THE FYREDOGS – Hellfyre Rock’n’Roll

Kiadó: Golden Core

Weboldal: myspace.com/fyredogs

Kiadás éve: 2010

Stílus: Rock / Punk

 

 

 

Sokat ígérő volt a lemezcím, gondoltam, hallgassuk csak. Gyorsan be is toltam, egy motoros-nőcis intró után mintha Motörhead lenne, pedig nem is az volt. Mikor az ének belépett, felkaptam a fejem, én ezt a hangot ismerem, csak pár másodperc kellett, és már tudtam is a választ. Hiszen ez Chris “The Reaper” Boltendahl! Innen már különösen elkezdett érdekelni a lemez.
Mint kiderült, a Grave Digger bárdistája szövetkezett a Motorjesus nagyobbik részével és összehozták ezt a rock’n’roll lemezt. Hallottunk már olyan projektről, zenekarról, akik stílusukat keverték a rock”n”roll-lal, ilyen például a Chrome Division, a Disfear vagy az I. Az elképzelések hasonlóak lehettek, bár itt a másik összetevő a punk.

A lemez laza rock’n’roll-ja kiegészül punkos és metal elemekkel. Felbukkan itt a Brother című, egyébként remek dal, refrénjében Danzig íz, a The devil pays the dues o-o-zós refrénje pedig klasszikus punk.
Az It ain’t over till the fat lady nem zárótétel, pedig vicces lett volna annak tenni, viszont ő is az erős szerzemények táborát gazdagítja. A balalajkázás a vége felé kellemes színt adni neki. Más hangszereléssel és vokálozással simán lehetne egy kocsmadalt kreálni belőle.
A Bloodsucker például olyan tétel, ami karcosabb alapokkal akár egy Grave Digger nóta is lehetne.
Kellemes felüdülés a lemez a sok súlyos alkotás között. Süt róla a lazaság és a jókedv. Ha néha valami másra vágysz, ami megmutat valamennyit a rock gyökereiből, vagy csak valami szellős lemezre, akkor érdemes velük próbálkozni.

Mindezek ellenére, mégse tudok max pontot adni, mert hiányérzetem van. Szerintem egy ilyen lemeznek jóval fogósabbnak kéne lennie. Szeretném úgy elképzelni a zenekart, hogy ezek a marcona arcok öltönyben, jól fésülten, gitárokkal és nagybőgővel. Erre a képre kellett volna ráerősíteniük, és nem ennyire vegyes, hanem igazi hithű rock’n’roll lemezt készíteni. Gondolok itt arra, hogy a punkos elemeket el kéne felejteni. Sok helyen a basszus hozza ezeket, helyette lépegetős nagybőgőt kéne tenni.
Amit ezzel a lemezzel letettek az asztalra, az sem semmi és bizonyára megtalálja a táborát, mert jó anyag. Reméljük, lesz folytatás, ahol majd mernek jobban elszakadni a punktól, és bátrabban belenyúlni a rock’n’roll-ba mert az jól állna nekik.

Tracklist:

1. Hell Ridin’
2. Sixty Six Pounds
3. Down By Law
4. Brother
5. Hellfyre Rock’n’Roll
6. The Devil Pays The Dues
7. Bloodsucker
8. It Ain’t Over Till The Fat Lady
9. Voodoo Woman
10. Sweet Hell Machine
11. Hero For A Day
12. Are You Ready

Pontszám: 7

Szólj hozzá!