, akusztikus dal, a Spigrene, amelynek lágy, tiszta éneke a melankolikus, szomorú skandináv népdalokat juttatja eszembe, talán nem véletlenül.

A látványos borító igen illik az albumhoz, nagyon eltalálta a lemez hangulatát és tematikáját az élőhalott figuráival, ráadásul magyar vonatkozása is van, hiszen a grafikus nem volt más, mint Havancsák Gyula (Hjules), aki több magyar lemezborító és az előző Svartsot dizájn (Mulmets Viser) mellett például a Týrnek is készített már grafikát.

Alapvetően erős album született a több viszontagságon átesett dán csapattól. Kicsit talán több dudás részt rakhattak volna bele, de egyetlen igazi hiányossága az albumnak, hogy szinte végig egy tempóban vannak a számok, egy-egy durvább zúzás igen üde színfolt lett volna a lemezen. Összességében viszont nagyon bejött ez a lemez is, akárcsak a korábbi albumok és a témaválasztás is nagyon eltalált.

—————————————–

ENGLISH VERSION:

The Danish Svartsot is a pleasant dash of colour in the Viking/folk metal scene. The band – which has undergone more, serious line-up changes – doesn’t only play simple Viking metal, but perfectly combines its melodic death metal base with the elements of Danish /Scandinavian folk music and medieval music. The group had also written about medieval topics along with Viking topics before. On their new material, titled Maledictus Eris („Cursed Thou Shall Be” in Latin), the melodic and medieval elements play bigger role, because it’s a concept album which recounts the story of the Great Plague in Denmark from the early 1350s. The language of the songs is Danish on this album, too. The songs recount stories from the appearance of the Black Death in Denmark to the time when the last infected one’s fever had passed. I like this choice of topic, because the Middle Ages are very close to my heart.

According to the choice of theme, the sound of Maledictus Eris is more sombre, darker and deeper than the sound of its predecessors, so it has no drinking, horn- and pint-waving songs. They didn’t use accordion on this album, but Swedish bagpipe – which fits better to the medieval theme – plays big role along with the whistles and mandolin. The folkish parts don’t come to the fore, the proportion of the folk and metal instruments is well balanced, and even the folkish melodies don’t soften, but enhance the austere sound.

The album begins with the intro Staden…, which flies us to a medieval Danish town. We can hear as the main character enters to a tavern from the noise of the town, I think it’s a pertinent beginning. The first song tells the arrival of the epidemic at Denmark, the chorus causes the feeling of being in docks. Musically it’s a traditional mid-tempo song, decorated with a pleasant whistle melody. The second song, called Dødedansen (Dance of Death, a late medieval genre after the Great Plague) is harder, faster than the previous one, it illustrates the spreading of the epidemic. We got mandolin melody and a bit of flute to the death metal bases. The scream vocals support the growls well, and this increases the dramatic feeling of this track.

The next song, Farsoten Kom is about the appearance of the disasters; here also the mandolin is the leading folk instrument. The track has a „hey-ho” chorus which gives a bit happier feeling for this track, contrary to its title. The fifth track (fourth real song) is the truly medieval-like Holdt Net Af En Tjørn. Mainly the bagpipe melody gives it a 14th century taste; I like it very much, as well as the faster part at the end. The next song, the mid-tempo Den Forgængelige Tro is about the faith, the religion, as I picked out from the info and the song-titles. Without lyrics and commentaries, I can’t tell too much about the exact lyrical themes, but there are very good mandolin themes in the rough music. Along with mandolin, the whistles are the often used folk instruments, the Swedish bagpipe is relatively rare, used only in the fifth and the last tracks, but anyway the using of it is an innovation in the music of these Danes.

Because of the dark topic, we can’t count on drinking songs, so I don’t think, these musical themes don’t lack from the album, but they should take more brutal, thrash-like grinding parts into the tracks. This could increase the dramatic feeling as well as the screams. The only one similar grinding can be found at the end of the eighth song, Kunsten At Dø. The tenth, acoustic song, Spigrene is unique on the album. Its soft, clear vocals remind me of the melancholic, sad Scandinavian folk songs, perhaps it’s not casual.

The attractive cover befits the feeling and topic of the album with its undead characters and even it has a Hungarian connection, because the graphic artist was Gyula Havancsák (Hjules), who has made more Hungarian covers, the last Svartsot design (Mulmets Viser) and also for Týr.

The Danish band, which has undergone many rough, made a basically strong album. Maybe they should play more parts with bagpipe, but the only one real fault of the album is its nearly constant mid-tempo. Some harder parts would be great on the album. But overall, the album is very good, as they earlier materials and the topic is also great.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Staden… 0:48
2. Gud Giv Det Varer Ved! 4:26
3. Dødedansen 4:59
4. Farsoten Kom 4:32
5. Holdt Net Af En Tjørn 4:26
6. Den Forgængelige Tro 4:46
7. Om Jeg Lever Kveg
8. Kunsten At Dø 5:04
9. Den Nidske Gud 4:49
10. Spigrene 4:13
11. Og Landet Ligger Så Øde Hen 4:46

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár