SVARTSOT – Mulmets Viser

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: http://svartsot.dk/

Kiadás éve: 2010

Stílus: Folk Metal

 

 

 

Mindig is szerettem az olyan csapatokat, akik zenéjükkel képesek megidézni a véres csatamezők emelkedett, monumentális hangulatát, a győztes ütközetek utáni duhajkodás mértéktelen ivászattal egybekötött mulatozását, vagy éppen a háborgó tenger viharos széllökésekkel kísért gigantikus hullámai ellen való élet-halál küzdelmet, így hát a dán Svartsot neve is már visszatérő emlék a számomra. A három évvel ezelőtt megjelent Ravnenes Saga óta viszont a viking horda jelentős része lecserélődött, noha a zene mit sem változott az elmúlt esztendők során.

Természetesen folk metal-ról van szó, ahogy azt a Havancsák Gyula által alkotott tetszetős borítóra pillantva már bizonyára mindenki elégedetten nyugtázott. A külcsín és az egyéb körítések mellesleg olyannyira jól sikerültek, hogy a lemez láttán az ember nagy naívan tényleg valami nagy durranásra számítana, az önámító illúzió azonban hamar tova száll, így magam is kénytelen voltam beletörődni, hogy a Mulmets Viser igazából semmilyen különösebb izgalmat nem rejteget a vevőcsalogató pompa mögött.

Pedig az albumon helyet kapó tizenkét szerzemény mindegyike önmagában rendkívül kellemes, hamisítatlan folk muzsikával ápolja a füleket. Az első rifftől az utolsóig minden szép és jó, minden tökéletesen illeszkedik a stílus sajátosságaihoz, hosszú távon mégis pont ez a szabályszerűség és kiszámíthatóság nyomja rá az átlagosság bélyegét a produkcióra, amihez készséggel asszisztál a Claus B. Gnudtzmann helyére érkező Thor Bager végtelenül monoton vokalizálása. Némi színt csupán a szépen kihangsúlyozott furulyák élettelibb játéka visz a dalokba, bár aki ismeri az olyan bandákat, mint a Bran Barr, az Arkona, vagy az Aes Dana, az valószínűleg ettől sem fog hanyattesni meglepettségében. A tradicionális eszközök mellett mindenképpen jót tett volna az anyagnak pár egzotikusabb népi hangszer szerepeltetése is, ezek nélkül ugyanis minden ilyen jellegű díszítés a gitárokra hárul, ami nyilvánvalóan nem képes olyan sokszínűvé varázsolni az összképet, mint mondjuk a skót duda, vagy az Eluveitie-ből elhíresült hurdy gurdy és társai. Akárhonnan is nézzük, jelen esetben nincsenek olyan ínyencségek, vagy fogós, már-már slágeres dallamok, mint mondjuk a svájciaknál, de hiányzik az az elsöprő erő és lendület is, amit példának erejéért az Ensiferum-tól már megszokhattunk, és mindezek tetejében még csak nem is olyan gonoszak és részegek, mint Finntroll-ék. Viszont ha már hasonlítgatásokba bocsátkoztam, a srácok mentségére legyen mondva, hogy a középtempó ellenére náluk azért nem alszik meg a tej a számban, ahogy általában történik a feröeri barátaink esetében. Egy szó mint száz, egy csöppet lehetett volna dinamikusabb, rugalmasabb a lemezen hallható ötven percnyi játékidő, habár a felvázolt negatívumok dacára korántsem értékelhetetlen munkáról van szó.

Többek között dícsérendő, hogy egyáltalán nincs túljátszva a dolog, ezáltal a zene sokkal inkább megőrizte természetességét, a mondanivaló pedig érezhetően kevésbé erőltetett, mint mondjuk a hazánkban, de világviszonylatban is széles népszerűségnek örvendő Alestorm idétlen kalózkodása esetében. A hitelességen túlmenően persze direktebb formában is meggyőződhetünk a korong vitathatlan értékeiről. A Havfruens Kvad pl. egy igen tetszetős, vidám kis nóta, de az elsők közt kiszúrtam magamnak a legcifrább címmel elátkozott På Odden af hans hedenske Sværd-et is, mely valamelyest komorabb atmoszférát teremt társainál. A Laster Og Tarv aztán újra táncra hívja a hallgatóságot, míg a Kromandens Datter a mandolin feltűnése miatt válhat emlékezetessé. A legjobban mégis a Grendel c. szerzeményben sikerült elkapni a hangulatot. Szinte lelki szemeim előtt látom, ahogy a sikeresen abszolvált nőstény erőszakolás után a vörös szakállú viking bagázs betoppan a kocsma ajtaján, és a taccs részeg nyitó riffel mi magunk is belecsöppenünk ebbe a mesterien megalkotott, tipikus ‘kettőt nem tudok lépni’ című élethelyzetbe. Ilyenből kellett volna még egy pár és egy szavam nem lenne…

Érdekesség gyanánt még megemlíteném, hogy a zenekar és a kiadó volt oly kedves és elszánt, hogy a promóhoz mellékeltek némi angol nyelvű magyarázatot is a dalokhoz, ami utólag abszolút jó húzásnak bizonyult, hiszen a háttér ismeretében teljesen más aspektusból is megközelíthetők a tételek, mintha pusztán laikusként hallgatnám a csapat anyanyelvén íródott műveit. A teljesség igénye nélkül, a szövegek olyan megtörtént eseményeket és hiedelmeket is körüljárnak, mint az Angliát sanyargató kapzsi vikingek fosztogatása (Æthelred), harcosokat csábító tündérek (Lokkevisen), ősi betegségek (Den Svarte Sot), halott lelkek portyázása a sötét téli éjszakákon (Jagten), és természetesen nők és pia minden mennyiségben. Nem tudom, hogy mindez a nagyközönség számára mennyire lesz hozzáférhető, az azonban most is bebizonyosodott, hogy a skandináv mitológia valóban kimeríthetetlen forrás egy-két (legalább tartalmilag) érdekfeszítő anyag megírásához.

Alkalomadtán lekerülhet a polcról a Mulmets Viser, és noha szimpátiára nem jár a plusz pont, a Svartsot-nak így sincs oka szégyenkezni. Stílusában helytálló, kellemes, szolid album született, ami már csak igényessége miatt is kihúzhat pár ezrest a folk zenét kedvelő tömeg zsebéből.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Æthelred
2. Lokkevisen
3. Havfruens Kvæd
4. Højen på glødende Pæle
5. På Odden af hans hedenske Sværd
6. Laster og Tarv
7. Den svarte Sot
8. Kromandens Datter
9. Grendel
10. Jagten
11. Lindisfarne
12. I Salens varme Glød

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

SVARTSOT – Vældet

ST. Toma

Svartsot Interjú

ST. Toma

Hot News – Napalm Records news: Arkona – Svartsot – Hellsaw

NorthWar

Hot News – Svartsot: Maledictus Eris (Teaser) | Napalm Records

NorthWar

SVARTSOT – Ravnenes Saga

Morhguel

Szólj hozzá!