THE ETERNAL – Kartika

Kiadó: Firebox Records

Weboldal: www.the-eternal.com

Kiadás éve: 2013

Stílus: Dark / Rock / Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A The Eternal 2003-ban alakult Melbourne-ben, ötszámos promo EP-jüknek köszönhetően még abban az évben aláírhatták két lemezre szóló szerződésüket a finn Firebox Records-szal. 2004 nyarán meg is jelent az első albumuk The Sombre Light Of Isolation címmel. Már ezzel a lemezzel átjutottak Európába is és szerepeltek a Kerrang! magazinban. 2005-ben pedig már a második lemez, a Finnvoxban kevert Sleep Of Reason jelent meg, melyet az Opeth ausztrál turnéján is bemutathattak, majd 2007-ben újra bejárták Európát s ekkor már Magyarországra is eljutottak.

Az infólap szerint a Kartika az ausztrál csapat talán legváltozatosabb és legambiciózusabb lemeze friss harmóniákkal, gondos kidolgozással. Ez az album széles zenei skála mentén vezeti a hallgatót, az érzelmesebb daloktól, mint a Brighter Day vagy a Walk Beside You, egészen a keleties hatású, epikus Blood-ig. Fogós, dallamos, sötét és szép. A The Eternal nem bújik a korábbi lemezeken kialakított hangzás biztonsága mögé, hanem újabb utakra lép.

Hosszú felvezetővel, egyfajta beépített introval indul a Silence, mely igen ígéretes, a HIM és a 69 Eyes vonalán mozgó, szellős, borongós rock nóta sok szintis, digiális zajongással, enyhe romantikus hangulattal. Szintén gótrockos, zongorás, melankolikus dal a hangulatos dallamos szólót hozó Without Reason. Suttogós, már-már balladisztikus, női kórusos, extrák nélküli szerzemény a Lost Our Way. Kellemes, de sajnálatosan rövidre fogott gitárdallammal nyit a – még a dallamos szólójáért említhető – Self Inflicted.

Keleties dallamokkal kezd, és azokra épül az énekdallamaiban újra HIM hatást is hozó, húzós Blood, mely több mint kilenc percével a lemez egyik legjobbja. Kiváló benne a kórus és ebben van az egyik legfílingesebb szóló is. Laza akusztikus résszel indul az A Pale Reflection, melyet elég változatossá tesz jellegzetes billentyűjátéka, vánszorgó, elnyújtott témái és riffelése. Zongorás, szimfonikus, nem rossz értelemben popos ballada a Sunshine, melyben jó a zongorás alapra eltekert szóló, van úúú-zós kórus, a refrén valahogy mégsem tarol 100%-osan, ahogy egy ilyen dalnál az elvárható lenne. Lendületes, kicsit tipikus, de hangulatos party és koncertnóta, egyfajta goth ’n’ roll szám az Illuminate.

Lassú, sokáig elektro kopogásra épülő, kissé terjengős refrénű, a szólóban csúcsra járó eposz a Walk Beside You. Egzotikus hangulatú, lelki szemeim elé hastáncosokat idéző atmoszférájú kellemes szösszenet a címadó Kartika, melyet a CD leglendületesebb track-je, a bólogatós refrénű Means For An Ending követ tökös szólóval és zongorás zárással. Lassan erősödik be az eleinte effektezett éneket hozó, majd mind tempójában, mind dinamikájában hullámzó Brighter Day, mely, ha az énekhangtól eltekintünk akár Nickelback nóta is lehetne.

Meg kell, valljam, nem rossz, sőt mondhatni, kellemes, amit a Kartika-n hallhatunk, de valahogy nem elég sok momentum ragadt meg bennem, és sajnos a várt érzelmi mélységek sem jöttek át. Bár nem egysíkúak, valahogy kicsit középszerűek a dalok. Amikor a myspace oldalukon belehallgattam – most már tudom, hogy régebbi – dalokba, akkor lényegesen dögösebb, sötétebb hangulatú zenével találtam szembe magam és ez igencsak kíváncsivá tett. Majd az előző lemezeket meghallgatva rájöttem, hogy azokon sokkal tradicionálisabb, borongósabb, felkavaróbb muzsika hallható. (De elég csak a borítókra rápillantani is…) Azok hosszú dalaikkal inkább a metal felől közelítik meg a zenét, a Kartika pedig sokkal inkább a rockosabb, olykor rádióbarátabb verzióját mutatja a The Eternalnak. Ez nem feltétlenül baj, hiszen tulajdonképpen minden rendben van, a hangszerek, az ének, a sound… csak a némiképp zordabb és lélegzőbb régebbi albumok nekem kicsit jobban tetszenek.

