THE WILDHEARTS – Chutzpah!

Kiadó: Backstage Alliance

Weboldal: www.thewildhearts.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Melodic Rock

 

(scroll down for English Version)

 

A The Wildhearts-ot késői ismeretségünk első pillanatától a laza, tökös rock ’n’ roll fura figurái közé soroltam, nyilvánvalóan nem ok nélkül. Vicces, színes borítóik és olykor sablonosnak tűnő, sémákat is felhasználó, mégis eredeti muzsikájuk sosem engedte beszürkülni őket eme műfaj egyébként is színpompás és feltűnő csapatai közé. Punkos vehemenciájuk és mindent megfricskázó hozzáállásuk talán konzervatív brit gyökereikből is fakad. Ki tudja. Az azonban biztos, hogy az elmúlt két évtizedben sok dolog történt velük a brit rock mezőny frontvonalában. Már 1993-as Earth vs. című debütjükkel berobbantak a köztudatba, sőt az élvonalba, a Kerrang! magazinnál ugyanis övék lett az év lemeze. Későbbi albumaik is igen jó fogadtatásra találtak, kreativitásuk és legendás koncertjeik pedig folyamatosan az élmezőnyben tartják őket.

Energikus, középtempós opusz a nyitó The Jackson Whites, az elején kis Sixx AM hangulattal, ragadós, már-már popos énektémákkal és elég borult gitárszólóval. Izgalmas részekből épül fel a modern hangvételű, sűrű, nagy ívű és együtténeklős refrénű Plastic Jebus. A ma divatos pop/rock/emo (pl. Fall Out Boy) szellemében fogant, egyszerű dallamokra épülő, vokálcentrikus nóta a The Only One, melyből könnyen tévés sláger válhatna, igaz, nem mutatná be túl hűen a zenekart. Riffelősen indul a picit az előző dalhoz hasonló hangvételű, mégis más hangulatú, popos refrénű, ennek megfelelően kicsit töketlen, de slágeres John Of Violence. Ezt a címéhez, szövegéhez illően laza pop/punk/r ’n’ r You Are Proof That Not All Woman Are Insane követi kötelező sémákkal, ózással, kis zongorával és plusz hatásfokozóként gyerekkórussal.

Harapósabb, metalosabb (nu metal) indítású a grúvos, üvöltős éneket és kontrasztos hallelujázó, a negédesség határát súroló refrént hozó Tim Smith. Romantikus zongora indítja útjára a középtempós, rádióbarát hangszerelésű Low Energy Vortex-et, mely számomra kellemes melódiái ellenére a CD leggyengébb tétele, már ha van ilyen egyáltalán. Viszonylagos visszafogottságával vagy pont amiatt könnyen sláger lehetne a könnyed, nehezen feledhető You Took The Sunshine From New York, mely az egyik kedvencem a lemezről. Szellős, AC/DC-s témából vált könnyed amcsi rockba majd vissza a Mazel Tov Cocktail, melynek fülbemászó refrénje és óóóózása könnyen megnyerheti a hallgatót. A címadó Chutzpah! zárja az albumot. Ez a leghosszabb szerzemény és ennek megfelelően a legtöbb témát, hangulatot vonultatja fel. Mondhatni, teljes eklektika. Később is visszatérő, technósan effektezett duma után SOAD-osan kapkodós, hadarós téma, majd bugyborékolós énekes maszatolás jön, váltogatja egymást. De van benne középtempós riffelés is, a végén pedig romatikus(?) szólóval zárul. Szóval izgalmas darab.

Változatos, az általam vártnál azonban kicsit lágyabb, kevésbé energikus, kevésbé arcba mászó anyagot dobtak össze Gingerék. Nikki Sixx-nek az az aranyköpése, hogy a The Wildhearts szétrúgja a kib… seggeket, ennél az albumnál nem teljesen állja meg a helyét, hisz hangzását és hangszerelését tekintve is lehetne kicsit tökösebb. Mondandója második fele, miszerint ők lehetnek egyszer a világ legkirályabb bandája, azonban még összejöhet, a dallamérzékenység és a kiváló dalok a Chutzpah!-on is megvannak hozzá. A 4-5 nehezen feledhető nóta mellett szerencsére a többi sem töltelék, így bátran ajánlható bárkinek az új (és persze a sok régi) Wildhearts album, aki laza, fogós rock ’n’ roll muzsikára vágyik.

——————————

ENGLISH VERSION:

From the first moment of my late first meeting with The Wildhearts, I considered them as one of the cool, cocky rock and roll bands, and certainly with a good reason. They had funny, colourful covers, sometimes schematic-like, but still unique music, which doesn”t let them become dull, they managed to stay among the prominent bands of the scene. Their punk-like enthusiasm and sweeping attitude may originates from the conservative British roots of them, who knows. But one thing is sure, we have seen many things from them on British rock scene in the past two decades. They debuted in 1993 with Earth vs., which put them immediately among the leading bands. Kerrang! magazine chose their album to be the best that year. Their late albums also got good critics, their creativity and legendary concerts kept them among the elite.

The Jackson Whites is an energetic, mid tempo song, having a bit of Sixx AM atmosphere in the beginning. Sticky, pop-like vocal themes and a crazy guitar solo complete the song. Plastic Jebus is constructed of exciting parts, peppered by a modern-sounding, dense, high-flying mass vocal chorus. The Only One has a trendy frame of pop-rock-emo atmosphere with simple melodies. A vocal centric song, which could have been a commercial success. But it wouldn”t have introduced the band properly. John of Violence stats with riffs, this song has a similar voice than the previous one, but still, the atmosphere is different. The chorus is pop-like, the song is hit-like… a funny song. You Are Proof That Not All Woman Are Insane is a cool pop-punk-rnr song, as its title tells us. The obligatory schematic themes, hit-like vocals are there, with some piano and a choir of children to enhance the mood.
Tim Smith is a more catchy, more nu metal-like song, with groovy, screaming vocals, and as a contrast, a hallelujahing-like chorus also appears there. Low Energy Vortex starts with a romantic piano section, it”s a mid tempo, hit-like song. Though it has a pleasant melody, it’s one of the weakest tracks on this album, if I can say something like this. You Too The Sunshine From New York is relatively a soft song, with that, it can be a hit easily. It will be hard to forget this song, one of my favourites! From a cool AC/DC-like theme, Mazel Tov Cocktail changes to a soft American rock atmosphere. A catchy chorus there, with the “ooo”-ing, it can crush the audience. The closing song has the same title as the album, Chuzpah! The longest song, it teems with the most themes, with the most various atmospheres. Full eclectics there. After a repetitive theme with techno-like effects, we can hear a SOAD-like, messy section, which fluctuates with the harsh vocals. Mid tempo riffs are also there, and through the end of the song, it closes with a romantic-like solo. A complex piece of music.

This album is various, a bit smoother than expected, a less energetic, less face-hitting stuff from Ginger and co. The famous comment from Nikki Sixx doesn’t stand for this album, this time they doesn”t kick fvcking asses. As for both the sounding and the instruments, they could have been a bit more rocky. The second part of that comment said that they were the coolest band on the world. It still can be true, this album contains great songs and melodies. 4-5 songs are there which can’t be forgotten easily, and fortunately, the other songs aren’t tracklist fillers, either. So I can strongly recommend this album (and the earlier ones as well) to everybody who wants some cool and catchy rock and roll music.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. The Jackson Whites
2. Plastic Jebus
3. The Only One
4. John Of Violence
5. You Are Proof That Not All Women Are Insane
6. Tim Smith
7. Low Energy Vortex
8. You Took The Sunshine From New York
9. Mazel Tov Cocktail
10. Chutzpah!

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár