A soron következő lemezismertetőm tárgya a black/death metal univerzum egyik új generációs üdvöskéjének, az egyszemélyes lengyel Temple of Decay legújabb lemeze, a kérlelhetetlen Anti Deus.
Ami rögtön feltűnik majd Mortt barátunk 32 perces bestiájának forgatása közben, az az anyag komplexitása, valamint a lengyel nyelven előadott rosszindulatú blaszfémiák fülbemászó volta. Az album nagyon militáns és erőteljes hangprodukciót hordoz, ami remek munkát végzett a vizes gitárhanggal, ezáltal még jobban kifejezi a riffek gonoszságát, a hihetetlenül feszes dobok haragját, nem is szólva a drasztikus vokálról. A legnagyobb fénypont mégis az, hogy sikerült átadni a ’90-es évek évezredzáró félelmének kaotikus esszenciáját és megőrizni a „tipikus” lengyel formajegyeket. Az Anti Deus-on az irgalmat nem ismerő őrült balck metal és a zúzó death metal brutális és könyörtelenül durva záporának össztüze várja mindazokat, akik belépnek eme szentségtelen terület sarkaiból kiforgatott szférájába.
A korong mind a hat dala tisztán érezhetően a maga jól megtervezett kis kalandja egy folyamatosan változó hangzásvilágon keresztül. Mindegyiknek megvan a maga jellemvonása, amely lesben áll, hogy lecsapjon rád. Legyen szó büdös nagy zúzásokról, aláhangolt jellegzetes basszusról, légoltalmi szirénáról, harangokról, kórusról vagy őrjöngő/kiabáló vokálokról és a Gyehenna völgyének halálhörgéseiről, garantáltan a maximumot fogod kapni! A frappáns, istenkáromló borítókép egyaránt megadja az általános irányvonalat, miként a zenekarnév sem rejti el Mortt koncepcionális orientációját.
A kínálat Strach i sumienie (Stosy)-al kezdődik. Az ördögi morgások után kapod is a zúzást, aminek lényege, hogy a Temple of Decay kifejezi: ezt a spirituális háborút nem ő kezdte ugyan, de itt van s végig fogja harcolni. A megtorpanásokat kaotikus szóló, aljas basszusvonalak és vésztjósló sikolyok jelzik, majd jön az újabb roham. A Diabolical Summoning (Sztandary buntu) felnyitja a templom kriptaajtaját, hogy szelíd harang és gitárjáték kíséretében beeressze a sötétség könnyed dallamait, melyek azután szörnyű lángra gyújtják magát az építményt is. Ebben a tűzvészben jól kigondolt váltások, kisebb összeomlások és nagy menetek váltják egymást. A vokál és a dobok emlékeztet a nagyon korai Behemoth-ra. Légoltalmi sziréna figyelmeztet a közelgő veszedelemre. Egy bomba becsapódása után az Apokaliptyczna furia egyszerűen mindent letarol! A riffek tűzviharában akad némi thrashes él, a vokáltémák változatosak és ugyanúgy nem ismerik a kegyelmet, akár egy kivégzőosztag, a lezárás előtt a háttérben megszólaló kórus pedig egyenesen hátborzongató. A gitárok hangja átható és intenzív, ugyanakkor olyan ijesztően hallucináló, hogy teljesen elvonják a figyelmet a basszusgitár és a dob lenyűgöző dinamizmusáról.
Az Afirmacja śmierci szintén egyértelműen igazolja, hogy a projekt brutalitása nagymértékben az üvöltésekben, a kíméletlen gitárriffekben, valamint a hihetetlen dobokban rejlik. A terror itt nincs elfedve, a pofon nyíltan éri az arcod! A háttérben húzódó vékony dallamsáv és a kórus plusz intenzitást teremt, egyúttal slágergyanússá emeli a dalt. A Klecha bár összességében nem olyan kemény tétel, mocskos bevezetője után figyelmeztetés nélkül rád zúdul. Kisebb grind ütemek, robbanások és nyers futamok özönét generálja, amelyekben a vokális részek erősítik az elnyomást, miközben keretezik a túlburjánzó gyűlöletet. Végezetül egy újabb katonás tétel, a Phallus Dei (Idzie wojna) jóféle középtempós felvezetéssel, emelt basszussal, kántálásokkal, a háttérben harcizajokkal. Mintha csak egy bővérű Marduk-átirat volna a korai időkből! Aki szereti a végtelenített riffeken nyugvó hamisítatlan war metalt, az ebben a számban is megtalálja majd a maga nagy kedvencét.
A szóban forgó hat dal hallgatása abszurd tudatáramlást generál, és szinte kényszerítenek a lemez lepörgetésére újra és újra. Aki vágyik a kaotikus és hipnotikus pillanatokra, illetve közel áll hozzá a Marduk, az Angelcorpse, az Anaal Nathrakh zenei világa megspékelve egy csipetnyi Batushkával, az biz’ Isten imádni fogja!
Kiadó: Godz ov War Productions / Black Death Production
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black / Death
Web: –
Tracklist:
- Strach i sumienie (Stosy)
- Diabolical Summoning (Sztandary buntu)
- Apokaliptyczna furia
- Afirmacja śmierci
- Klecha
- Phallus Dei (Idzie wojna)
Pontszám: 10