Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.the-haunted.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death / Thrash
Brief Sum: Here is the brand new album of Swedish progressive thrash/groove metal band The Haunted. On this material the guys left one part of the killer thrashy riffs and put some strange melodies on it. The songs are really variant with different feelings within. I can recommend it to everyone who is interested in listening some progressive metal music. Also to the true thrashers because the music still has its weight.
A progresszív thrash/groove metalban utazó svéd The Haunted 1996 óta van a metal színtéren, 6 stúdió albumuk jelent meg azóta. Másfél évtizedes fennállásuk alkalmával 2011-ben hozzák ki legújabb, 7. nagylemezüket Unseen címmel.
A borító a megszokott egyszerűség jegyében készült. A képen két vörös színű hártyás szárnyat láthatunk, amire egy kéz árnyéka vetül. A jobb felső sarokban található a zenekari logó és alatta a lemezcím sima Arial betűtípussal. Egyszerű, de hatásos alkotás.
A zenéről az egyszerűség már kevésbé mondható el. A zenekar folytatja már megkezdett útját a progresszivitás irányba. Kevesebb a fejletekerős, üvöltözős zúzás és a számok is elég összetettek. A többnyire középtempós riffeket sokszor dallamos énektémák díszítik, habár nem mindig a hangnem szerint. Never Better az első szám címe, aminek az első témája először fojtottan, tompán hangzik fel, mielőtt elkezdődne az igazi zakatolás a versszak alatt. A refrén dallamos, elég egyszerűen énekelhető, semmi világmegváltásra törekvés. A középrészben érdekesen effektezett gitártéma majd a refrénre hajazó énektéma hallható. A következő dal számomra a Down-t idézi, kis déli ízt érzek az amúgy elég kemény számon. No Ghost címre lett keresztelve eme alkotás. A harmadik tétel az anyagon Catch 22 néven fut és elég elvont az énektéma miatt, ami enyhén szólva magas, de még épp befogadható. Ezt követi a Disappear, ami kissé nu metalosra sikerült szerintem, ami nem baj, viszont a több éneksáv egymásra pakolása kicsit elviselhetetlenné teszi ezt a dallamos darabot.
Motionless névre hallgat a soron következő szám, ami már valamivel gyorsabb és keményebb, mint az előtte lévő két társa. Mellesleg 4 perc 25 másodperces hosszával a leghosszabb nóta. A címadó Unseen dobbal, tiszta gitárral és lágy énekkel indul majd fokozatosan keményedik be. A nótában a dallamos és üvöltözős vokálok egyaránt jelen vannak. A The Skull effektezett gitárdallamokkal kezdődik és az első percben ez az émelyítő atmoszféra az uralkodó, majd megkezdődik az oltári zúzás, amit csak a kezdő riffet visszaidéző refrén tör meg. Itt jön egy kis átkötés Ocean Park címmel; 50 másodpercben egy rövid akusztikus szösszenet. Tempó és témák tekintetében egy meglehetősen változó szerzemény következik, a címe The City. Gyors, de dallamos nyitó riff, középtempós versszak és refrén, torzított és tiszta gitáros akkordbontások stb. Az utolsó előtti tételt a lemezen ismét a melódiák határozzák meg, de persze itt is megjelennek a kemény témák és az üvöltözés is. A cím ezúttal All Ends Well. Az utolsó szám struktúráját tekintve nem hoz újdonságot, akusztikus nyitóriff lágy dallammal, majd középtempós döngölés. Azt meg kell jegyezni, hogy a gitárszólót, mint olyat hanyagolták az albumról a srácok, de azért a Done-ba összerittyentettek pár hangot, ami azért elég jól szól. Mellékesen a kedvenc riffem a lemezről a dal záróriffje. 🙂
Összegzésként talán annyit, hogy elég szerteágazó stílusú és hangulatú lemezt hoztak a srácok, talán nem az, amit egy true thrasher elsőre várna. A nóták nem tépik ugyan le a 200+-os tempójukkal az arcunkat, de mégis megvan a feelingjük, úgyhogy szerintem mindenki hallgassa meg, aki nem riad vissza a „progresszív” szó hallatán. Köszönöm a figyelmet.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Never Better
2. No Ghost
3. Catch 22
4. Disappear
5. Motionless
6. Unseen
7. The Skull
8. Ocean Park
9. The City
10. Them
11. All Ends Well
12. Done