THE WELCH BOYS – Drinkin’ Angry

Kiadó: I Scream Records

Weboldal: www.thewelchboys.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Punk / Rock / Hardcore

 

(scroll down for English Version)

 

A 2004-es születésű amerikai négyes fogat zenéjét nem is tudom, hogy jellemezzem. Az egész valahol a ska punk és a metal ötvözete, deszkásoknak biztos bejön (gondolom én, mert a hangulata olyan). Az Ed Lalli (ének), Mark Powers (basszusgitár) P.J. Dionne (gitár), Steve Maffeo (dob), T.J. Welch (gitár) ötösfogat mostani lemezén az előző (“Welch Boys” 2006) anyaghoz képest már nem olyan popos, hanem inkább a metal elemek kerültek elő, ami baj is, meg nem is. Engem még nem győztek meg, de ez nem azt jelenti, hogy nem jó.

A Head In The Sand kezdete egyből a Toy Dolls-t ugrasztotta az agyamba, és némelyik későbbi téma is. A metálos/ír kocsma hangulatú verzéket értem is meg nem is, kicsit gagyinak tűnik nekem. A No Hope inkább a punkból merít jobban, az énekhang elég fura is hozzá, nekem valahogy nem is stimmel mindenhol, nem mintha hamis lenne, abszolút nem. Gyenge egy kicsit ez a dal, de vezetéshez tökéletesen elmegy.
A Charlie The Marine egy erős nóta, sodró lendülettel, jó gitárjátékkal, pontos ütemekkel, és az ének is rendben van. A szóló… hát istenem.
A Transparent Man vidám hangokkal indít, kellemes, fülbemászó az egész szám végig, mint valami amerikai tinisorozat főcímzenéje.
A címadó Drinkin’ Angry sem egy nagy durranás. Nem mondom, minden szempontból pontosak a fiúk, jól játszanak, ezzel az oldallal semmi gond. A gond az, hogy nagyon sablonzene a dolog.

A Police Dog alap punk ütemekre épül, csak épp az új érával próbál érvényesülni, alapvetően a post punk hangolású mű. Kicsit kiemelkedik az eddigi számok közül, vadsága, dinamizmusa miatt, jobban, erősebben szólal meg. A Pervert egy kicsit rock ‘n’ roll hangulatot hordoz, nem lenne ez rossz, de gyenge kissé, mert túlságosan sablonos, túl sok eredetiség nincs benne.
A My Own Creation elég laposan indít, de azután jobb lesz. A dinamikus, határozott dob, a gitártémák valahogy jobban érvényesülnek ebben a számban, kerekebbnek tűnik az egész.
Az Ambulance Ride egy úgy-ahogy összerakott szám, bulizni jó rá, de itthon nem túl sűrűn hallgatnám (és ez igaz az egész korongra). Vezetéshez, utazáshoz kiváló háttérzene, de nem több.
Az Eight Percent elég furcsán van számomra összetéve, mert az egyik téma hangulata emlékeztet egy Black Sabbath szám részére. Remekül van összerakva, de semmi plusz, semmi új. Ha ez a törekvésük lényege, ez mindenesetre megvan, az biztos.
A Johnny Black egy gyenge modern punk kísérlet, egy kissé megfejelve az ír kocsmazenére jellemző énekstílussal, csak épp karcosabb hangon. Mondhatnám sörpunk.

A Route Irish szintén a sablonosabb dalok számát gyarapítja, ráadásul a rosszabbik fajtából, a hangszerelés itt is jó, de a dinamika már halovány, a szólót pedig nem szívesen jellemzem.
A Let’s Break The Law a következő track, egy rockosabb nóta, kissé heroikus énekbetéttel. Jó ötleteket bontottak itt ki, nem rossz a megszólalás sem, de valami hiányzik a hangzásból, talán nem elég vastag.
A Stronger egy újabb erőteljes nóta benyomását hordozza, de nem igazán meggyőző erejű. A felépítéssel itt sincs baj, és meg is szólal a dolog, de mégis vannak témák, amik elviszik az egészet egy megszokott hangzás felé, semmi eredetiség továbbra sem.
A Two Steps Forward már erőteljes punk és metal alapokon nyugszik, a tempója gyors, az ének érdekes. Lehet, hogy ezt az utat kellene követni? Mindenestre azon kivételek közé tartozik ez a dal, amelyik meg is szólal rendesen.

