THE VSS – Nervous Circuits

Kiadó: Hydra Head Records

Weboldal: myspace.com/thevssmusic

Kiadás éve: 2008

Stílus: Post Punk / Indie / Rock

 

(scroll down for English Version)

 

Az Andrew Rothbard (basszusgitár, szintetizátor), Dave Clifford (dob), Josh Hughes (gitár), Sonny Key (ének) alkotta amerikai fogat 1995-ben támadt fel az Angel Hair banda hamvaiból. Zenéjükben a post punk, az indie rock, némi elektronikai hatás érvényesül főleg. Disszonáns játékuk minden hangszerre és az énekre is kiterjed, eddigi kiadványuk a “21: 51”, 1996-ban (2000-ben megélt egy újrakiadást), ami három korábbi 7 inches kislemezük gyűjteménye tulajdonképp, ezt követte még egy 7 inches kislemez 1997-ben, majd a “Nervous Circuits” jelent meg ugyanebben az évben (az idei megjelenés egy újrakevert változat szintén). A komplex zenei hatásokkal rendelkező banda életműve rövid, de annál erőteljesebb hatással bír.

Az első dal a Death Scene, ami erőteljes ’70-es évek végi alap punk ütemeken nyugszik főképp, megpakolva némi elektronikai betéttel. A felvételek “koszossága” külön dinamikát hoz a felszínre, az ének érdekes, katarzisszerű élményekkel halmozza el mindezt. A gitárok érdessége, a dob monoton hangulata, a basszusgitár kopogása őrjítő és elkeserítő egyszerre – a magasba emel majd iszonyú erővel a földhöz vág. Az In Miniature tört ütemei, a gitár szaggatott elemei, az erőteljes hangsúlyozás, az ének inkább kiabálós, mintsem sima hangulata az elektronikával vegyítve súlyos összképet eredményez. Hideg ez a dal, ízig-vérig, és a lélek görcsös rángásaira emlékeztet, a miniatürizált élet képeire, szürke, fagyos színekkel. Kegyetlen jó és kattant.

A Sibling Ascending szintén katarzisszerűen nyit, kissé goth betéttel megfűszerezve itt-ott (talán a Killing Joke korai anyagaihoz lehetne hasonlítani), de saját szájíz szerint közvetítve ezt az eklektikus zörejhadat. Az elektronika itt nagyobb szerepet játszik, bár az alaphangszerek sem szorulnak a háttérbe. Mindenképp jelentősen kiemelkedik a dob monoton témavilága, ami azután itt-ott felolvad kissé, de nem veszti el lüktetését. Az Effigy című szám lassú tempója más világ az eddigieknél, tisztábbnak tűnik a hangzás, a négynegyedes ütemek haldoklása a szomorúságot meghatványozza. A szintibetétek borult, sötét képet festenek, a kissé (direkt) pontatlanság katatón állapotot idéznek elő. Csend a zajban, zaj a csendben, az elhagyatottság sikolyai, döbbent képei. Instrumentális végig a nóta, ami már csak azért is pozitív, mert az emberben az játszódik le, mint amikor arra vár, hogy egy segítő kéz nyúljon felé, de igazából akkor mindenki számára idegen, és senki nincs, aki hozzá szóljon. Nagyon beteg.

A Lunar Weight megint egy más képet idéz fel, ismét előtör a post punk keveredése az indie rock stílusjegyeivel. Minimáltémák és effektek teszik még borultabbá ezt az amúgy sem egyszerű témaszerkezetet. A basszuskiállás hangjai, a valahol hátul szóló gitárral, a kifejező ének, az élmények sokszínűsége robban bele a csendbe. Egy félig eszméletvesztett utazás az egész, miközben különböző hangulati hatásokat (szélsőséges hangulatváltozás) játszanak el, a hangok lehető legszélesebb skáláján tökéletesen kifejezve. Ez a ZENE.

A Conscious befelé forduló hangjai mélyebb utakra kalauzolnak minket, végtelennek tűnő, körbe-körbejáró gondolatokkal, enyhe melankóliával, a lélek birkózását feltárva önmagával. Alapok, alapok, alapok. Mégis mindent előhoznak bentről. Hihetetlen érzékkel fejezi ki magát a négyes fogat ebben az instrumentális számban, ahol egyik hangszer sem játszik felesleges hangokat, a gitár, a dob, a basszusgitár, az elektronikus betétek a szintetizátorral összekötve, a tétova esti léptek zaját idézik. Van kapaszkodó mégis, és nincs kiúttalanság.

