Lemezismertetők

THE SULLEN ROUTE – Apocalyclinic

Kiadó: BadMoodMan

Weboldal: myspace.com/thesullenroute

Kiadás éve: 2011

Stílus: Progressive Doom Metal

Brief Sum: Progressive metal in a doom way.The russian brigade showed us how to play this genre in an authentic way. Would be a shame to miss this, compared to the style it is varied and creative.

 

Anno annak idején volt szerencsém a The Sullen Route csodás muzsikáját bemutatni egy cikkemben, és most a második korongot is van szerencsém bemutatni.

Rögtön a legelején szeretnék valamit leszögezni. A zenekar eredetileg doom metalt játszott/játszik, most valamiért az van feltűntetve, hogy progressive metyóban utaznak. Meglehet, hogy botfülem végett nem tudok különbséget tenni a prog és a doom között, de ez még mindig doom metal. No mindegy.

Ami azt illeti a zenekar azok közé a művészek közé sorolandó, akik zeneileg tökéletesen elő tudják vezetni, be tudják mutatni, és le tudják zárni az agonizáció procedúráját. A legelső korongnál hihetetlen súly és sötétség borult ránk, ez a hangulat most se változott egy fikarcnyit sem. Sajátos íze és dallamvilága kellően magával tudja ragadni az óvatlan hallgatót, és bizony ez nem is válik egyik fél számára sem hátránnyá. Az orosz csoda tehát hódít, és a maga sötét fényében pompázva húzzák el a szenvedés csodás művét hét felvonásban.

Néhol egyébként kellően sludge hatásokat vélek felfedezni a muzsikában, ami valljuk meg, jegyben jár a doom kategóriával.

Enyhe pszichedéliával is találkozhatunk, mondjuk a harmadik dal esetében (Burial Ground), és meg kell vallanom, végtelenül kellemesen cirógat a nyitó téma. Aztán kegyetlen zúzás. Nem hagy alább a csodagépezet, ugyanis a sorban a következő dallal is érdemes különösebb figyelmet szentelni (mint ahogy mindegyikre is) hiszen érdekes atmoszférája riff szerkezete izgalmas csemegézni való (mint ahogy maga a lemez is).

Kiváltképp nagy kedvencem a korongról a „Dune”. Már stoner inkább, mintsem doom, de az az öt perc az valami félelmetesen súlyos. Akusztikus slide megoldások színesítik, de jelen van a torzított súly is és a lendület. Úgy biz’, lendület. A dráma tovább fokozódik a „Tonight’s Avenue” darabbal, a maga változatos nyolc percével.

Zárásképp a gyorsabb „All in October” kerül terítékre, és bizony megállás nélküli kalapálással próbálnak minket eltenni láb alól hőseink, de aztán jön a tört, de mégis szabályszerű dobjáték és koptatás. Egyre inkább lassulunk, és a végére már tradicionális doom befejezéssel lehetünk túl, a The Sullen Route újabb darabján. Kreatívabbak lett az orosz csodagépezet, és ezerszer jobban szól az első anyaghoz képest, amit meg kell jegyeznem, nem szólt rosszabbul, mint ez a kiadvány. Jelen esetben inkább tisztábbnak, nem olyan „hangosnak” tűnik az egész.

Egy év alatt rengeteget változott a zenekar, persze jó irányban, és nálam ismételten tökéletesen teljesítettek. Nem is kívánok többet szólni. Uff!

Tracklist:

1. Hysteria
2. Selfish I
3. Burial Ground
4. Cynoptic
5. Dune
6. Tonight’s Avenue
7. All In October

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

THE SULLEN ROUTE – Madness Of My Own Design

Black_wizard

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek