THE ROYAL ARCH BLASPHEME – The Royal Arch Blaspheme

Kiadó: Hells Headbangers

Weboldal: –

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black / Death Metal

 

 

 

 

A The Royal Arch Blaspheme egy új formáció, 2009-ben alakult new jersey-i illetőségű duóról van szó, mely mögött az undergroundban eléggé ismert N. Imperial (Krieg, Imperial, ex-Judas Iscariot, stb) és John Gelso áll. Kettejük együttműködése eredményeképp született meg a zenekar, és idén jelent meg debütáló nagylemezük a Hells Headbangers jóvoltából.

A rendelkezésre álló csekély információk alapján okkult, sátánista ideológiai háttérrel bír a zene mögé rejtett mondanivaló, ami tipikusnak mondható egy Black Metal banda esetében, azonban kíváncsi voltam arra, hogy zeneileg mi újat tud nyújtani számomra a The Royal Arch Blaspheme. Tíz tételben, közel negyven perces játékidőben tolmácsolják súlyos, blaszfémikus gondolatoktól terhes mondanivalójukat a Black Metal zenei palettáját bevetve. Dobgéppel rögzített felvételről van szó, amit már az elején leszögeznék, hogy roppant módon zavar. Nincs pedig túl nagy igény arra, hogy agyontechnikázott, komplex dobolás legyen a dalokban, ezt egy alacsonyabb képzettségű ütős is fel tudta volna játszani, és talán élvezhetőbb a végeredmény is. Persze, ha ez koncepció a felállásban, akkor nyilván érthető a dobgépes megoldás, csak úgy gondolom, hogy kicsit lefarag az egésznek a zenei értékéből. Ez persze baromira szubjektív, én nem kedvelem a dobgépes felvételeket.

Tipikusnak nevezhető Black Metal az, amit kapunk a játékidőben. Se a témák, se a ritmus nincs túldimenzionálva, egyszerű riffekre épülnek a dalok. Sajnos nincs olyan momentum, amit ne hallottunk volna már, de ez nem szükségszerűen rossz, csak emellett szükség lenne a kiemelkedésre, valami újra, olyanra, amitől valóban van értelme megjelentetni egy lemezt. A hangzás elég vékony, a gitárok nem igazán karcosak, a mesterséges dobhangzás dominál főleg, ami engem kicsit elrettent. A jobb témák is elsikkadnak a középszerű keverés és kivitelezés miatt, pedig lennének remek megoldások. N. Imperial hangja egyébként nagyon jó, a visszhangosítás elég sokat dob rajta, azonban nem túl változatos, bár ez globálisan is elmondható a nagylemezről. A “kevesebb néha több”-elv alapján szerencsésebb lett volna a tíz helyett mondjuk négy számot megjelentetni, de azt tovább gyúrni, mert sajnos teljesen felejthetőek így a nóták.

Hangulati kapocs az Ildjarn lehet a “The Royal Arch Blaspheme” felé, csak a hangzás itt annyira nem velőtrázóan borzalmas, mint az Ildjarn esetében. Ott viszont érvényesül, hogy a rettenetes hangzás önálló eleme a zenének, ez azonban csak szimplán üres. Sajnos tömegesen kerülnek elő negatívumok, amelyeket fel tudnék hozni még, de nem látom értelmét. Reméltem, hogy a “negatív” jelzőt csak az atmoszférára fogom tudni használni (mint például a Mayhem “Ordo Ad Chao” anyagának ultranegatív kisugárzása), ez azonban messze elmarad attól. Így a végeredmény borzasztóan semmilyen.
Tíz tétel, amiben szerintem semmi értelme elmerülni.

Tracklist:

1. Denial of the Holy Spirit
2. Jahbulon
3. Via Crucis
4. Isaiah 14:12
5. Dead Eucharist
6. Lust and Sacrilege
7. Ascension of Lies
8. Alchemic
9. Seven Devils of Ejaculation
10. Kingdom of Perversions

Pontszám: 3.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár