SWORN AMONGST – Severance

Kiadó: Rising Records

Weboldal: myspace.com/swornamongst

Kiadás éve: 2010

Stílus: Thrash Metal

 

 

 

Thrash-véreim! Adjunk hálát, s hajoljunk meg a nagy Riff-Isten előtt. Hajlítsuk ujjainkat ördögvillába, s headbangelve üvöltsük imánkat, miként magasztaljuk eljövetelét azoknak, akik esküjükkel megfogadták örökre hűek maradnak a Zúzás szentségéhez. Híveim, énekeljük el az esküt tettek Testamentumából tíz zsoltárt, de feloldozásra ne számítsatok! Sokkal inkább egy kompromisszummentes adrenalin pumpára, ahogy a gyilkos riffek sorozatban osszák a pofonokat. Nem elég, hogy álljuk, de még a másik orcánkat is odatartjuk. S lássátok, rövid időn belül a Tízparancsolat leghűségesebb követőivé válunk. Már tudjátok, hogy itt szó sincs kegyelemről, megbocsátásról, báránylelkű alázatról, sztoikus beletörődésről.

Minden dicséreten, magasztaláson túl tényként kell kezelni, hogy a brit banda harmadik nagylemeze nem mérföldkő a maga stílusában. Nem fogja megváltani a világot, “csak” kellemes szórakozást nyújt a közel háromnegyed órában. Valamint biztosít afelől, hogy a fotelben elnyúlva, hallgatva, ne legyél mozdulatlanságra kárhozatva. Léggitár leckék alapanyagának ideális jelöltje. Egyáltalán nem megrovásként említem az időnként feltűnő testamentes, pontosabban Eric Peterson munkásságát idéző ritmus témákat, mert szerencsére koppintásról szó sincs, de én Legacy ősrajongóként, azért néha hegyeztem a fülem, hogy csak nem az egyik kedvenc gitárosom vendégeskedik az albumon? Már szinte vártam Chuck Billy hangját. Helyette Liam Liddell osztotta az igét. A kissé morcos mondatköpéseit nagyszerűen színesítik sakál ordításai. Nem beszélve a bőségesen adagolt kórusról, amelyek további változatossággal emelik a lemez értékét. Hosszas morfondírozás után sem tudnék kiemelni a tíz dal közül egyet sem, hogy azt a többi fölé értékeljem. Annak ellenére, hogy homogén az album, mindegyik tétel tartalmaz jellegzetes, csak arra dalra jellemző momentumokat. A keverés dicséretes, minden hangszer tisztességes arányban van elosztva, talán csak a basszusgitáron toltam volna feljebb a csúszkát. Illetve egy leheletnyit piszkosabbra vettem volna a hangzást. Ebben a tekintetben számomra az abszolút favorit a The Storm és a Numb című tétel. Így mégiscsak kiemeltem két dalt a többi közül!

Ha most könnyelmű lennék, röviden annyit írnék, hogy egy tisztességes iparos munka született, amiből még van hova fejlődni, de többet érdemel a banda, hogy ennyivel el legyen intézve a munkájuk. Az mindenféleképpen vitathatatlan, hogy szívüket-lelküket beletették a dalokba, s így üres, töltelék percekről sem lehet említést tenni. Számok kellően összetettek, de nincsenek túl bonyolítva, és pont annyi van belőlük, amennyi az azonnali újrahallgatásra is ad esélyt.

Hallgassátok thrash-véreim, s elégedettség lesz részetek.

Tracklist:

1. Severance
2. Denounced
3. Out Of Line (Scathing Injustice)
4. Exploited (Systematically)
5. Darkness
6. Scratch The Surface
7. Useless
8. Crimson
9. The Storm
10. Numb

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!