Kiadó: Ferret Music
Weboldal: myspace.com/thebanner
Kiadás éve: 2008
Stílus: Hardcore / Metal
A The Banner egy Ferret Records-os banda, akik az USA-ból származnak, nevezetesen New Jersey-ből. A Ferretnél most jött ki második anyaguk „Frailty” néven. Elmúlt év decemberében stúdióba vonultak a Machineshop nevű helyre, ahol az Everytime I Die is stúdiózott korábban. A Ferretnél eddig egy anyaguk jelent meg („Each, breath haunted”).
Mindenképpen ez a lemez szól idáig a legjobban, legbivalyabbul a The Banner munkássága közül. Remek munkát végeztek rajta az arcok, illetve a stúdiós illető. Így kell szólnia 2008-ban egy hardcore anyagnak. Azt kell, hogy mondjam, ebbe a 12 számba nagyon keményen beleadták a szívüket, lelküket. A düh, az agresszió, az elkeseredettség csak úgy árad az anyagból. A disszonáns témákat sem vetik meg az arcok, s a gyalulásból is ötösre vizsgáztak.
A lemez egy sátáni témával kezdődik, egy vontatott rock and roll-os húzás után. Az intro („Welcome fuckers”) is azt sejteti, hogy nagy dolgok fognak történni ebben a 35 percben. Aztán a „The Wolf” berobban iszonyat mélyrehangolt, tahó témájával, ami simán versenybe száll a Blacklisted szintén ekte paraszt elszállásaival. Egyébként az egész lemezre, ha rá kéne húzni zenekarneveket, hogy kik is hathattak rájuk, akkor talán meg lehetne említeni a Ringwormot, a Blacklistedet, az Integrityt, a Misfitset vagy Danziget :). Eléggé elborult a zene, rengeteg sötét elemet tartalmaznak a számok. A breakdown illetve a beatdownok sem maradhatnak ki a srácok által prezentált előadásban. Iszonyat punk ez a lemez, nagyon odatesz, odapakol, horzsol, magával ragad a dühe.
A gyors témák ugyanolyan szinten dominálnak, mint a középtempós, vagy iszonyat lassú döngölések. A blastbeatet sem vetik meg szerencsére a srácok (pl: ” Iwiwd”). Egy percre sem enged fellélegezni az anyag. A szövegek az előző anyag témáit folytatják. Tehát: depresszió, elkeseredettség, az élet fájdalmai. Nem rejtik véka alá a mondanivalójukat az arcok, s az énekes Joey maximálisan hitelesen üvölti végig a számokat teljes érzelemmel, gyűlölettel. Szóval nem vetik meg a metal, a hardcore illetve a punk elemeket sem, mert egyik pillanatról a másikra simán átvált egyik a másikba. Nem tudom, kint mennyire megy a banda szekere, de biztos vagyok benne, hogy meg kell őket tekinteni élőben, hiszen egy ilyen lemez dalai élőben olyan szintű sújtások lehetnek a világra, hogy utána nem maradna kétkedő, aki megkérdőjelezné őket.
Egy jó promócióval simán el tudnám képzelni, hogy rövid időn belül megnőne a tábora a zenekarnak. Nem kevés szám van, amely egy iszonyat befelé fordulós, sötét elszállással kezdődik, s utána elpattan a húr, s vége mindennek. Néhol (pl: „I am legion”) dallamok is felütik a fejüket, amiket szintén gonosz témák kísérnek. Tehát a dallamok is fájdalmasak, depresszív érzést sugallva. Mondjuk a kemény mosh témák remek ellentéteket képeznek a sötét részekkel. Remek lemez, maximális sújtás, figyeljetek oda erre a lemezre illetve a bandára.
Tracklist:
1. Welcome F…ers
2. The wolf
3. Leechbath
4. A hellbound heart
5. On hooks
6. IWIWD
7. Sphrenia
8. Funerals
9. Dusk
10. I am legion
11. Ratflesh
12. The father and the wayward son