THE FINAL HARVEST – The End

Kiadó: Cyclone Empire / Soulfood

Weboldal: myspace.com/thefinalharvest

Kiadás éve: 2009

Stílus: Deathcore / Thrash Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Mégis mit várhat az óvatlan hallgató egy olyan brigádtól, melynek neve ‘a végső aratás’? Természetesen kíméletlen death/thrash metal-t, méghozzá a jobbik fajtából. A finnországi Lahti-ban alakult, meglehetősen fiatal társaság, ugyanis egy zsigeri, zúzós albummal óhajt felemelkedni a közeg elit köreibe. Hogy mindez sikerül-e, majd az idő eldönti, hozzáállásukban mindenesetre nem mutatkozik semmiféle görcsös erőlködés vagy túlzott akarás. A magam részéről, afféle első benyomásként, volt is olyan érzésem, hogy ezek az arcok nagy valószínűséggel magasan tesznek rá, hogy a szaklapok mit minősítenek kópiának, illetve milyen alapos vagy alaptalan vádakat lapátolnak majd a korongra. Nos, valahogy nekünk is hasonló attitűddel volna tanácsos nekifeszülni az anyagnak, lévén a stílus vásznára nem visznek új színeket, mégis felettébb kellemes és élvezhető lett ez a pakk.

A csapat – ha szabad így fogalmaznom – reklámarca, kétségkívül az itt dobos poszton tevékenykedő Tuomas Saukkonen, akit többek között a Before The Dawn és a Black Sun Aeon frontembereként már ismerhet a nagyközönség. Az ő neve akár garancia is lehetne a minőségre, hisz egyénisége már jópár nívós lemezzel gazdagította a színteret, és bár ezen project merőben eltér a tőle megszokott lágyabb felhangú próbálkozásoktól, silány minőségről ezúttal sem beszélhetünk. Eltérés csupán a zene más aspektusban való megközelítésében van, hisz alanyunk bő félórán keresztül, érzéseknek esélyt sem adva, padlógázzal repeszt át hallójáratainkon. Nem egy mélyenszántó alkotásról van tehát szó, a hangsúlyt sokkal inkább egy destruktív hangulat megteremtésére helyezték – már amennyire hangulatnak lehet ezt nevezni. A masszív alapokra érkező súlyos, markáns riffek hasítanak becsülettel, a gyakori thrash-es tekerések pedig, bárkit könnyedén ösztönöznek féktelen hangerőnövelésre. Emellett, a standard death bandáktól eltérően, vokális téren fellelhető még egy csekély differencia. Ville Rutanen az átlagosnál talán egy árnyalatnyival gyengébben (nem rosszul!) teljesít, ebből kifolyólag egyfajta hörgés-ordibálás kombóval operál. Ennek örömére, a neten már el is kezdett lappangani a deathcore, mint műfajmeghatározás. Mondanom sem kell, a zene köszönőviszonyban sincs az említett világuralomra törő szutyokkal (tisztelet a kivételnek), mint ahogy Ville sem gyötri a füleket fröcsögő hadoválással. (Most komolyan, el tudjátok képzelni Tuomas-t, ahogy a bőrök mögött vicsorogva, serényen üti a breakdown-okat?) Ez kérem szépen, harapós agresszió (atom)bomba.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a lejátszó gomb megnyomásával gyakorlatilag úgy érezhetjük magunkat, mintha egy felénk rohanó vaddisznóval randevúznánk. Itt van nekünk például a klippes Bloodgod, vagy az azt követő Obidience, amik egyaránt durván képen törlik a hallgatót. A java azonban még így is hátra van. A Bleeding esetében mondjuk érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon élőben milyen hatalmas méreteket ölthet az erőszak, no meg, egy bulit követően hányan panaszkodhatnak kezelőorvosuknak szűnni nem akaró nyakfájásról. Tovább haladva a tracklisten, véletlenül se higgyük, hogy a Warrior Song képében egy újabb Ensiferum csatahimnuszt üdvözölhetünk, habár meglehet, a gárda habozás nélkül kiegyezne a honfitárséhoz hasonló sikerekkel. Igazából a hátralévő szerzemények sem nyújtanak mást, mint ahogy a limitált kiadáshoz hozzácsapott két bónusz is csak a magamfajta telhetetlenek intenzív nyálcsorgatását hivatott valamelyest csillapítani. Becsülendő dolog ellenben, hogy a promókról általában előszeretettel lecsípett extra nóták is helyet kaptak a példányomon, aminek már csak azért is örültem, mert a Chosen Suffering egy kifejezetten király szám, ennek ismeretében pedig bátran javasolhatom az érdeklődőknek ezen verzió beszerzését. Pár száz pluszt biztosan megér.

A korábban pedzegetett negativitások mellett még a csekély fantáziáról tanúskodó, végtelenül gagyi borítót tudnám (szószerint) szemet szúró hibaként felróni elkövetőjének. Nem azt mondom, hogy valami művészi festményt várok egy thrash album elejére, de könyörgöm, ne legyünk már ennyire igénytelenek. Az már csak hab a tortán, hogy maga a belbecs is bőségesen rászolgált volna egy korrekt csomagolásra.

Nem kimondottan egy mainstream várományos alakulat a The Final Harvest, viszont van szufla a srácokban. A magabiztos, erőteljes bemutatkozás temérdek nyitott kaput (és vérben ázó tetemeket) hagy maga után. A stílus kedvelőinek majdhogynem kötelezően levadászandó préda, de a komoly csalódás szinte bárkinek kizárt. Nem ám a vég ez, sokkal inkább egy kezdet, mely remélhetőleg a fejek mellett sikert is arat majd. Dühös vagy? Nem megy a suli? Netán a főnököd szívózik? Hát tessék, tiéd a terep…

—————————-

ENGLISH VERSION:

Well, what can an unsuspecting listener expect from a band that has a name of Final Harvest? Of course, cruel death/thrash metal of the better kind. The rather young band formed in Lahti, Finland, and they want to rise with a visceral, crushing album to the elite of the genre. If they succeed with that, time shall tell, nevertheless there”s nothing forced here. As for me, as a first impression, I had the feeling as if they give shit about the music magazines” opinion about copying, or other gratuitous or justified accusations concerning the record. Well, it”s also recommended to us to sat for the record with such an attitude since even if they bring no new colour to the already known palette their delivery is still pleasant and enjoyable.

The band”s, if I am allowed to use this, selling face is undoubtedly the drummer Tuomas Saukkonen, who, among others, can be known from bands like Before The Dawn and Black Sun Aeon. His name actually could be a guarantee for quality since his personality has already enriched the scene with several high-quality records, and, though this is somewhat different from his previous lighter attempts musically, we cannot speak about weak level this time either. The only difference is in the different musical approach since our subjective, during this half an hour, giving no chance for emotions, runs through our ears with full speed. So it”s not an in-depth work, the emphasis is on creating a destructive mood, if we can name that mood at all. The heavy, characteristic riffs, arriving upon the massive basics slash well, and the frequent thrashy parts make anyone to turn up the volume. Besides, contrary to standard death bands, there”s a slight difference vocally. Ville Rutanen maybe brings a bit less than usual (but not bad!) so he”s operating with a sort of grunt-shouting combo. Due to that, the deathcore definition for their genre has already been circulating on the net. It goes without saying that the music has absolutely nothing to do with the mentioned crap (except for those few worthy bands) striving for world domination, as Ville does not torment our ears with spluttering crap. (Now, seriously, can you imagine Tuomas beating breakdowns sitting snarlingly behind his drum kit?) This is, ladies and gentlemen, biting aggression (atomic)bomb.

This is proved well by the fact that as soon as we push play we can feel like being at a rendezvous wit a wild boar running towards us. For instance, we have the clips song Bloodgod, or the following Obedience which both are like a kick in the listener”s face. But the best part is still to come. In the case of Bleeding, for example, it”s worth thinking of that, in a live environment, how much violence could be, and how many people will attend their GP complaining about constant ache in their necks. Moving forward along the tracklist, we shouldn”t believe that in the form of Warrior Song we get a new Ensiferum battle hymn though the band would surely be happy about the success of their country mates. In reality, the remaining songs give nothing else as do the two bonus tracks on the limited edition, to quench my thirst wishing more. It”s a good thing that this time the two bonus tracks can also be found in the promotional copy (which isn”t always the case) since Chosen Suffering is a real good song so I can surely recommend to obtain this version, those little extra price will pay off.

Beside the already mentioned negative aspects, I could mention the extremely lame cover as a big mistake. Okay, I”m not expecting an artistic painting from a thrash band but please be not this austere. This music would have served a better a good artwork.

The Final harvest is not definitely a mainstream expectant act but they have the balls. This self-confident, powerful debut leaves several open gates 8and bloodied corpses) behind. To fans of the genre, this is a must, but serious disappointment is excluded for everyone. It”s not the end but the beginning which will, beside heads, harvest some success hopefully. Are you angry? Have problems at school? Or with your boss? Well, there you have it, the floor is yours…

Tracklist:

1. The Beginning Of The End
2. Purgatory
3. Wheel Of Misfortune
4. Warrior Songs
5. Messiah
6. Bleeding
7. Bloodgod
8. Obidience
9. Attack
10. The End
11. Chosen Suffering (Bonus)
12. The Rapture (Bonus)

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

The Final Harvest Interjú

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár