Lemezismertetők

SVARTSOT – Ravnenes Saga

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: www.svartsot.dk

Kiadás éve: 2007

Stílus: Folk/Viking

 

 

 

Amint meghallottam, hogy a dán Svartsot afféle viking ízekkel megfűszerezett folk metalt játszik, ráadásul a Ravnenes Saga a debütáló albumuk, rögtön lecsaptam rá, hiszen ebből a stílusból most hirtelen nem tudnék mondani akár egy, ebből az országból származó bandát is, ami nemzetközi szinten is ismert lenne. Az országgal kapcsolatban először inkább a Raunchy-Mnemic féle modern vonulat, esetleg egy-két kiemelkedő banda jut eszébe az embernek a különböző stílusokból (mint a Hatesphere, Illdisposed, Serpent Saints, Anubis Gate, stb.), de a Svartsot által játszott folk/viking metalt csak elvétve játssza egy-két együttes, ami elég érdekes, ha például azt vesszük, hogy Dánia akár a vikingek őshazájának is tekinthető. Ezek tükrében szerintem teljesen érthető, hogy a Ravnenes Sagára hatványozottan kíváncsi voltam.

Már maga a borító is tetszetős a tradícionális szegéllyel, és a komor, ám az album koncepciójára utaló, hollót ábrázoló rajzzal. Ugyan a dalszövegek sajnos nem jártak a promóciós CD-hez – igaz, sokat nem értettem volna belőlük, hiszen a dalok dán nyelven íródtak -, azt azonban sikerült kideríteni, hogy az album alaptémáját Odin két hollója Huginn és Muninn szolgáltatta (az „emlékezés” és a „gondolat”), akik hajnalban elrepülnek az istenségtől, hogy estére visszatérve információkkal és friss hírekkel szolgáljanak a világról. A háttérinfók megszerzése, és a borító rövid nézegetése után tehát behelyeztem a CD-t a lemezjátszóba, és hátradőltem. Megszólalt az első szám Gravøllet, és máris tudtam, hogy ezt a lemezt bizony szeretni fogom! Maga a tétel amolyan tipikus középtempós viking szerzemény, melyet a furulya tesz még teljesebbé. A vokálhang viszont egy kissé meglepett: ez a fajta nagyon mély death metal hörgés végül is nem szokatlan a viking hatású zenéknél – például az Amon Amarth utóbbi albumainál, bár Claus B. Gnudtzmann vokálosnak jóval mélyebb, ugyanakkor kevésbé erőteljes orgánuma van svéd kollégájánál -, ehhez a középtempós, népi hangszerekkel kísért zenéhez nekem először valahogy nem passzolt. Sajnos egyébként ezek a vokáltémák egy idő után unalomba is fulladnak, még akkor is, ha például a Tvende Ravnében megpróbálja a magasabb hangfekvésű károgást is – ami viszont szerintem ilyen szempontból olaj a tűzre, ezt az acsarkodó törpehangot nem igazán kellene erőltetni, mert rászorul egy erőteljes fejlesztésre -, vagy éppen beveti a szokásos „csordavokált”, mint például a Festenben vagy a Skovens Kælling.

A lemezen amúgy nem csupán a hatnegyedes középtempós vikinghimnuszok fordulnak elő, sőt, sok helyen inkább a vidámabb népzenei hatás érvényesül, semmint a pátosz. Szerencsére ezt sem viszik túlzásba, így nem valamiféle kalaplengetős lakodalmas táncra kell gondolni, egyszerűen csak arra, hogy az egyszerűbb, dallamos, death metal hatásokat is felvonultató riffekre erősen hatottak a dán zenei tradíciók (kivétel ez alól a záró, Havets Plage című szám, amely pont ilyen „kocsmazene”). Az ilyen együtteseknél – ahol a gitárok mellett még más, a dallamvezérlésben szerepet játszó hangszerek is megjelennek – az egyszerűséget tovább szokta fokozni az is, hogy esetleg több hangszer pár ütem erejéig egymás dallamait játssza, vagy az alaptéma nem túl bonyolult variánsát. Nos, ez gyakran itt is fennáll, de szerintem jól találták el, hogy hol kell variálni, és hol lehet ugyanaz a gitár témája, mint a furulyáé. Cris J.S. Frederiksen szólógitáros és Michael L.Andersen ritmusgitáros éppen ezért viszonylag technikásan, dallamosan játszik a húrokon, a Crawline nevű együttesben összeszokott ritmusszekció (Martin Kielland-Brandt basszusgitáros és Niels Thøgersen dobos) pedig remekül szolgáltatja az alapot. A népi hangszerek remekül díszítik az egyébként sem szürke dalokat, Stewart Lewis a furulya mellett még bodhránon (ami egy kelta dob) is játszik.

Ha azt nézem, hogy történik-e valami szokatlan vagy meglepő, esetleg valami újszerű az albumon, a válaszom határozottan az, hogy nem. Ebben a stílusban nehéz is igazán innovatívat alkotni, így ezt igazán nem is vártam el, csupán annyit, hogy legyen egy kellemes, nordikus-folkos háromnegyed órám, és ezt maradéktalanul megkaptam. A lemez kiemelkedő pillanatai a híresebb folk bandák mellett emlékeztetnek többek közt az újabb Bathory, Amon Amarth és a régebbi Amorphis egy-két pillanatára (utóbbi például a Hedens Døtrere kapcsán jutott eszembe, amely egy kiváló, lassabb tétel), de nem témamásolás szintjén, hanem csupán hangulatilag, ami egyértelműen pozitívum. A hiányosságok, esetleg az egy-két gyengébb téma elhagyásának megtanulására még bőven van idő, hiszen a csapat – remélhetőleg – még pályája elején jár, hiszen mindösszesen 2 éve alakultak. A debütálás szerintem remekre sikeredett, és ha minden jól megy, ezzel az anyaggal akár könnyen nemzetközi sikerre tehetnek szert, és Dániát pedig hamar felhelyezhetik a folk metal zenei térképére, még akkor is, ha a mostani hasonló stílusú bandák egyelőre erősebb anyagokat alkotnak. Aki tehát valami metalba oltott nordikus folkzenére vágyik, de már unja a Korpiklaani-féle csujjogatós talpalávalókat, vagy túl sötétnek érzi az új Finntroll albumot, de nem vár semmi különlegeset, annak a Svartsot tökéletes kikapcsolódás!

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Gravøllet
2. Tvende Ravne
3. Nidvisen
4. Jotunheimsfærden
5. Bersærkergang
6. Hedens Døtre
7. Festen
8. Spillemandens Dåse
9. Skovens Kælling
10. Skønne Møer
11. Brages Bæger
12. Havets Plage

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

SVARTSOT – Kumbl

Menegroth

Svartsot – „Liden Kirsten” videopremier

KMZ

SVARTSOT – Vældet

ST. Toma

Svartsot Interjú

ST. Toma

Hot News – Napalm Records news: Arkona – Svartsot – Hellsaw

KMZ

Hot News – Svartsot: Maledictus Eris (Teaser) | Napalm Records

KMZ

SVARTSOT – Mulmets Viser

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek