Kiadó: Silverwolf Productions / SPV
Weboldal: www.sycronomica.de
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic / Symphonic Black Metal
(scroll down for English Version)
Érdeklődve vettem kezembe az általam eddig nem ismert német Sycronomica lemezét. A müncheni „Sycroscope” c. lemezén olyan zene hallható, ami tíz évvel ezelőtt nagyon divatos volt, mára viszont meglepő módon eltűnt: grandiózus szintiszőnyeggel leöntött gyors, dallamos black metált. A promo lapon található hasonlítások közül én a Dimmu Borgirt, a Graveworm-öt és a Borknagart érzem helytállónak; a Cradle of Filth-et nem különösebben, a Katatoniát pedig abszolút nem.
Noha (lévén német csapat, mondhatnám gonoszul) az eredetiség nem jellemzi őket, nagyon jól játsszák a választott stílust. A műfajra minden elem megtalálható itt: a hagyományosabb black metál riffek mellett szellősebb, heavy metálosabb dallamvezetések, szélvészgyors dobmunka, és persze az elmaradhatatlan billentyűfutamok. A zene alapvetően gitárorientált, a dallamokat a gitárok hozzák, a szintetizátor inkább csak színező szerepet játszik, mindazonáltal mindvégig jelen van. Előfordulnak még erősen északi hangulatú sötétebb akusztikus betétek és szólók is; ezekben a fagyos témákban hallatszik leginkább a Borknagar hatása.
A Sycronomica nagy biztonsággal felülmúlja a hasonló stílusban alkotó bandák túlnyomó többségét. Amellett, hogy nagy műgonddal megírt, szépen kidolgozott dalokat írtak, a részletekre is sikerült odafigyelni. Mindenképp dicséret illeti az éneket. A hagyományos középtartományú károgás mellett gyakran hallható a zenében tiszta ének is; itt mindenképp jó pont, hogy (noha kézenfekvő lett volna) meg sem próbálták lekövetni a Dimmu Borgirban sokáig a tiszta énekért felelős Vortex hangját, hanem ehelyett mind a dallamvilágot, mint a hangszínt tekintve inkább a Deggial-korszakos Theriont idéző nagy ívű, kicsit operás témákat hoz. Érdekes egyébként, hogy a lemezen található kilenc számból hat angol, három pedig német nyelven szólal meg. Én nem bántam volna, ha akár az egész lemez németül íródik, annyira jól megy ez a nyelv (kiváltképp a tiszta ének részeknél) a zene amúgy is emelkedett, ünnepélyes hangulatához.
A lemez kiállítása alapjában véve nagyszerű. Ami a hangzást illeti, telten, izmosan és gitárcentrikusan szól; a borítóterv már jóval gyengébb, de ez legyen a legnagyobb baj. A Sycronomica igen erős albumot alkotott. Mivel ahogy az általában lenni szokott, a lemez második felére jutott néhány felejthetőbb szám is, azért nem tökéletes az összkép, de így is ajánlott azoknak, akik szeretnének valami erőset hallani ebben az egykor divatzenének tartott, mára már viszont szinte elfelejtett műfajban.
—————————–
ENGLISH VERSION:
I took in my hands with much interest the new album of Sycronomica, a German band I haven’t heard of yet. The Munich-based group’s album titled „Sycroscope” contains music that was very popular ten years ago but then, quite surprisingly, has virtually disappeared: fast, melodic black metal supported with grandiose synch layers. Of the comparisons mentioned on the promo sheet, Dimmu Borger, Borknagar and Graveworm are appropriate in my view; Cradle of Filth is not so much, and Katatonia is not at all.
Although (being a German band, I could add wickedly) originality is not their strongest side, they manage to play the chosen genre very well. All the elements characteristic of the style can be found here: traditional black metal riffs along with airier, more heavy metalish melodies, tornado fast drum work, and of course the inevitable synch tunes. The music is basically guitar-oriented; the melodies are provided by the guitars, the synch only has some coloring role, although its present throughout. There also are some heavily Northern-influenced darker acoustic interludes and solos too; the influence of Borknagar is most obvious in these frosty themes.
Sycronomica safely outshines most bands creating music in the same style. Besides writing sophisticated, nicely worked out songs, they also paid attention to the niceties. The vocals are by all means worth praising. There are the traditional mid-pitched growls, but there is also a great deal of clean vocals in the music. It’s a good point here that they didn’t even try to imitate Vortex (although it would have been an obvious way to proceed), who was liable for the clean vocals in Dimmu Borger for a long time; instead they use vocals which are reminiscent of Deggial-era Therion both melody- and tone-wise with its magnificent, slightly orchestral-sounding themes. It’s also interesting that of the nine tracks on the album, six are in English and three in German. I wouldn’t mind if all were written in German, so fitting is this language (especially at the clean vocals parts) to the already very elevated and solemn atmosphere of the music.
The covering is also overall great. Regarding the production, it sounds very thick, powerful and guitar-centered; the cover artwork is considerably weaker, but it’s forgivable. Sycronomica has created a quite strong release. As usual, some forgettable tracks made it to the second half of the album, so the overall picture is not perfect. Yet it is recommended for those who would like to hear something remarkable in this once very fashionable but by now almost forgotten subgenre.
Tracklist:
1. Preludium III
2. Kaleidoscope
3. Realm Of Dust An Ashes
4. The Call
5. An Der Schwelle
6. Nebelgestalt
7. Embers
8. Ground On Fire
9. Geleit Ins Moor