Nagyon vártam ezt a lemezt, és ami azt illeti, egy kicsit elfogult is vagyok, ugyanis az efféle gothic/melodic doom/death az egyik kedvenc fémzenei műfajom, ezen belül pedig a Juha Raivio vezette finn kvintett szerintem az egyik legkiemelkedőbb formáció a 21. században.
Aki meglepetéseket és újításokat remélt, az könnyen lehet, hogy csalódni fog, mert ez az album igazából semmi olyat nem rejt magában, amit korábban még ne hallhattunk volna tőlük. A dalok javarészt a megszokott sémák szerint íródtak, ezért egyeseknek valószínűleg az lesz a véleményük, hogy nem túl izgalmas, ötlettelen, vagy önismétlés, és őszintén szólva még talán van is némi igazság ebben. Egy másik aspektusból viszont értékelhető, hogy hűek maradtak a saját, jól bevált stílusukhoz, ezért nem okoznak csalódást azoknak a rajongóknak, akik pont ezt az irányt szeretik és várják el tőlük. Ha pedig így nézzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Moonflowers is egy épp olyan élvezetes, hamisítatlan STS anyag, mint elődjei (még akkor is, ha akadnak kevésbé emlékezetes „töltelék dalok” is rajta, mert igazából rossznak azokat sem nevezném). Ha pedig valaki még nem ismerné a korábbi munkásságukat, de kedveli ezt a műfajt, annak szerintem pláne nem lesz semmi problémája vele.
Amire számíthatunk: szomorkás hangulat, lassú tempók, kellemes gitárdallamok vonós-, és szintikísérettel, helyenként súlyos torzított riffek, javarészt tiszta ének és hörgés, néhol károgás, az All Hallow’s Grieve című duettben női vokál, a záró tételben pedig még némi black metal-os témák is hallhatók. Szóval elég változatos, de nem zavaróan eklektikus. A hangzással sincs gond, szépen és harmonikusan szól minden. Szerintem érdemes összebarátkozni vele!
Tracklist:
- Moonflowers Bloom in Misery
- Enemy
- Woven into Sorrow
- Keep Your Heart Safe from Me
- All Hallow’s Grieve
- The Void
- The Fight of Your Life
- This House Has No Home
Pontszám: 8.5