Nem egyszerű feladatra vállalkoznak a The Agonist tagjai, amikor extrém metal alapokon nyugvó zenéjüket masszív, kimunkált dallamokkal és progresszív elemekkel kombinálják. A tény azonban, hogy évek óta töretlenül haladnak egy általuk megálmodott zenei szintézis megvalósítása felé, jól mutatja, hogy bár az öt kiváló zenész még csak nem is ugyanabban az országban él és alkot (Danny Marino és Pascal Jobin gitárosok, valamint Chris Kells basszusgitáros és Simon McKay dobos a kanadai Montreal-ban élnek, Vicky Psarakis énekes/vokalista pedig Chicagóban lakik), céltudatos és képzett zenészekként a fizikai távolság sem akadályozhatja meg őket az egyre színvonalasabb albumok kiadásában. A zenekar már több alkalommal bizonyította, hogy rendkívül gazdag forrásanyagra épít és mindezt egy sajátos, csak a The Agonist-ra jellemző eleggyé képes átformálni. Ennek az alkotói útnak a legutóbbi állomásaként adta ki a 2006-ban alakult melodikus extrém metal csapat 2021. október 15-én a Days Before the World Wept EP-t a Napalm Records gondozásában.
A zenekar hatodik albumaként megjelent EP-je akár a 2019-ben Kanadában Juno Awards-ra jelölt Orphans művészi értelemben vett folytatásának és kiteljesedésének is tekinthető. Az énekesi poszton 2014-ben Alissa White-Gluz-t váltó Vicky Psarakis-szal a csapat eddig három albumot jelentetett meg, amelyek közül az Eye of Providence (2015) és az Orphans (2019) általában jó fogadtatásra talált, míg a 2016-ban kiadott Five-val kapcsolatban már némiképp megoszlanak a vélemények. Általában is konszenzus van azonban a kritikusok közt az Orphan albummal kapcsolatban, amennyiben azt a The Agonist egyfajta újradefiniálásának tekintik; és ebbe a fejlődési ívbe jól illeszkedik az öt tételből álló Days Before the World Wept EP is. Az első dal, a Remnants in Time ez év szeptember 9-én jelent meg a nyilvánosság előtt – ezen a napon jelentette be egyúttal a zenekar az új EP megjelenését is.
Zenei szempontból a Days Before the World Wept diverz, sokarcú, de egyúttal koncepciójában kompakt szerzemény: üresjáratok és unalmas pillanatok nélkül viszi tovább az Orphans irányvonalát úgy, hogy egyúttal újdonságokat is hoz. A Remnants in Time Vicky klasszikus zenei inspirációi alapján építkező, melankolikus és némileg kísérteties zongorajátékával indul, amely Danny és Paco (Danny Marino és Pascal Jobin gitárosok) progresszív metal rajongóknak is méltán örömet szerző technikás duettjébe torkollik. A zabolátlan, Chris Kells és Simon McKay által megalapozott ritmizálást Vicky sajátosan kétarcú énekstílusa – jellegzetes polifonikus dallamainak és gutturális vokalizációjának a kettőssége – töri meg, hogy aztán végül még egyszer, az albumon utoljára visszatérjen a zongora hangja is. Bár az EP-n található szerzemények alapvetően mind hasonló koncepció szerint építkeznek, mégis valamennyi szerzeménynek van sajátos, egyéni arculata is. Az Immaculate Deception (kinek ne juttatná eszébe a cím a Black Sabbath 1994-ben hasonló néven kiadott dalát…) egy rövid narrációval indul (“If you look at the face of evil / Evil will look right back at you”), majd egyfajta már-már – az előző számnál talán kevéssé összetett, de mégis roppant erős – szimfonikus metalt idéző hangulatba torkollik, amelyet Simon-nak az albmon hallható talán legerősebb pillanatai alapozzák meg. A Resurrection – amely nem más, mint az eredetileg a Five-on The Resurrection címmel megjelent felvétel újragondolása – blast beatekkel és húzós, izgalmas dallamokkal telezsúfolt, halállal és újjászületéssel foglalkozó témái szintén jól illenek az EP tematikájába. A Feast on the Living, valamint a címadó dal, a Days Before the World Wept megint csak feszes, húzós témák mentén építkezik, de az utóbbiban ismét megjelenik (noha ezúttal nem zongorán, hanem gitáron előadva) a melankolikus, lágy, majd végül progresszív metalba torkolló lírai hangulat. Az Orphan albumon lefektetett alapokra épülő, kétlábdobos témákra felhalmozott többszólamú kórusok jól tanúsítják, hogy a The Agonist-ot sokan nem véletlenül tartják az extrém metal egyik kreatív erőcentrumának. Vicky és zenésztársai saját erősségeiket felismerve igen koncentráltan mutatják be a világ előtt saját egyéni látásmódjukat. A zenei megfogalmazás sajátosságain túl az élet, halál és újjászületés témáinak metaforikus kifejtésére koncentráló szövegek szintén sajátos, önmagában is kompakt műalkotást hoznak létre, amelyet ugyan a hagyományos értelemben nem tekinthetünk egy konceptalbum alapjainak, mégis felfedezhetők benne bizonyos közös érintkezési pontok.
A The Agonist jelenleg csúcsformában van és sikerrel mutatja be mindazokat az erényeket, amelyek a valódi művészetet a zeneipari standard fölé emelik: az elkötelezettséget, a fejlődni tudást és akarást, a kreativitást, valamint a fölényes hangszeres tudást. Ahogy eddig is, ezután is érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Tracklist:
- Remnants in Time
- Immaculate Deception
- Resurrection
- Feast on the Living
- Days Before the World Wept
Pontszám: 9