THE BOY WILL DROWN – Fetish

Kiadó: Earache

Weboldal: facebook.com/boywilldrown

Kiadás éve: 2009

Stílus: Deathcore

 

(scroll down for English Version)

 

 

Egy előzetesen begyűjtött sampler cd alapján nem voltam túl jó véleménnyel az Earache kiadó eddigi munkásságról, metalcore és más modern zagyvaságok gyűjtőhelyének tartottam őket. Nos, ezzel nem is jártam túl messze az igazságtól, azonban rájöttem, hogy ez korántsem annyira rossz dolog, mint hittem. Igaz, azon a bizonyos kiadói mintalemezen körülbelül két olyan dal volt, ami bármilyen szempont alapján kiemelhető a többi közül, de úgy tűnik, csak a dalok összeválogatói hibáztak. Azóta ugyanis nem a The Boy will Drown a kiadó első zenekara, amelyiket hallgatásra érdemesnek találom.

Ezek a látszatra 15 éves – és mellesleg teljesen infantilis – srácok az infólap szerint melodikus death metalt tolnak, de mivel amit a Fetishen hallunk távolról sem emlékeztet a Children of Bodomra vagy a Dark Tranquilityre, én sokkal szívesebben hívnám ezt deathcorenak. Attól is különbözik, nem sok breakdownt találhatunk benne, úgyhogy amondó vagyok, hagyjuk a kategóriákat. Tessék elképzelni a War from a Harlot’s Mouth-t All Shall Perish-sel keverve és egy tizessel fiatalabb kiadásban. A lényeg, hogy zúznak, mint az állat, és a WfaHM borultságából is átvettek valamicskét. Az ének többnyire a mély tartományokban mozog, néha azonban egy-két (megjegyzem gyengécskébb) magasabb, core-os rekesztés is kiszalad a srácból. A gitáros néha hagyományos death metal stílusban reszel, de legtöbbször a beteg matekos zenékre jellemző magas agymenéseket tol. A ritmusszekció nem csinál semmit sem rosszul, de nem tudnám azt mondani, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtana. Egyenként elemezgetni a számokat jelen esetben nem nagyon van értelme, nincs külön kiemelhető sláger. A jellemző szélsebes tempó ellenére néha vannak belassult részek, amik egy kis felüdülést és pihenést nyújtanak. Olykor-olykor akusztikus, netán zongorás “andalgósabb” részek is előfordulnak, melyek tovább erősítik a korong beteg vonulatát. A szövegvilágban és a zenekar egész imidzsében jelen van a bizarr humor, elég csak egy pillantást vetni az olyan dalcímekre, mint a Deep Throat, a Joseph Fritzl vagy a Dance like an Epileptic.

Írnék még a korongról de nem nagyon lehet tovább elemezgetni a dolgot. A banda nem alkotott semmi egyedit (egyelőre), de aki szereti a beteg, valamennyire gondolkozós zenéket, annak nyugodt szívvel ajánlom. Ez itt egész konkrétan iszonyatos túrásokhoz alkalmas zene azoknak, akik nem szeretik a monotonitást. Ha nem jött be az új War from a Harlot’s Mouth (mint ahogy jó eséllyel nem jött be) és az új The Number Twelve Looks like You-t is szénné hallgattad (vagy esetleg nem vette be a gyomrod), akkor csapj le erre a korongra. A zenekar irányába pedig egy javaslatom lennne, hogy a külsejükön változtassanak egy kicsit, mert borzasztóan gyereknek tűnnek a promófotókon. A borító is gyönyörű és stílusos, szerencsére onnan kihagyták a szex és belezés témájú motívumokat. Számtalan olyan zenekar van, akiknél ezek a srácok jobban megérdemelnék a figyelmet, és az Earachenél van is rá esélyük, ha a megfelelő rajongói érdeklődés megvan. Tehát irány a bolt, srácok.

——————————

ENGLISH VERSION:

Due to a previously collected sampler cd, I didn’t have a really good opinion about Earache Records, I regarded them as a gallery of metalcore and other modern stuff. Well, I wasn’t that far from the truth, but I realised that this is fact is not as bad as I thought. It’s true that on that certain label disc, there were only two or so songs that by any means could have been chosen from the others, but it appears that only the songs’ selectors were guilty. As a proof, The Boy will Drown is not the first band from the label which I judge to be listenable.

These boys – appearing to be 15 or so and being completely infantile – play melodic death metal according to the infosheet, but since on Fetish we can hear nothing similar to Children of Bodom or Dark Tranquility, I would prefer to call this deathcore. It even differs from that, though, we can hear very few breakdowns here, so I would say let’s leave the categories alone. Imagine War from a Harlot’s Mouth mixed with All Shall Perish and younger with a decade. What matters is that they grind like hell and have taken something over from the insanity of WfaHM too. The vocals are mainly in the lower, growling tone, but once in a while, the vocalist emits a – weaker – higher pitched core-like scream. The guitarist sometimes rapes his instrument in the traditional death metal manner, but mainly does high brainstorms, characteristic of sick math music. The rhythm section does nothing wrong, but I couldn’t say that they play outstanding stuff. It doesn’t really make sense to examine songs one by one here, there is no exceptional hit. In the midst of the typical hyperspeed grinding there hide slow parts refreshing and relaxing the listener. Here and there, even acoustic or piano-like “dreamy” parts also occur, strengthening the sickness of the disc. Bizarre humour is present in the lyrics and in the whole image of the band, just look at song titles like Deep Throat, Joseph Fritzl or Dance like an Epileptic.

I would be glad to write more about this release, but there’s just no point in examining the disc further. The band does nothing unique (yet), but for those who like sick, somewhat intelligent music, I can recommend it. This is music made for incredible moshpits for those who don’t like monotonity. If you didn’t like the new War from a Harlot’s Motuh (as most probably you didn’t), and you already listened to the new The Number Twelve Looks like You a thousand times (or just your stomach is weak for that), then grab this album. I would only recommend one thing to the band, that they should change their looks, since they really look like kids on the promotional photos. The cover art is beautiful and stylish, fortunately the guts and sex were left out of it. These guys are definitely more worth attention than a lot other bands today, and at Earache they have the chance if they got the audience. So let’s go to the shop, guys!

Tracklist:

1. Deep Throat
2. Irminsul
3. Josef Fritzl
4. Apollo’s Lyre
5. Dead Girls
6. Dance Like An Epileptic
7. Barrymore’s Pool Party
8. Akura-Class
9. Elisabeth Fritzl
10. Suis La Luna

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár