Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: myspace.com/theoceancollective
Kiadás éve: 2010
Stílus: Progressive / Atmospheric / Post-Hardcore
Az a rajongó, gyűjtő, zene hallgató vagyok, akinek tájékozódását megkönnyítik a „skatulyák” (pl. death, thrash, power stb.), ha egy adott zenekar albumát, egy adott zenekar világához hasonlítják. Persze nem egyszer kellett már csalódnom, hiszen, ha valakinek egy adott korong, teszem azt thrash metal, az másnál (pl. nálam) csak speed vagy power, tehát csapdákat is rejt a skatulyázás. Mindazonáltal könnyebb „megfogni” a lemezt egy-egy skatulyázás által, könnyebb belőni az adott csapat zenei világát, azt pedig a hallgató dönti el, hogy beszerzi-e az adott anyagot vagy sem.
Vegyük példaként cikkem tárgyát, a német The Ocean friss lemezét. (Amúgy The Ocean Collective néven is ismertek, mert mind stúdióban, mind színpadon különböző vendégzenészekkel dolgoznak, dolgoztak, akik session muzsikosoknak tekinthetők, azonban kialakult mér egy mag, egy alap tagság). Azt olvastam róla, progresszív, atmoszférikus sludge. Akinek van fogalma ezen jelzőkről, rögtön tudja, hogy ez az ő zenéje vagy sem. Nem mondom azt, hogy nagyon járatos vagyok eme műfajokban és gyakran hallgatom, de feltalálom magam bennük. Ráadásul a német csapat eddigi munkáit nem ismertem, nem hallottam, tehát szűz fülekkel, viszonyítási alap nélkül ültem le meghallgatni a lemezt. Előzetesen azért pár információt begyűjtöttem az anyagról. Három évvel, a Föld történetével foglalkozó Precambrian korong után, ezúttal bizonyos értelemben még nagyobb fába vágta fejszéjét a The Ocean, mivel a lemez magvát (és az októberben érkező Anthropocentric címet viselő párját) a kereszténységet különböző személyes és filozófiai szempontokból történő bírálata alkotja. A Heliocentric-en a heliocentrikus világkép elterjedését és a keresztény hitvilágra gyakorolt hatását ecsetelik, a sötét középkortól egészen Darwinig.
A Svájcban rögzített anyag zeneileg a Precambrian album második felének, a Proterozoic-nak a vonalát viszi tovább, epikus dalokkal, komolyzenei eszközökkel, ezt viszont se megerősíteni, se megcáfolni nem tudom, mivel az előző anyagot -ahogy fentebb említettem- nem ismerem. Személyi fronton, egészen pontosan a mikrofon mögött változás történt, mivel Loic Rossetti személyében új énekes mutatkozik be a csapat élén. A Shamayim rövid bevezetője után a Firmament-tel indul a korong, egy progresszív alapokból merítő, akusztikus gitárokkal és lebegős részekkel tűzdelt tétellel. Első benyomásom az volt, hogy egy lazább, dallamosabb, befogadhatóbb Neurosis-t vagy Mastodon-t hallok. Loic Rossetti elképesztő hangterjedelemmel rendelkezik, a gyönyörű, megkapó dallamos témákból mindenféle megerőltetés nélkül vált extrém üvöltésbe, hörgésbe és vissza. Nem annyira súlyos, nyomasztó a muzsika, a gitárok nem nyomják agyon a hallgatót, mint a Neurosis esetében, de a szomorú, gyászos hangulat a The Ocean-ra is jellemző.
Eme szomorú, gyászos hangulat elérésének, megfestésének érdekében hegedűt és zongorát vetnek be, mint pl. a jazzes elemekkel tűzdelt The First Commandment Of The Luminaries-ben vagy a gitároktól és doboktól mentes, lassú Epiphany-ban. A Ptolemy Was Wrong egy szintén zongorára épülő lassú szerzemény, akár balladaként is lehetne aposztrofálni, nagyon megkapó, felkavaró, fájdalommal átitatott darab, míg a Metaphysics Of The Hangman a korong legdallamosabb tétele, fülbe ragadó, fogós refrénnel, de kellő súllyal megterhelve. A vége felé újra bekeményít a csapat, mind a The Origin Of Species, mind a The Origin Of God a zenekar súlyos oldalát domborítja ki, a The Origin Of God vége felé trombita is felbukkan, a zenei arzenált, repertoárt színesítendő. Kizárólag felsőfokban beszélhetek a zenészek teljesítményéről, Louis Jucker basszusgitáros (azok a futamok!!!) és Luc Hess dobos összetett, komplex ritmusai, valamint Robin Staps és Jona Nido gitárosok tördelt, súlyos és/vagy dallamos (ahogy a dal menete megkívánja) riffjei, a progresszív zenékért rajongók igényét maximálisan kielégíti.
Úgy vélem, hogy a The Ocean friss korongja elejét veszi mindenféle összehasonlítgatásnak, skatulyázásnak, esetükben azt kell eldönteni, hogy ez az anyag jó vagy rossz, tetszik vagy sem. Az én olvasatomban ez egy kitűnő alkotás, amely nagyon tetszik, vélhetőleg év végi 20-as listám egyik résztvevője.
Tracklist:
1. Shamayim
2. Firmament
3. The First Commandment Of The Luminaries
4. Ptolemy Was Wrong
5. Metaphysics Of The Hangman
6. Catharsis Of A Heretic
7. Swallowed By The Earth
8. Epiphany
9. The Origin Of Species
10. The Origin Of God