Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.thesorrow.net
Kiadás éve: 2012
Stílus: Metalcore
Brief Sum: Austrian metalcore band The Sorrow is about to release their fourth full-lenght album titled Misery Escape. In the music of the group we can find elements of different styles mixed together with melodic vocal parts and killer metlacore riffs for that they became one of the most popular metalcore band in Europe. In case of their new material the guys got more influence of other styles like melodeath or thrash metal so the result is mayor diversity in music. Although there are some riffs and vocal parts that seem so similar, it’s a great fun to listen to the album because it doesn’t get boaring.
Az osztrák The Sorrow 2005-ös megalakulása óta erősíti a közép-európai metalcore mezőnyt, méghozzá nem is kevés sikerrel, hiszen a zenekar rendszeres fellépője a kontinens legnagyobb fesztiváljainak, emellett még egy Amadeus-díjjal is büszkélkedhet. A srácok a stílus szaggatott, durva alapját dallamos, könnyedebb elemekkel ötvöző zenéje láthatóan megtalálta a hallgatóságát. 2012 októberében lát napvilágot a banda negyedik nagylemeze Misery Escape címmel.
A lemez borítója megtépett, megszürkült papír textúráját idézi, amire grafitrajz-hatású kép került. A minta egyszerű; két, koponyákkal díszített kulcs fekszik keresztbe téve egy kulcslyuk alatt. A zárból egy könnyező szem néz ránk, ami a lemezcímből a nyomort hívatott talán szimbolizálni, a kijutás pedig csak a kulcslyukhoz tartozó ajtón keresztül valósulhat meg.
Zenei világát tekintve a The Sorrow gond nélkül elhelyezhető a metalcore-ban, melodeath-ben utazó csapatok között, akik az elmúlt évtizedben nagy teret nyertek és különböző irányokat alakítottak ki a stíluson belül. Az osztrák banda ennek a remek műfajnak az elemeit úgy vegyítette, rakosgatta össze, hogy a keményebb és a dallamosabb vonal támogatóit is megnyerték maguknak. Tiszta éneket használni már amúgy is fél siker. Az első album, amit a srácoktól hallottam, az a 2007-es Blessings From A Blackened Sky volt, amin határozott metalcore-os irányultság volt érezhető és ez akkor nagyon bejött. Azt kell, hogy mondjam, hogy a Misery Escape már jóval szerteágazóbb stílust képvisel, ám a régi értékek megtartása mellett (ez a folyamat már az Origin Of The Storm-on elindult).
Kapásból az első számban, a Retracing Memories-ben megtalálhatjuk ezeket az új hatásokat, hiszen az alaptéma egy király melodeath téma, folyamatos duplázással kísérve. Ezt váltja fel a szaggatott versszak-riff, aztán a breakdown is dob rajta, így lesz a nyitódal a lemez egyik legerősebbje. A tiszta ének is előkerül az első számban, ami a The Sorrow egyik védjegyének tekinthető, bár itt nem találom túl jó választásnak. Ezt több helyen is éreztem a lemezen, hogy a tiszta énektéma visszahúzza a refréneket pl a The Escape-ben vagy a Dead Home-ban. Ellenpéldát is találunk azért szerencsére például a Burial Bridge-ben, ahol a megfelelő gitár-díszítésekkel csak úgy száll a téma. A My Oblivion-ról is el lehet mondani ugyanezt, amin az énekeltetős középrész még többet dob. A lemez közepén visszafogottabb dalok kapnak helyet. Az A Reason a túlhasznált darálós versszaktémától mellett szerencsére kapott egy jó introt és a szintis, dallamos refrén is pozitívan hat rá. Szintis téma amúgy több helyen is szerepel a lemezen, habár nem nagy hangsúllyal, ez is inkább melodeath-es elem. A Perspectives refrénjét is például billentyűvel díszítik és a Follow The Lights tisztagitáros lezárásában is azt hallhatunk. A lemez második felében groove-metalos, thrash-es riffek is helyet kapnak például az A Thin Red Line-ban, ahol a Lamb of God-os alaptéma ellenére a refrén belassult feelingje dominál. Egy kis LoG ízzel találkozhatunk még a Perspectives lezárásában és a Dead Home-ban is. Az érdekesebb pillanatok közé tartozik a Lost Chapters, ami melankóliát keltő tisztagitáros részeivel, kissé elvont, belassult témáival engem a WMD-re emlékeztet kicsit. A lassabb vonalat képviseli a Buried In The Deep is, ami meglepőnek nem nevezhető, hiszen egy tipikus metalcore dal, mégis a lírai hangulatával az egyik kedvencemmé vált. Az albumot a Follow The Light című szerzemény zárja, ami talán a lemez konklúziója is lehetne, hiszen egyesíti az előtte lévő 10 dal stílus-kavalkádját. Death metalos szét-lábgépezett darálás, thrash-es zúzda, tisztagitáros dallamos refrén és ütős breakdown mind feltűnik a számban, habár ezek néha éles váltásokban találkoznak, ami kicsit szakaszossá teszi a nótát. Az egész albumra jellemző, hogy remek díszítéseket hallhatunk a gitárokon, ami elég sokat dob a témákon és kicsit a metalcore-os gyökerekhez köti a dalokat. Kiemelném itt a nyitódal és a Perspectives gitárszólóját, a Burial Bridge refrénjét és a Dead Home végén hallható arpeggio-s őrületet.
Egy könnyen hallgatható, elég színes albumot készítettek nekünk osztrák barátaink, ami ugyan a metalcore elfogult híveinek szívébe nem fogja olyan könnyen belopni magát, de ezzel szemben más irányok rajongóit elcsábíthatja. Az újítás iránti igény ellenére akad egy-két pillanat, amikor a hallgató úgy érezheti, hogy a fiúk magukat ismétlik és az ének is lehetne kicsit fantáziadúsabb helyenként, de attól még nincs ok szégyenre. Több nóta élőben is legalább annyira ütni fog, mint itt a lemezen, amiről kis szerencsével a magyar rajongók is megbizonyosodhatnak majd.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Afflictions
2. Crossing Jordan
3. The Weight Of The World
4. Suffering Quotes
5. Heart Of A Lion
6. Farewells
7. You Are My Nemesis
8. Paragon In Charity
9. Draped In Misery
10. Grief Machine
11. Engraved In Our Hearts
12. Facing The End
13. Reach For The Skies
