TEARS OF MANKIND – Silent Veil Of My Doom

Kiadó: Solitude Productions

Weboldal: myspace.com/tearsofmankind

Kiadás éve: 2008

Stílus: Doom metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az 2002-ben alakult egyszemélyes orosz project igencsak igyekezett az elmúlt években, ami a kiadványaikat illeti (2003 “Moenchsgesang” és “Silence” demok, 2004-ben “Deep Inside The Silence”, “For My Last Pray”, “To Nowhere” és “Where Angels Do Not Dare To Fly” demok, 2005-ben “Dark Times”, “Pulse” és “Unique” demok, 2006-ban a “Without Ray Of Hope” és a “K Odinochestvu” CD-k jelentek meg). Phil (all instruments, dob program, ének) az egyetlen állandó tag, akit az élő koncerteken Aleksandr “Hanneman” Davidov (szólógitár), Berkut (gitár), Dima (basszusgitár) és Valera (dob minták) kísérnek. Az új anyagnak jól összerakott borítója van, de zeneileg, a jó ötletek többletsúlyának tekintetében is van még technikailag hová fejlődni, és időt adni egy-egy téma csiszolódásának.

Az And There In Eternity We Shall Merge magányos gitártémával indít, aminek hangjai futó borzalmat keltenek. Amint az összes “hangszer” csatlakozik, egy dallamosabb ötlet kezdené bontogatni szárnyait, de egy monoton hangulat átfordítja az egészet funeral doom-ba, amit itt-ott bizony nagyon elront az a néhány iszonyú gitárhang, a sablontémák, no meg ezáltal a kötelező hangulat erőltetése. A dobgép steril, túl steril, de alapjában véve apróbb dolgoktól eltekintve arányosan szól minden a lemezen. A némileg unalmas témák után azután megint csak egy nagyon jó, ötletes rész következik, egy gyönyörű zongorabetéttel és némi effekttel megpakolva… nem értem, miért nem lehet jobban odafigyelni ennyi idő után az összképre?

A Silent Veil Of My Doom elszállós hangokkal alapozza meg a melankolikus folytatást, ahol a gitárok és a ritmusszekció összessége egyetlen hangfolyammá duzzad az éjszakai égbolt alatt. Szépséggel és fájdalommal átitatott témák váltják egymást, ahogy az árnyak táncolnak a mélykék sötétben, majd a lélek önmarcangoló menetelése következik. Por és hús gyötrelme rajzolódik ki a hangjegyek közül, egy jól megírt szám, kidolgozva, bár a végén megint belecsúsznak a kissé unalmas téma ismételgetésébe, ezen az egy hibán kívül minden rendben van.

A Queen Of Night egy súlyosabb szám, sokkal intenzívebb érzékeltetést tud kiváltani, mert egy más vázra épülő hangulattal van dolgunk. A fő verze itt is jó, a jól előadott old school doom témák a hörgős énekkel ütősek, de itt is beleesnek a sablontémák variálásába, ami már csak azért is kár, mert így nagyon csekély az igazán felmutatható érték.

Az Under An Ancient Oak viszont annál ötletesebben nyit, a téma monoton zaklatottsága, a visszafojtott lélegzet és a szív dobogó ritmusa maga fölé emeli az éneket, majd egy pokolian nyomasztó verzével megmozdul. Itt a szinti erejét hiányolom kicsit, előrébb kellett volna tenni, mert itt nagyon fontos dallamos játéka, karakteres kísérőhangjai. A zuhanást juttatja eszembe ez a játék… meg is zuhan a szám, egy olyan négynegyedes játékkal, amit a korai My Dying Bride vagy Anathema lemezekről ismerhetünk. Hozzáteszem, csak arról beszélek, hogy milyen jól eltalálták a hangzást… a dühös death metal betét jó lenne, ha nem lenne ennyire nyers a hangzás és mű a dob, de sajnos ez van. Itt is az ötletesebb, kidolgozottabb részekből van több, de sajnos van elég banánhéj, amin elcsúszik az egész.