————————————-

ENGLISH VERSION:

The Eternal was formed in 2003 in Melbourne and thanks to their five-tracks promotional EP they could sign their two-records contract with the Finnish Firebox Records in the same year. Their first album was released during the summer of 2004 entitled The Sombre Light of Isolation. Already with this disc, they made it through to Europe and were introduced in the Kerrang! magazine. And in 2005, the second album, Sleep of Reason – mixed at Finnvox – was released, which they could later introduce during the Australian tour of Opeth. In 2007, they toured across Europe again and they came to Hungary, too.

According to the infosheet, Kartika is the most diverse and ambitious album of the band with fresh harmonies, and careful design. This album guides the listener on a wide musical palette stretching from emotional songs such as Brighter Day or Walk Beside You to the epic Blood, with its touch of eastern culture. Catchy, melodic, dark and beautiful. The Eternal does not hide behind the sound created on previous albums, but sets its foot on new paths.

Silence starts with a long introduction, a built-in intro, if you like and turns out to be a quite promising cloudy, airy rock song on the track of Him and The 69 Eyes with digital noises, keyboards and a bit romantic mood. Without Reason is another gothic rock-like melancholic song with pianos and a nice melodic solo. Next, there comes a pure, extra-free, almost balladistic song with whispers and female choirs in the form of Lost Our Way. Self Inflicted – which can be mentioned for its melodic solo – is opened by a nice, but unpleasantly short guitar melody. One of the best songs on the album with its nine minutes, Blood, starts with and is built on oriental melodies, later bringing Him-similarities in its vocals again. Its choir is exceptional, and it also has one of the solos with the most feelings. A Pale Reflection starts with an easy acoustic part and is later made quite interesting by its characteristic keyboard melodies; its crawling, elongated sounds and riffs.

Sunshine is a pop-like (not in the wrong sense) ballad in which there is a nice solo on piano base and also an oooh-choir, but still the refrain is not 100% as we could expect of such song. Illuminate is a kind of goth”n”roll song, a dynamic, slightly typical but moody concert and party hit.
Walk beside You is a slow epos climaxing in its solo, building out from a long, electronic knocking, and having a slightly expansive refrain. The eponymous Kartika is an exotic and pleasant song, its atmosphere bringing up the image of bellydancers, followed by the most dynamic song of the cd, Means for an Ending with a headbanging refrain, a muscular solo and a piano-filled end. Brighter Day gets stronger slowly and begins with effected vocals becoming wave-like in both its tempo and dynamics; apart from the vocals, this could even be a Nickelback song.

I have to confess that what we hear on Kartika is not bad, what”s more, it is even pleasant. Unofortunately, too few moments got stuck in my mind and the expected emotional depths did not came either. Even though the songs are not monotonous, they are still middle-class. When I listened to songs on their myspace page – now I know that those songs were older ones – I encountered far more groovy and dark music, which made me curious. After listening to the previous albums, I realised that those had more traditional, melancholic and emotional music (this can also be seen on their covers). Those, with their long songs, approach music rather from the metal side and Kartika shows a more rock-like, sometimes radio-friendly face of The Eternal. This is not a definitive problem, because actually everything’s alright, the instruments, the voice, and the sound… but the somewhat more grim and breathing earlier discs are more enjoyable for me.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

Tracklist:

1. Silence
2. Without Reason
3. Lost Our Way
4. Self Inflicted
5. Blood
6. A Pale Reflection
7. Sunshine
8. Illuminate
9. Walk Beside You
10. Kartika
11. Means For An Ending
12. Brighter Day

Pontszám: 7

Szólj hozzá!