Kiadó: Revolution Harmony
Weboldal: www.thewayofpurity.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Melodic Death metal
Brief Sum: Based on the preview songs we could expect a strong release and Equate became a surprise for the world. The songs are full of freshness and became a bit more digestable. This colorful album is extremely unique and sentimental. Today’s most honest band continues to fight for their ideas. A rare treasure!
Alig pár hete tartottam hosszas kortesbeszédet a The Way Of Purity három-számos kislemezéről, így rendhagyó módon, ezúttal teljes egészében lapozzuk is a formalitásokat és a magánvéleményt. Mint azt már a Biteback kapcsán megszellőztettem, a sorban második teljes értékű kiadványként érkező Equate épp a napokban lát napvilágot – már ha egyáltalán élhetek ilyen fanyar hasonlattal a brigád totálisan antihumánus ideológiájának tudatában.
Ha a Crosscore után netán ez még lehetséges, az új korong végképp, az utolsó fűszálig felégeti a zenei határokat. Ha nem lenne minden ennyire szinte már abnormális profizmussal és precizitással összerakva, mondhatnám, hogy az Equate játékideje kb. olyan hatást kelt, mintha különböző helyekről, egyidőben szólna mondjuk a The Agonist, a Dagoba és a Dark Funeral. Nem gyenge tehát a stíluskavalkád, mégis, minden annyira egyszerre lélegzik, hogy eszembe sem jutna kifogásolni az összhatást.
Ahogy az interjúban is szó volt róla, összességében azért egy dallamosabb anyagról beszélünk, mely egy hangyafasznyival talán pozitívabb kisugárzást is áraszt, mint a debüt borultan szuicid hangulata, bár azt továbbra is tényként kell kezelnünk, hogy a srácok zenéje soha nem a hangzatos optimizmusáról lesz majd híres, ami nem is baj, mert pont ettől, a mocskos mindennapok reális ábrázolásától lesz olyan a hatás, amilyen. Azzal mindenesetre nem árt tisztában lennünk, hogy a csapat munkája nem csak muzikális, de szellemi téren is óriási nyitottságot és (ideális esetben) kifinomultságot igényel, tehát ezután sem kimondottan a birka csordák számítanak majd az elsődleges célközönségnek.
A bő félórás adrenalin- és érzelembomba két agresszív csapással nyit, melyek közül a netre felkerült Artwork Of Nature-rel ugye már előzetesen találkozhattunk a megjelenés előtt. Az album első felében a slágeresebbre vett Eleven mellett még további két ismerős nóta sorakozik az ominózus EP-ről, majd jön az abszolút mélyvíz, ahol a horda még az önmagukhoz képest felállított papírformát is felülírja az olyan dalokkal, mint a The Last Darkest Night és az elbűvölő Interpol feldolgozás, az A Time To Be So Small. Határozottan e két szerzemény jelenti a lemez csúcspontját! Előbbi a fájdalmasan kétségbeesett, tiszta női vokál és dühkitörés után habozás nélkül vált át lazulós new age-be, míg a covert oly mértékben sikerült a maguk képére formálni, hogy infosheet nélkül még csak gyanút sem fogtam volna, hogy nem saját alkotás.
A produkció amúgy két vendégzenész kollégát is felvonultat, egyfelől a The Mighty Fall az orosz Damien T.G (vagy egyszemélyes black metal projectjének nevén Stielas Storhett) segédkezésével íródott, másfelől pedig Giulia a Ravenscry-ból vállalt magára néhány dallamos vokál témát a sorok között. (Megjegyezném, hogy mindkettőjük bandája igencsak figyelemre méltó, különösen a murmanski úriember Expulsè c. anyagát tudom ajánlani a stílus kedvelőinek!) Az énekkel persze alapjában véve sincsenek gondok, hisz Tiril Skårdal, immáron tényleges bemutatkozásán is úgy bömböli a szövegeket, hogy annak hallatán menten összerosálom magam.
Fekszenek is neki nagyon az olyan büntető dalok, mint a Death Abound Everywhere, a Keep Dreaming, vagy a lemezt keretbe foglaló, norvégul megszólaló Lijty Crjsty. A brutális erővel acélozott hangzással karöltve akkora medvepuszit adnak ezek az opuszok, hogy az embernek már jóformán újra kell betonoznia a ház meggyötört falait a záróakkord után. A borító pedig ha nem is kimondottan mutatós, de jelentőségteljes, gazdag szimbólumaival mindenképpen szerves részét képezi az albumnak és a velejáró üzenetnek.
Ezzel a friss kiadvánnyal számomra végleg bebizonyosodott mindaz, amit már amúgyis tudni lehetett: napjaink egyik legőszintébb és legszélsőségesebb munkája került nyilvánosság elé az Equate-tel. Pontosan azt, sőt, talán még többet nyújt ez a cucc a maga frissességével, mint amit a Crosscore zsenialitása látatlanban beígért. Egyedi, hangulatos, érzelemdús és veszettül beteg! Világverő anyag.
SAMPLE:
Facebook link
Tracklist:
1. Artwork Of Nature
2. Death Abound Everywhere
3. Eleven
4. Eternal Damnation To René Descartes
5. Keep Dreaming
6. For All Who Thrive Unheard
7. The Mighty Fall
8. The Last Darkest Night
9. A Time To Be So Small
10. Lijty Crjsty
