Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.thecrownofficial.com
Kiadás éve: 2018
Stílus: Melodic Death / Thrash Metal
Brief Sum: Based on two tracks it will be hard to tell how the rest will unfold, but one thing is for sure: what we could hear is exciting, fresh, and full of tension – one cannot listen to it loud enough, you’ve got to crank the volume up and up!
A svéd The Crown nyaktörő tempójú death metalja már a kezdetektől fogva nagy kedvencem volt. Az évek során sokat változtak, a kezdeti színtiszta death metalba egyre erőteljesebben jöttek be rock and roll elemek. Mégis ezen változások nem alakították át zenéjüket valami egészen mássá, inkább csak finomították az általuk kijelölt utat. A korai időkben még Crown of Thorns néven futottak, csak már létezett ilyen zenekar, így inkább The Crown-ra módosították magukat.
A zenekar története érdekes. A nagyjából állandó felállást kétszer kavarta meg az énekes Johan Lindstrand kiválása. Egyszer a Crowned in Terror album előtt 2002-ben, majd rövid visszatérés után kettészakadt a zenekar, az énekes a One Man Army and the Undead Quartet néven vitte tovább a crowni hagyományokat, míg a csapat maradék része Angel Blake néven más utakat járt be. Aztán 2010-ben újra összeállt a csapat, de akkor még Johan nélkül adták ki a Doomsday King lemezt, majd 2015-ben már újra Johan éneket a Death is not Dead-on. A különös adalék a történethez a Crowned in Terror-t újra felvették 2004-ben (2 évvel az eredeti lemez megjelenése után!), Crowned Unholy címen lett kiadva. Egy erőteljesebb megszólalás és Johan hangja került az új kiadásra. Meg kell hagyni, jót tett az anyagnak!
Ez a kislemez egy felvezető a 2018. elején megjelenő albumhoz. Nagy meglepetést nem okoz, igazi hamisítatlan Crown metalt rejt a két dal. Kiindulásként az előző kiadvány felvezető nótáját a Headhuntert tudom említeni. Hasonló hangzásvilággal rendelkeznek, de a dallamok most nincsenek az arcunkba nyomva. A megszólalás durvább lett, a dobok visszakanyarodtak a korai eszetlen tempókhoz. A Deathrace King hatását érzem, csak még modernebb megszólalással. Szokásukhoz hűen hiába rövid dalok, rengeteg apró témát beleépítettek, amiket talán jobban is ki lehetett volna fejteni, de ez a fajta tömörség izgalmat ad hozzájuk, a hallgatóra bízva a továbbgondolást. Külön érdekesség, vagy véletlen, hogy a két dal másodpercre ugyanolyan hosszú.
Két nóta alapján nehéz megmondani, milyen lesz a többi 8-10, de az biztos, hogy amit itt hallani, az izgalmas, friss és feszül az energiától, ami azt eredményezni, hogy egyszerűen nem lehet elég hangosan hallgatni, folyton csak feljebb tekerné a hangerőt az ember! Pont mint a többi lemezükön, így a pontszám sem lehet más.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Iron Crown
2. Ride the Fire