TESLA – Alive In Europe!

Kiadás éve: 2010

Stílus: Melodic Rock

Azt hiszem, először gondoljuk végig, mire is jó egy koncertlemez, mi értelme van ilyet kiadni. Főleg manapság, mikor már a legtöbb kiadványhoz mellékelnek egy DVD-t a zenekar friss vagy régebbi exkluzívabb koncertjének kép és hanganyagával, így próbálván vásárlásra buzdítani a zenerajongót. A koncertek hangulatának kényelmes átélésére, az élőben gyakran nem csak hangzásukban másként megszólaló dalok otthoni felelevenítésére, esetleg kis nosztalgiára volt a legalkalmasabb. Főleg 10-20 évvel ezelőtt, amikor a csapatok és kiadóik ritkábban – jó esetben 3-4 lemezenként – fektettek be koncertek jó minőségű hangfelvételébe, a színvonalas képrögzítésről nem is beszélve. Ma azonban, amikor a normál audio CD-nél sokkal jobb (pl. 5.1-es) hangminőséget nyújtó DVD-k akár kép nélkül, csak a zene kedvért is lejátszhatók, élvezhetők, hajlamos vagyok úgy érezni, hogy a koncert CD-k lassan kimennek a „divatból”, idejük lejár. Bár utazáshoz sztereóban is kiváló hallgatnivaló lehet egy olyan lemez, mint az Alive In Europe, mely olyan amilyenek lennie kell, jófajta slágergyűjtemény, nyugodtan mondhatjuk, hogy gyenge pontok, hibák – és sajnos a teljesség lehetősége – nélkül. Talán csak a koncert fíling nem jön át olyan erősen dalok közben, mint ahogy a dalok közötti lelkesedés alapján „elvárható” lenne. De ez akár azért is lehet, mert a banda stúdió anyagai is lélegző, organikus zenét és hangzást nyújtanak, és élőben is csúcsminőségben szólalnak meg a dalok, így aztán eleve nincs akkora különbség.
Egy ilyen dalcsokor összeállításánál nyilván bárkinek akadhat 1-2 kedvence, ami lemaradt a listából és esetleg kicserélné valamelyik rajta lévővel, nekem a Lazy Days és a Paradise hiányzik kicsit, talán a Modern Day helyén el tudnám képzelni valamelyiküket. De nézzük, hogy 25 év, 12 (több mint 16 millió példányban eladott) lemez, 2500 koncert és a 2008-as Comin” Atcha Live DVD után mit préseltetett CD-re a Tesla.

A dalok elvileg több helyszínen lettek rögzítve, de párszor elhangzik Barcelona neve, így egy részük biztosan a spanyol/katalán nagyérdemű biztatása mellett hallgatható meg.
Két újkori nótával, a kicsit riffelősebb, súlyosabb hangvételű Forever More-ral és a tempósabb I Wanna Live-vel indul az album, majd két – még a 80-as évekből származó – klasszikus, a középtempós Modern Day Cowboy és a kicsit komorabb hangvételű, slide gitárt és vele country fílinget is hozó Heaven”s Trail következik. A What A Shame, a Shine Away és a gigasláger Love Song képében briliáns dallamorgiával és a közönség megszólaltatásával folytatódik a CD. Király szólókat, zseniális elektromos és akusztikus gitárjátékot hallhatunk, Jeff Keith karcos, sok-sok érzést magában hordozó hangjával megspékelve. Csendesen folydogál az akusztikus What You Give, melyben végig ott bujkál a háttérben a gitármelódia. Az ezt követő, picit bluesos The Way It Is végre felpörög kicsit, de talán nem kellett volna ennyi balladisztikus nótát egy blokkba fűzni. Egyébként is inkább a lassú és a középtempós dalok jellemzik a Teslát, így a tempó teljes leültetését nem érzem szükségesnek, célszerűnek.
Az egyszerű, mégis ütős Breaking Free után előbb újra abszolút közönségkedvenc, a Hang Tough érkezik ragadós refrénjével, zseniális dallamaival, majd a modernebb, harapósabb megszólalású So What! veszi át a stafétát. Ezt a 20 éve játszott, már-már saját számnak számító dinamikus feldolgozás a Signs (a kanadai Five Man Electrical Band dala) követi. Zárásként az énekben kicsit az Aerosmith-t idéző akusztikus, mégis energikus Lil” Suzie-t és a borultabb, riffelősebb, de refrénjében természetesen tévedhetetlen Into The Now-t hallhatjuk, végjátéknak a közönség zenekart éltető kórusával!

Azt hiszem, én nem ezzel a dallal zártam volna a lemezt, ahogy vélhetően egy koncertet sem, az utolsó előtti 4-5 dal bármelyike jobb, nagyobb katarzist okozó befejezés lenne, mint az Into The Now, de ez ugye már csak jelentéktelen apróság, ne legyünk telhetetlenek.
A felvételek egy nagyon erős, kirobbanó formában lévő zenekart mutatnak, kiváló hangzással, jó arányokkal. Frank Hannon és Dave Rudes gitárosok igen jó teljesítményt nyújtanak, valamelyikük szinte folyamatosan szólót, melódiát játszik, végig színezve az egyébként sem dallammentes nótákat. A dalok minősége és előadásuk színvonala egyaránt magáért beszél, a ritmusszekció (Brian Wheat basszer és Troy Luccketta dobos) feszesen és megbízhatóan hozza az alapokat és a finom díszítéseket, nagy alázattal szolgálva ki a zenét, az egyes tételeket. A CD minden tekintetben meggyőző színvonala és nem mellesleg a Comin” Atcha Live! DVD-től hat címben eltérő összeállítása miatt melegen ajánlott minden Tesla és dallamos rock, hard rock kedvelőnek.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Forever More
2. I Wanna Live
3. Modern Day Cowboy
4. Heaven s Trail
5. What a Shame5
6. Shine Away
7. Love Song
8. What You Give
9. The Way It Is
10. Breakin Free
11. Hang Tough
12. So What!
13. Signs
14. Lil Suzie
15. Into the Now