Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: myspace.com/blackdahliamurder
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: TBDM made its most brilliant, wildest, most diverse and darkest album! It’d be a big mistake to miss it, because the album is interesting in all aspects!
Akik jártasak az extrém zenék terén, biztosan nem lesz ismeretlen számukra a TBDM neve. Amint tudjuk a srácok hatalmas party arcok, szeretnek bulizni, és nagyon jó bulikat/koncerteket adnak. A kezdetben nehezen definiálható zenét, felváltotta az egyre őrültebb, de végtelenül dallamosított és gyors „leegyszerűsített” stílus, amit egész nyugodtan nevezhetünk melodikus halál fémnek. Gyakorlatilag azt is míveli a zenekar, és bizony hiába kapnak jó értékeléseket a srácok, sokan nem gondolják őket komolyan, és ezáltal talán egy picit hiteltelennek is tűnhet az, amit művelnek. Talán van benne valami, és talán nem csak ez az egy főbb probléma van a bandával, de bárki bármit mond, amikor neten elérhetővé tették a „Moonlight Equilibrium” c. dalt, szinte libabőrös lettem első hallgatás után. Aztán többször is meghallgattam, publikált borítót megcsekkoltam, felfogtam, és vártam. Tudtam, hogy ez most teljesen más korong lesz. Promo fotókra is bukkanhattunk a neten, ahogy nekem is sikerült és közben szólt az új szám. Megjelenés előtt nem sokkal, publikáltak még egy nótát, ami bizony megint fura volt. Az „On Stirring Seas Of Salted Blood” c. esetében nem éreztem azt a szabad dallamvilágot, amit a Moonlight Equilibrium esetén. Mintha a kilencvenes évek elején járó death metal banda egyik szerzeményét hallottam volna. Bizony, a srácok nagyon tudnak durvulni nem csak dallamosan, hanem hoznak nagyon sok érdekességet. Ez a két dal gyakorlatilag értelmezést ad az új koronggal kapcsolatban.
Ez a lemez változatos. Tovább emelték a színvonalat, és bizony nem kevés meglepetésben lesz részünk, ha feltesszük és elkezdjük hallgatni. Trevor hangja megdurvult, és bizony sűrűbben is előfordulnak szituk, amikor több a mély hörgés, mint a magas károgás. Aztán kérem a gitárosok nagyon kitettek magukért, mert bizony vannak dallamok, amiket azelőtt még nem hallhattunk. No és maga a zene. Nem valami vidám. Nagyon sötét hangulattal bír, és a borító ezt tökéletesen összhangba is hozza saját magával. Nagyon meglepő egyébiránt az is, hogy vannak szimfonikus elemek is. Jajám. Lehet kapaszkodni, a zenekar nagyon újított és bizony nem csak hogy sötét, de azok számára, akiknek komolytalannak tűnt a zenekar, egész nyugodtan könyveljék el, hogy bizony ez egy nem hétköznapi korong.
Az év eddig nagyon sok meglepetést tartogatott sokak számára, és a TBDM idei lemeze is közéjük tartozik. A pontozásnál pedig teljesen egyértelmű, hogy a maximális pontszámot adom meg, viszont azért azt közölném, hogy a lemez változatossága és a srácok merészsége végett kapja meg a maximumot. Ettől csak megerősíti a műfajt, nem változtat rajta, viszont az teljesen egyértelmű, hogy a csapat eddigi legjobb lemezét fektette le számomra. Kíváncsian várom a folytatást.
Tracklist:
1. A Shrine To Madness
2. Moonlight Equilibrium
3. On Stirring Seas Of Salted Blood
4. Conspiring With The Damned
5. The Window
6. Carbonized In Cruciform
7. Den Of The Picquerist
8. Malenchanments Of The Necrosphere
9. The Grave Robber’s Work
10. The Raven
11. Great Burning Nullifier
12. Blood In The Ink