A Without You (To Solitude pt.2) egy zongoraloop monoton ismétlődésével kezdődik, csepegő esővel, megtoldva egy kis női énekkel, férfi suttogással, effektekkel, amitől misztikus lesz az egész. Semmi nagy villanás, csak egy pillanatra szabadabbá válik az ember lelke. A következő nóta a For One, az MDB számait juttatja eszembe, úgy ahogy van. Mintha valóban egy MDB nóta szólna. Nem tudom igazán eldönteni, hogy melyik gondolatnak adjak igazat – annak hogy ez egy jól összerakott véletlen, vagy pedig direkt utánzás? Az ének hangsúlya, minden ezt az ismerős zenekart juttatja eszembe, semmi kétség. A szám közepére betett dallamos, már-már mennyei metalkavalkád, hát, elsőre még jónak tűnt, de egy idő után csak a nagy kérdőjelek ütköztek ki a fejem fölött. Úgy hiszem, a csapat ennél sokkal többre képes, mint amit ez a dal mutat.

Az On Ruins Of Our Love gyászos majd melankolikus, kiábrándult szerkezete a doom jellegzetes alapjai, nem is az újdonság, mint inkább a hű tolmácsolás miatt jó ez a nóta. Itt is nyomon követhető az, hogy van itt mit elővenni a tarsolyból, bár érezhető az éneken az MDB hatása. Klasszikus felépítésben váltják egymást a betétek, a verzék, a hangulat viszont marad, ahogyan azt kell. Na ez az a szám, amivel elejétől a végéig elégedett vagyok, amire egy rossz szavam sem lehet. Minden jól szól, minden a helyén, bár természetesen hiányzik az élő dob feelingje, a sound mégsem annyira steril, hanem már-már éteri.

In My Room… a kezdő téma sablonos, az effektelt ének elég gatya, semmi értelmest nem tudok nagyon kihozni belőle. Azután megint csak jó ötletekkel rukkolnak elő, és megint csak visszanyúlnak a sablontémákhoz… bosszantó, hogy nagyrészt semmiről se szól ez a szám. Érdekes kísérletnél aligha több, dolgozni kellett volna még rajta. Sajnálom azt a pár jó témát, hogy itt véreztek el.

A bonus track a You’re Not Here (Silent Hill 3 remix). A szinti- és zongoratémával nyitó dallamos szerkezetnek nem sok köze van a doom-hoz, inkább az olyan gothic metal zenekarokat juttatja az eszembe egy pillanatra, mint a The 69 Eyes, Type O’ Negative, és társaik… bár itt a kezdeti értetlenkedésemen túlnőve csak a fejem kapkodhatom, hogy “hát ez meg mit keres itt?!”, merthogy talán nyomokban ugyan, de másképp sehogy sincs köze sem a doomhoz, sem ahhoz, amit eddig mutatott a lemezen. Ez a szám csak egy felesleges magamutogatás, egy értelmetlen próba… á, hagyjuk.

Nem tudom, mit tegyek. Sokaknak talán tetszene ez a lemez, így ahogy van, én csak azt tudom mondani, ötletes, de hiányos. Hiányos a sablontémákkal, a kidolgozatlan részeivel. Azzal, hogy nem élő formáció alkot. Hallgassatok bele, és döntsétek el!

———————-

ENGLSIH VERSION:

The one-man Russian project founded in 2002 really endeavoured about its albums (demos “Moenchsgesang” and “Silence” in 2003, “Deep Inside The Silence”, “For My Last Pray”, “To Nowhere” and “Where Angels Do Not Dare To Fly” demos in 2004, “Dark Times”, “Pulse” and “Unique” demos in 2005, “Without Ray Of Hope” and “K Odinochestvu” CDs in 2006.). Phil (all instruments, drum program, vocals) is the only permanent member who is helped on concerts by Aleksandr “Hanneman” Davidov (solo guitar), Berkut (guitar), Dima (bass) and Valera (drum patterns). The cover of the new material is well-constructed, but musically and in the dominance of great ideas there is possibility to improve technically, and to give time to a theme to polish.

“And There In Eternity We Shall Merge” starts with a lonely guitar theme; its sounds evoke a flying monstrosity… When all “instruments” join, a more melodic idea begins to develop, but a monotonous feeling turns the whole music into funeral doom, which is impaired by some horrible guitar voices, the pattern theme and the forcing of the obligatory feeling due to these. The drum program is sterile, too sterile, but ignoring some smaller parts, basically everything sounds proportionally. After the slightly boring themes a very good, ingenious part appears again with a beautiful piano part and some effects… I do not understand why can not be taken care about the image after such along time…

“Silent Veil of Doom” establishes the more melancholic continuation with cathartic voices where the addition of the guitars and the rhythm section rise to one single flow of voices under the night sky. Beautiful themes soaked with pain alternate each other as the shades dance in the deep blue darkness, and the self-corroding marching of the soul begins. The struggling of dust and flesh is drawed out of the notes; it is a well-written track, worked out well however, in the end repetition of a slightly boring theme comes. Disregarding this single mistake everything is okay.

“Queen of Night” is a heavier track which can evoke a most intense life-sensing as it ha a feeling based another scheme. The main verse is again good, the well-presented old school doom themes are strong with the growling vocals, but they again make a mistake with the varying of pattern themes, which is a pity since it is lack of the real values being present.

However, “Under an Ancient Oak” starts ingeniously. The monotonous harassment of the theme, the bated breath and the beating rhythm of the heart lift the vocals above them, and they make a motion with an infernal depressing verse. I miss the power of the synth, it should be more in the foreground since its melodic plays and its characteristic attending voices are very important. This play evokes in my mind the fall… it falls as expected with a 4/4 play known from the early My Dying Bride or Anathema albums. I note that I am talking only about how perfect their sound is. The angry death metal part would be good, if the sound was not coarse and the drum was not artificial, but unfortunately they are…There are mostly indigenous parts, but unfortunately there are enough banana skins on which everything slips.

“Without You (To Solitude pt.2) begins with the monotonous repetition of a piano loop, with dripping rain, together with a bit woman vocals, male whispers and effects, which cause the whole track to be mystic. There are not great flashes, but for a moment one’s soul becomes freer for a moment.

During listening to the next track “For One”, totally the tracks of My Dying Bride come into my mind. It is as it were a MDB track. I can not really decide, which thought to choose: either it is a well-pieced-out coincidence or an intended imitation. The emphasis of the vocals and everything brings this band into my mind. The melodic, near heavenly metal-cavalcade in the middle of the track seemed to be good firstly, but after some time great question marks appeared in my head. I think, this band has much better abilities than showed in this song.

“On Ruins of Our Love” mournful, then melancholic, disillusioned construction is the typical basis of doom. This song is good not due to the novelty but due to the great interpretation. It can be seen here, as well, that there is still something to show, but on the vocals, the influences of My Dying Bride can be felt. The inserted parts and the verses change each other in a classic order, but the feeling stays as it is needed. This is the track I am totally satisfied with, and I can not say a bad word about it. Everything sounds great, but unfortunately the live drums are absent, however, the sound is not so sterile, but nearly ethereal.

“In My Room”… The opening theme is stereotyped, the effected vocal is quite poor: I can not extract any meaningful from it. Afterwards they bring good ideas, and they take again to the pattern themes… It is annoying that the track is effectively about nothing. It is hardly more than an interesting experience; they should have worked on it much… I regret those some good themes to bleed to death here. The bonus track comes:

“You’re Not Here (Silent Hill 3 remix). The melodic structure opening with a synth and piano theme has nothing to do with the doom; for a moment such gothic metal bands come into my mind as The 69 Eyes, Type O’ Negative and others. After my incomprehension at the beginning I can only snatch my head as “why is it here?!”, since (only maybe in tracks) it has nothing to do with the doom and with that it showed until this in the album. This track is an unnecessary exhibitionism, a worthless try… ah, let it pass.

I do not know what to do. Many would maybe like this album as it is, but I can only say that it is indigenous, but incomplete. It is incomplete with the pattern themes and with its unfinished parts and with the fact it is made by a not live formation. Listen is, and decide!

Tracklist:

1. And There In Eternity We Shall Merge
2. Silent Veil Of My Doom
3. Queen Of Night
4. Under An Ancient Oak
5. Without You (To Solitude… Pt. 2)
6. For One
7. On Ruins Of Our Love
8. In My Room
9. You’re Not Here (Silent Hill 3 Remix) (Bonus)

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

TEARS OF MANKIND – Memoria

Azagtoth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár