Húsz év telt el azóta, hogy a dán Svartsot először fújta fel harci kürtjeit, és a folk metal egyik legkarakteresebb képviselőjeként emelkedett ki a skandináv mezőnyből. Most, jubileumi évükben, a Peregrinus című hatodik lemezzel térnek vissza – és minden jel szerint ezzel a fejezettel zárul le a zenekar „klasszikus” korszaka. Ez az album nemcsak zenei értelemben, hanem tematikájában is összegzés: egy sötét, középkori moralitásjáték, amelyben a hit, a bűn és a felismerés fogalmai újraértelmeződnek.
A koncepció egy fiatal férfi történetét követi, aki egy botlás után vezeklésképp a keresztes hadjáratba indul. A zarándoklat azonban nem a megtisztulás, hanem a kiábrándulás útja lesz: az ideálok darabokra hullanak, és végül csak a csend marad. A dalok többsége a lovagi erények nevét viseli (Tarditas, Communitas, Libertas, Silentium stb.), ám ezek a fogalmak itt nem példázatként, hanem fokozatosan kiüresedő eszményként jelennek meg – a Svartsot talán legkomorabb történetét elmesélve.
Zeneileg a Peregrinus hű marad a zenekar gyökereihez, de érezhetően letisztultabb és tudatosabb anyag, mint a korábbi lemezek. A durva, mélyre hangolt riffek és Thor Bager markáns, hörgő orgánuma köré Cris J. S. Frederiksen finom mandolin- és akusztikus betéteket épít, miközben Hans-Jørgen Rosenwein fúvósai ezúttal nem csupán díszítések, hanem a narratíva szerves részei. Tue Madsen produkciója tökéletesen balanszírozza a folkos hangszereket és a metal súlyát: minden hang a helyén van, a lemez egységesen és erőteljesen szól.
A Como poden per sas culpas gregorián ihletésű bevezetése középkori hangulatba ránt, mintha templomi füst gomolyogna a hangfalak közül. Innen a Tarditas sodró lendülete viszi tovább a történetet, a Communitas közösségi himnuszából pedig lassan keserű kiábrándulás lesz. A Libertas a lemez csúcspontja: a Palästinalied dallamát idéző téma monumentális szabadsághimnusszá növi ki magát. A Neglentia és a Spiritualitas különösen színes fejezetei az anyagnak – utóbbi a libanoni Al Nedda motívumát építi be, ami váratlan, mégis organikus keleti ízzel töri meg a lemez menetét. A Via Dolorosa és a Silentium már nem ígér feloldozást: a végkifejlet nem a megváltás, hanem a felismerés, hogy minden hit törékeny és emberi.
A Svartsot mindig is a saját nyelvén szólt – szó szerint és zeneileg is. A korábbi lemezek dán szövegvilága helyett itt latin és angol címek, valamint keleti dallamidézetek vezetik a hallgatót. A Peregrinus így túllép a dán népi hagyomány határain: itt már nem csupán egy nemzet múltja, hanem egy egész civilizáció lelkiismerete szólal meg. A kulturális és vallási rétegek keveredése nemcsak zenei, hanem filozófiai értelemben is tágítja a horizontot.
Hallgatás közben az ember szinte érzi a por ízét, a kovácsoltvas kereszt hidegét, a kétség súlyát. A Peregrinus nem kíván könnyű élményt adni: inkább egy zenei zarándoklat, amelyben a folkos motívumok már nem a mulatság, hanem az elmúlás dallamai. A kompozíciók sűrűek – helyenként talán túlságosan is –, és előfordul, hogy a vokál túl domináns, de a lemez érzelmi íve így is hibátlanul működik. Itt minden hang a történet szolgálatában áll.
A vizualitás is ugyanazt az üzenetet közvetíti, amit a zene: Lars Roed borítófotói és Frederik Jensen grafikai világa egyaránt a megfáradt, porba hullt hit szimbólumai. A keresztes ember már nem harcos, hanem eltévedt vándor – pontosan az, amit a cím is jelent: peregrinus, azaz idegen.
A Peregrinus minden ízében a lezárás érzetét hordozza. Egy megfáradt világ képe ez, amelyben a harcos nem talál többé dicsőséget, csak igazságot. A Svartsot húsz év alatt megteremtette a dán folk metal egyedi hangját, és most, amikor ez a hang utoljára szól, méltósággal, bölcsességgel és emberi mélységgel búcsúzik. Ez az album nem csupán egy zenekar történetének végpontja, hanem egy korszaké is.
Kiadó: Mighty Music
Kiadás éve: 2025
Stílus: Folk Metal
Web: facebook.com/svartsot
Tracklist:
- Como póden per sas culpas
- Tarditas
- Communitas
- Simplicitas
- Libertas
- Neglentia
- Spiritualitas
- Via Dolorosa
- Silentium
Pontszám: 9/10
