Kiadó: LADLO Productions
Weboldal: www.thegreatoldonesband.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Ambient / Post Black Metal
Brief Sum: A great atmospheric post black metal with speed parts ornamented by slow acoustic elements with strings. Its depressive feel is recommended to the fans of Altar of Plagues or Forgotten Tomb
Amikor kezembe került a The Great Old Ones, vegyes érzések kavarogtak bennem, egyrészről a borító nagyon tetszett, szépen kidolgozott remek színekkel megalkotott kép, míg az együttes neve nem túl kreatív. Azonban ahogy elkezdett pörögni a korong minden egésszé vált bennem.
Rögtön megfogott, nem tudom miért, talán azért, mert már rég hallgattam effajta black metalt vagy esetleg annak köszönhető, hogy eszméletlen kémia van a zenéjükben. Egyébként a zene eredeti atyja Benjamin Guerry énekes vokálos, aki nem is akart komolyabb formációt létrehozni, azonban találkozott Jeff Grimal gitárossal aki miatt döntött úgy hogy egy magasabb szintre emeli a zenekart. Majd a többi tag megtalálása után össze is állt a banda.
Az első nóta egy rövidke kis bevezető zenei intro után, belecsap a gyors témákba. Olyasmi kép jutott eszembe mint ami a borítóról, háborgó tenger, magába húzó fekete háttérrel melyet valami eszméletlen mély megnyugtató depresszív érzés tesz teljessé. Sajnos egy valamit kikell emelnem az elején, a dobok elég hektikusan szólnak, néhol jól hallhatóak néhol egészen elvesznek, bár ez a totális atmoszférikus érzést csak növeli.
A vokál nagyon jól beleillik a zenei masszába, melyben gyakoriak a lassú részek, a hármas számban például egy kis akusztikus megközelítést is hallgathatunk, persze ez is a teljes negatív hangulat képet adja vissza. A számok jellemzően 6-10 perc között vannak, de így is végig nagyon intenzív az egésznek az atmoszférája, folyamatosan ott tartja a hallgató figyelmét attól függetlenül milyen hangulatban ér minket ez a mester munka.
A személyes kedvencem első hallástól fogva a négyes nóta mely a Rue d’ Auseil címet viseli. Egyből megragadt a fejemben a halkan induló vonós szekció és a szép lassan becsatlakozó gyengén torzított de még akusztikus hangzást idéző gitár összjátéka, amely aztán átcsap a már megszokott jól bevált fordulatokba. A vége felé pedig egy eszméletlen tremolo gyilkos szóló teszi fel a pontot az i-re. Remekül megkomponált darab.
A dalszövegeken H.P. Lovecraft hatása egyértelműen felfedezhetőek és ezt az együttes sem tagadja. Így tulajdonképpen javarészt az ő történetei saját szavakkal elmondva, átformálva.
Az albumon 6 nóta található melyek összesen 52 percet rúgnak, ez szép teljesítményt főleg azt figyelembe véve, hogy egy percig sem válik unalmassá a zene.
Nos azt hiszem mindent elmondtam számomra, ez egy szinte tökéletes post black metal lemez, mely mondhat bárki bármit valamiért a a Forgotten Tomb hangulat világára emlékeztet. Valószínűleg az Altar of Plagues rajongók is megtalálják majd a számok között a személyes kedvenceiket. Sajnos a dob hangzása lehúzza kicsit a lemezt így nem is tudok maximális értékelést adni neki, de mindenképp bekerült a kedvencek közé akiknek követni fogom a munkásságukat!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Al Azif
2. Visions of R’lyeh
3. Jonas
4. Rue d’Auseil
5. The Truth
6. My Love for the Stars (Cthulhu Fhtagn)