A Time Ain’t On Our Side az előző vonalat követi, talán haloványabban kissé, de mégis jobban szól, mint az előző számok nagy többsége. A témák csak úgy sütnek, bár itt sem lehet a hatásokat eltitkolni, azért van benne némi egyedi karcosság.
A Turn It Loose egy felejthető darab, sajnos. Jól indul, de azután a kötelező sablonok és az elég gyenge ének szét is szedi az egészet, még az r’n’r szóló se segít.
A záró tétel a Sonic Lobotomy. Egy rövid, ötven másodperces valami, ami nem lehetne rossz teljes számnak, de így csak épp helykitöltőnek lehet felfogni. Szerintem dolgozni kellett volna még az egész lemez anyagán, mert vannak itt jó ötletek, csak épp a közhelyek között épp megcsillannak. Több munka és türelem eredményesebb lehet. Klasszikus modern punk, a fiatalabb korosztály nyilván vevő lesz rá.

—————————-

ENGLISH VERSION:

I don’t really know how to characterize the music of this American four-piece born in 2004. The whole thing is an amalgamation of ska punk and metal, so skateboarders will like it (at least I think so due to the mood). On this recent album of the five-piece consisting of Ed Lalli (vocals), Mark Powers (bass) P.J. Dionne (guitar), Steve Maffeo (drums), T.J. Welch (guitar) there are more metal elements rather than popish ones which were on the previous stuff (“Welch Boys”, 2006) which is both a problem and is not. I’m not that convinced but it does not mean it’s not good.

The beginning of Head In The Sand reminds me of Toy Dolls at once, so did some later themes. I both understand and do not understand the metallic/Irish pub-feeling verses but they seem to me a bit lame. No Hope takes inspiration rather from punk, the vocals are also a bit strange, it does not entirely fit the song, but in no way it’s out of tune. It’s a rather weak song but it’s perfectly okay to listen to when driving your car.
Charlie The Marine is a strong track with drifting dynamics, good guitar work, precise rhythms, and the vocals are also good. Well, the solo… well, my god.
Transparent Man starts off with happy sounds, it’s a pleasant and catchy tune like the title track of a teenage series.
The title track, Drinkin’ Angry is also not a big deal either. Okay, the guys play precisely, nothing wrong at the technical department. The problem is that the music is rather stereotyped.

Police Dog is based on basic punk rhythms but it tries to prevail with the new era so it’s basically a post punk track regarding the tuning. It stands out a bit due to its wildness, dynamics, it sounds better and stronger. Pervert bears some rock’n’roll mood, it wouldn’t be bad but it’s a bit weak because it’s way too stereotyped there is not much originality in it.
The beginning of My Own Creation is also rather uninspired but the rest of the song is better. The dynamic, determined drums, the guitar themes somehow prevail better in this song the whole seems to be more compact.
Ambulance Ride is okay, it’s good for partying but I wouldn’t listen to it much at home (which is also true for the whole record). It’s excellent background music for driving and travelling but nothing more.
To me Eight Percent seem a bit strange as far as its structure is concerned because the mood of one of the themes reminds me of a BLACK SABBATH song. It’s excellently built-up but nothing extra, nothing new. If this is what they strive for, they have it for sure.
Johnny Black is a weak modern punk experiment, with some vocals reminding of Irish pub music but with a rawer voice. I’d say it’s beer punk.

Route Irish is again a stereotyped track, moreover of the worse kind… the instrumentation is also good here but the dynamics is weak, not to mention the solo.
Let’s Break the Law is a bit rockish tune with a bit heroic vocals. The ideas are good the sound is also not bad but something is missing from the production, maybe it’s not thick enough…
Stronger is again a better composition but it’s not that convincing. The structure is okay yet there are themes that take the whole toward being stereotyped, nothing new here either.
Two Steps Forward is based on powerful punk and metal basics, the tempo is fast, the vocals are interesting. Maybe they should follow this way? Nevertheless, it’s one of those exceptional tracks of the album that sound well.

Time Ain’t On Our Side follows the previous line maybe it’s a bit weaker yet it sounds better than most of the previous tracks. The themes are good but they cannot deny their influences yet there is some raw originality in it.
Turn It Loose is a forgettable piece, unfortunately. It starts well, but it’s ruined by the mandatory stereotyped themes and weak vocals…. not even the r’n’r solo is able to help here.
The closing tune is Sonic Lobotomy. It’s a short, 50-second long something, which would not be bad for a real track but this way it’s only a filler. I think they should have worked more on the whole material because there are good ideas here but scattered among the stereotyped ones. More work and patience could be more successful. Classic modern punk which will surely be liked by youngsters.

Tracklist:

1. Head In The Sand
2. No Hope
3. Charlie The Marine
4. Transparent Man
5. Drinking Angry
6. Police Dog
7. Pervert
8. My Own Creation
9. Ambulance Ride
10. 8 %
11. Johnny Black
12. Route Irish
13. Let’s Break The Law
14. Stronger
15. Two Steps Forward
16. Time Ain’t On Our Side
17. Turn It Loose
18. Sonic Lobotomy

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár