Kiadó: Cyclone Empire
Weboldal: myspace.com/thegrotesquery
Kiadás éve: 2012
Stílus: Death metal
Brief Sum: This music is the subordinate of a dark and occult atmosphere. Pleasantly creepy however the breakthrough won’t happen.
A Kam Lee név, előfordulhat, hogy nem cseng annyira ismerősen, mint a Chris Barnes, a John Tardy vagy a David Vincent, de ha a Chuck Schuldiner mond valamit, akkor már közel a célnál vagyunk. Chuck Mester, legendás zenekarát úgy hozta létre, hogy a Mantas nevű bandáját – néhány demót és koncertet követően – stílusosan Death-re „keresztelte”. Abban a bizonyos Mantas-ban dobolt és vokálozott az a hivatalosan Barney Kamalani Lee-nek nevezett horror rajongó srác, aki már nem vett részt a Death világhírű zenekarrá válásában, hanem életre keltett egy másik formációt, ami igaz, rövid, de emlékezetes karriert futott be. Ez a banda a tampai Massacre. Olyan mérföldkövet helyeztek el a death metal vérrel áztatott, csontokkal tarkított, emberi zsigerekből font útján, mint a From Beyond lemez. Rick Rozz és Terry Butler személyében pedig olyan zenésztársakkal vette körül magát Lee, akik teljes hittel, odaadással és nem kevésbé tehetséggel kötelezték el magukat a stílus mellett.
Sajnos ezt követően – őszintén szólva – túl sok említésre méltó nem történt a banda életében, mert az 1991-es mesterművűk színvonalát valahogy képtelenek voltak megismételni (nemhogy túlszárnyalni). Szépen lecsengett körülöttük az érdeklődés, majd ezt követően hibernálták a zenekart egészen 2006-ig, amikor egy válogatás lemezzel és egy rövid koncertsorozattal felidézték a múltat. Éppen napjainkban kezd újra életet lehelni a zenekarba Rozz és Butler, de már Lee nélkül. Új tagokkal turnéznak, és a renoméjukat próbálják visszaállítani. A régi hörgőmester pedig valamelyik projektjének éppen aktuális lemezével foglalkozik. The Grotesquery is egy ilyen projekt. Persze Kam Lee most sem kispályásokkal dolgozik, elég csak a svéd Rogga Johansson nevét megemlíteni. Rogga, többek között a Paganizer-rel, a Demiurg-gal és a Ribspeader-rel már bebizonyította, hogy fanatikus death metal hívő, kisujjában van a stílus. The Grotesquery pedig lehetőséget nyújt számára, hogy azt a kevés idejét, amit nem a tucatnyi hazai bandájával tölt, fel tudja használni egy amerikai projekthez.
Tengerentúli és európai death metal elegye? Izgalmasnak hangzik. Bár a mostani kiadvány már a második a sorban, de a 2010-es debütálás nem túl régen történt. A Tales Of The Coffin Born lemezzel még nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni, tehát az a felhozatal, amit a T.F.A.T.T.O.M.H.:T.T. (csak így röviden…) tartalmaz, nálam abszolút szűz fülekre talált. Már a banda ismertetőjében olvasható „old school death metal” meghatározás meghozta az étvágyamat. Mivel a két death-legenda korábbi munkáinak többségét ismerem, sejthető volt számomra, hogy milyen muzsikával fog kényeztetni ez a projekt. De mielőtt magát a zenét értékelném, előtte néhány szó a lemez koncepciójáról és a borítóról. Ezúttal is H.P. Lovecraft mellett Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce írásai voltak hatással a srácokra a lemezkészítés folyamán. Azért „ezúttal is”, mert az általam még fel nem fedezett első lemez is a fenti írók művei alapján született meg. Lee-ék nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy a gótikus horror, az okkult, morbid rémmesék mesteritől merítve, saját történetet, szereplőket kreáljanak.
A világ, a totális őrület, és a megmagyarázhatatlan események földöntúli istenei már adottak voltak. Ezek mellé-, pontosabban beleszőtték a Grotesquery tagok a maguk fikcióját. Az új lemez ott veszi fel a fonalat, ahol a debüt anyag „lógva hagyta”. A történet főhősének, Mason Hamilton-nak, a finoman szólva nem hétköznapi kálváriáját követhetjük végig. A racionalitáson túli, az ép ésszel felfoghatatlan, a szavakkal leírhatatlan jelenségek, lények, hatások, a főhős tépelődése lettek csokorba szedve az albumon. Ezzel a csokorral harmonizál a lemezborító és a booklet is. Le a kalappal a srácok előtt, tényleg nagyon hatásos lett a külcsín is. De a zenei önkifejezést sem érheti panasz. Az old school jelleg végig érezteti hatását, azonban a dallamokat sem nélkülözik a szerzemények. Rogga, szó szerint félelmetes harmóniákkal díszíti a kegyetlen riffek kavalkádját. A misztikus hangulat megteremtéséhez ez feltétlenül szükséges volt, így képes kerek egész lenni a művűk, lévén a brutális zúzás jelen esetben nem érne célt. A svéd is (ahogy már más bandákban is bevált) gyakran elereszti a hangját, s Kam Lee mellett gondoskodik az őrület hangokba foglalásáról.
Szerintem, a death metal rajongók között nem mindenkinél fog befutni ez a lemez, attól függetlenül, hogy kik csinálták. Erős, intenzív dalok követik egymást, de célként az okkult (időnként gótikus) hangulat megteremtése mindenekelőtt szerepelt. Össze sem lehet hasonlítani például egy Cannibal Corpse vagy egy God Dethroned lemezzel. A lovecrafti történet és annak atmoszférája mindent visz, a dalok alá lettek rendelve ezek kiteljesítésének. Személy szerint nekem ezzel semmi bajom, sőt éppen az tetszik benne, hogy mennyit szöszöltek a körítéssel, ahelyett, hogy kiadtak volna egy szimpla death anyagot. Viszont így sem fogtam padlót a lemez hallgatása közben. Valami még hiányzik, valami, amire felkapja az ember a fejét, s nagyot csettintve azt mondja: …hogy azt a…
Tracklist:
1. The Madness (Of Mason Hamilton)
2. A Terrifying Testament
3. Arrival: Tomb Of Toads
4. Beware They Who Burrow Death
5. Gaze Of Ghatanathoa (I Had A Nightmare)
6. Amongst Black Slime And Mushroom People
7. The Cthulhu Prophecy
8. Tsathoggua – The Black God Of N’Kai
9. Entrapped Within Atlach-Nacha’s Web
10. Psychopompos Lamentations For A Dying World
11. Dreams Of Terrors In Darkness & Horrors Out Of Shadows