A What Kind Of Ticks? egy erőteljes darab ismét, súlyos dallamokkal, beteg énekkel, széttorzítva, effektezve minden cseppje, hangulata. Különleges, egyedi ízt kap az egész, végtelenül egyszerű riffekre építkezve, de ettől ennyire jó, ettől ennyire kiemelkedő. Az, hogy hirtelen záródik le a szám, az, hogy tulajdonképp nincs vége, csak eltűnik a semmiben, még átélhetőbbé, még felkavaróbbá teszi. Tökély? Azt hiszem igen.

A Chemical In Chemistry olyan, mintha egy üregből szólna. Kegyetlen hangok, döbbent valóság. Kissé a ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji deathrock stílusra (Christian Death, Virgin Prunes, stb) emlékeztet néhol a hangulata, a hangzása. Eklektikus szerzemény, szilaj témák, hullámzó szerkezet, beteg ének. Minden sötét, fájdalmas memento képe benne rejlik, minden felkavaró érzés előtör, hullámzik, megnyugszik – és a kör kezdődik előröl. Rövid, de kifejezőképessége ebben és nyers erejében rejlik. Láthatatlan szálak kapcsolódnak, erős hatásokkal, variációkkal.

A Swift Kicks inkább a punkos oldalt mutatja be, persze igencsak előkerül itt is az elektronikus hatás is valahol, persze azt nem mondanám, hogy egy industrial szerzeményhez van szerencsénk, ez annál sokkal mogorvább, sokkal másabb, sokkal “primitívebb”. Mert zavartsága ellenére érthető, érthetetlensége ellenére zavartalan. Felkavaró képek villóznak félhomályos termekben, a gitár sikoltozik, a dob ütemei kalapácsként zuhognak alá, a basszusgitár, mint súlyos eső kopog, az ének belezuhan a fájdalomba, több, mint post punk, több mint indie rock, több mint… mi is? Bekategorizálhatatlan.

A záró track a Nervous Circuits, a leghosszabb a lemezen. Több, mint hat perc, ismét a monoton dallamok kerülnek előtérbe, féktelen éjszakai elkeseredettség, csendes rikoltozás egy erdő mélyén, fákat tépő szél… belassult gondolatok, belassult zene. Akit valaha is érdekelt a már említett deathrock stílus, annak ez maga a menny lesz. Gitárcentrikus zenét hallhatunk itt is, hol felfokozott, hol visszazuhanó témákkal, alapokkal. Mi zajlott le ezekben az emberekben, amikor ezt a zenét írták? El sem tudom képzelni. De minden ott van a maga helyén.

A Hydra Head Records ismét nagyon jó korongot dobott a piacra, vájtfülűeknek, a stílus szerelmeseinek, és az elmebeteg zenehallgatóknak kötelező! De mindenkinek érdemes belekóstolni ebbe a különleges színekkel kísérletező anyagba. A pontszám nem is lehetne más.

—————————-

ENGLISH VERSION:

The band has risen from the ashes of Angel Hair by Andrew Rothard (bass, synth), Dave Clifford (drums), Josh Hughes (guitar), Sonny Key (vocals). In their music mostly post punk, indie rock and some electro stuff dominates. Their dissonant play expands on every instruments and on the singing too. Their releases up to this point are “21:51” in 1996 (re-released in 2000) which is a collection of three 7 inchs, it is followed by another 7 inch in 1997 then “Nervous Circuits” was released in the same year (this years release is a remastered version too). The band owns complex musical influences, and sadly it lived only for a short period but had a great effect on dozens of bands.

The first song is the Death Scene which is based mostly on the late seventies’ punk beats packed with some electronic inlays. The dirtiness of the recordings bring some extra dynamics to the surface, the singing is interesting, it gives a catharsis-like experience to the whole song. The guitars’ intriguingity and the drums’ monotoneity and the splattering of the bass is maddening and rankling at the same time – it takes you high then with terrific power it throws you on the ground. In Miniature’s broken beats, torn guitar elemnts, powerful accentuation, the shouting vocals mixed with the electronics creates a grievous image. This song is cold to the core and it is a remainder of the soul’s convulsive trepidations, miniaturised life’s images with grey, frigid colors. Extremely fine and sick.

Sibling Ascending starts catharsis-like too flawored with a mildly gothic feel at some parts (it may bear some resemblance with Killing Joke’s early releases) but they are doing it in their own way. The electronics are playing a bigger part here, but the base instruments are not int the background though. By all means the druminng’s monotonoty is heavily singificant which sometimes melts into the whole, but it never loses it’s pulsation. The song called Effigy’s slow tempo is another world compared to the previous tracks, the sound is clearer, the dying beats are involving the sorrow. The synth inlays are drawing a dark image and the willful inaccuracy casts a catatonic state on us. Silence in the noise, noise in the silence, loneliness’ screams, appaled pictures. The song is instrumental which is positive ’cause it’s like you’re waiting for a halping hand to grab you, but you’re unfamiliar for everyone and no one is there to talk to you. Really sick…

The Lunar Weight recalls other pictures once again, the mix of post punk and indie rock crashes in again. The minimal themes and effects makes it even more weird. The bass, the guitar in the background, the emphatic singing, the variegation of experiences blows into the silence. The whole is a half swooned trip, while they play different feelings on the widest scales in the perfect way. This is MUSIC.

The depressive sounds of Conscious are takes us to a deeper road with thoughts that runnung in circles and seems endless and with mild melancholy, it reveals the fig of the soul with itself. Basics, basics, basics. Still they bring forward everything from the inside. With incredible sense they represent themselves in this instrumental song, where non of the instruments play needless sounds, the guitar, the drums, the bass, the electronic inlays connected with the synth quotes the vague staps on a night. However there is a handrail, there is a way out.

What Kind of Tricks? is a stronger piece again with heavy melodies, sick vocals, all of its tunes and feelings are over-fx-d and distorted. It gets a unique taste while it builds on immensely simple riffs but this gives the essence of it. The song ends on a sudden so it feels like that it just disappear in nothing, it makes the song more empathic, more unsettling. Perfection? I think yes.

Chemical in Chemistry is like it’s sounds are coming from a hole. Merciless voices, stunned reality. It reminds me a bit of late seventies’ and early eighties’ deathrock style (Christian Death, Virgin Prunes, etc). Eclectic composition, savage themes, flowing structure, sick singing. Everything is dark, an aching memento’s images are inside of it, every unsettling feelings are shooting out, flowing, growing quiet – and cycle starts over. It is short, but it’s expressiveness is in this and in it’s brute force. Invisible threads are connecting with string influences and variations.

Swift Kicks are more into punk, but of course there are a lot of electronic impacts here too but I still can’t say that we have the chance to meet with an industrial song, this is far more grim and much unlike, it is way more “primitive”. Because while it’s embarassed it is still understandable, and while it’s un-understandable it is stille smooth. Unsetlling pictures are flashing in dim rooms, the guitar screams, the drum’s beats are like falling hammers, the bass is like a heavy rain and the vocals are falling into the pain… this is more than post punk, more than indie rock, more than… what? It can’t be categorized.

The closing track Called Nervous Circuits is the longest on the disc. It is more than six minutes, once again the monotonic melodies come to the forefront, boisterous nocturnal bitterness, calm shrieking in a deep forest, tree tearing wind… slow thoughts, slow music. For those who ever liked the forementioned deathrock style this will be heaven itself. We can listen to guitar-centric music with sometimes wild and othertimes calm themes and bases. I don’t have a fuck*n clue what these guys had in their mind while they were creating this album, but everything is in it’s place.

Hydra Head Records had released a really good album once again, it is a must have for the lovers of the style and for those who like sick music. But everyoen should give a try for this unique, experimental piece. The score couldn’t be anything else.

Tracklist:

1. Death Scene
2. In Miniature
3. Sibling Ascending
4. Effigy
5. Lunar Weight
6. Sonscious
7. What Kind of Ticks?
8. Chemical in Chemistry
9. Swift Kicks
10. Nervous Circuits

Pontszám: 9.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár