THE DETHRONERS – Overdriven Silence

Kiadó: Nail Records

Weboldal: www.dethroners.hu

Kiadás éve: 2008

Stílus: Doom / Gothic

 

(scroll down for English Version)

 

 

Valamikor 1995-ben még The Art Of Dethronement néven alakult a zenekar és 2000-ben jelent meg az első kislemezük Down On My Knees címmel. Sokan már akkor felfigyeltek rájuk. Ezután jött a névváltás The Dethroners-re és megjelent az első lemezük, ami Madách Imre drámáját, Az ember tragédiáját dolgozta fel. Ezzel ismét felrázták a hazai metal életet. Aztán hosszas hallgatás után jelent meg most a második albumuk Overdriven Silence címmel, ami az elmúlt három év dalait tartalmazza.

A CD hallgatása és kézhezvétele után, amit rögtön érzékeltem és tapasztaltam, hogy idáig egyértelműen ez a legjobb hangzás, amit kiadtak hangzó anyagon. Másrészt nekem úgy tűnik, hogy az Analogue Adventures demójukon elkezdett útvonalon haladnak tovább. Nem annyira színes az anyag, mint a korábbi lemezeken, de ez nem azt jelenti, hogy nem jó, ez már kicsit másabb stílus és ennek így kell kinéznie és megszólalnia. Szóval úgy érzem, a gótikus stílustól még jobban eltávolodtak, sokkal inkább doom metalba hajló dalokat hallhatunk.

Ahogy említettem három év dalcsokrát hallhatjuk, és azt kell mondanom, érezhető, hogy mindegyikkel sokat foglalkoztak, mert egyformán színvonalas végig a lemez. Nem érzem azt a hullámot, amit más albumoknál, hogy hol gyengébb, hol erősebb számot hallunk. Itt egytől egyig, jó témákat hallhatunk, amiken érezni, hogy sokszor átgyúrták és megfontolták, hogyan is lesznek a legjobbak.

A precíz gitárjátékban, helyenként elszállós részeket vehetünk észre, és ez mély melankóliát eredményez. Tehát megvan a kellő atmoszférája és súlya is egy-egy dalnak.

A vokál jó, de nem nevezném 100%-osnak. Néhol érzek bizonytalanságot Ágoston hangjában. Ettől függetlenül igazán élvezhető melódiákat produkál, és kellően illeszkedik a zenéhez. Talán még a dobhangzásba és a dob teljesítményébe is bele lehetne kötni, de nem teszem, mert nem annyira rontják az összképet, jóval az átlag felett teljesítenek így is.

Számomra a címadó dal az egyik legértékesebb az albumon, itt mindent bevetnek. Elszállós ének, mélyebb, üvöltő hang, hegedű, remek billentyűjáték, mely könnyen a kedvencünké válhat. Kiemelném még a Heritage c. számot is, ahol szinte a paradicsomba érezhetjük magunkat. A legtöbb érzés itt jön elő, szerintem jó ötlet lenne erre egy klipet készíteni. A belassuló gitárok, bársonyos lebegő hang, mintha megérintenénk a halált és eltávolodna tőlünk, de mégis örökké velünk van a félelem. A keményebb részeknél, pedig szétzilálnak mindent, és csak a szertefoszlott emlékek maradnak. Szomorúság, csend, magány. Szinte garantált, hogy ez a dal mindenkit megérint, és magával ragad szomorú szépségével. Nem hagyja nyugodni az embert, újra kell hallgatni ezt a tracket.

Amit még észrevehetünk a dalok felépítésében, hogy hallhatunk olyan súlyosabb riffeket, amik kemény, döngölős doom metalra emlékeztetnek. Például ilyen a Hiding Lurker, igaz utána kissé merengőbbé válik, de alapjában véve itt nagyon súlyos témákat hallunk. Szóval elég sokrétű zenéről beszélhetünk. Nem fog unatkozni a hallgató.

Több dalt is ki lehetne még emelni az Overdriven Silence-ről, de inkább javaslom mindenkinek, hogy szerezze be és győződjön meg maga, hogy mit is produkál a The Dethroners zenekar. Csak ismételni tudom magam. Szép, igényes, és remek keserű érzésvilág lakozik minden egyes szerzeményben.

————————–

ENGLISH VERSION:

The band was established sometime in 1995 and then called The Art Of Dethronement and the first single – the Down On My Knees – was publiseh in 2000. Many of us spotted them at that time. Then they changed their name to The Dethroners and they publised the first LP adapting the Men’s Tragedy from Imre Madách on it. So they shaked up the metal-life in Hungary with this. Then they came with their second LP – the Overdriven Silence – after a long hush, which contians the songs of the last 3 years.

After I got the CD and I listened it, I felt and noticed immediately that it has got the best sounding ever they’ve published yet. On the other hand I think that they work on the lines what they started with demo of Analogue Adventures. This album is not as colorful as in the past but it doesn’t mean thet it isn’t cool. It is an other style in a little bit and this how it has to work and sound. So I think thay have rather doom metal songs than goth-style.

As I said we can hear the songs of the last three years, and I have to say that we can feel they worked very hard with each of them because all song is qualitative. I don’t feel the downturn as in other abums which has got weaker or stronger tracks. Here we can hear good themes one and all. We can feel that they rewrote and considered many times the songs how they sound the best.

We can notice precise guitar-plays with some slow parts and it effects deep melancholy. So each song has got the atmosphere and the caliber.

The vocal is good but I don’t think that is perfect. Sometimes I feel some obscurity in Ágoston’s voice. Independently he sings comestible melodies which suit to the music. Maybe I can pick at the drums, and the drum-power, but I don’t do this because they don’t muddy the image, they perform high above the average.

The titling song is the most valuable for me beacuse they go at it hard. It has got slow vocal, deep, roaring voice, violin, fantastic keyboard-theme which can become our favourite easily. I raise the track called Heritage where we can feel ourself in the Paradise. Here we can hear most of the feeling, I think it is a good idea to make a videoclip from this track. The slowing guitars, soft aerial vocal are like we are touching the death and it is diverging from us but the fear is still with us. At the harder parts they tumble everything, and the shattered memories remain. Sorrow, silence, loneliness. It is sure that this track touches and fascinates everybody whith its melancholy beauty. It can’t rest the men, we have to listen this music again.

What we can notice so far that we can hear serious riffs which remind us to a hard tamping doom metal. For example the Hiding Lurker is like that, it is true after it becomes little musing but substantially we can hear very heavy themes. So we can talk about a mutiple music. The listener shall not to be bored it is sure.

I could raise many tracks from the Overdriven Silence, but I suggest to everyone to get this album and check out what The Dethroners products! I can only repeat myself. Each composition have a beauty, demanding and superb bitter-feeling.

Tracklist:

1. Atonement
2. Solace
3. Headcage
4. First to Fall
5. Prayer
6. Heritage
7. Horizontal
8. Down
9. Down Below
10. Hiding Lurker
11. Refurbished
12. Freewill

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

The Dethroners Interjú

NorthWar

The Dethroners, Megazetor, Nadir, Archaic – Koncertbeszámoló

medea

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár