Kiadó: Crucial Blast
Kiadás éve: 2014
Stílus: Dark Ambient / Noise
Brief Sum: Navicon Torture Technologies has been laid in the grave already five years ago, but Leech is not willing to rest much. Some Things Have to Be Endured is his latest proper full-length with his new moniker, Theologian. As opposed to the harsh misogyny permeating every aspect of NTT, this album was created in cooperation with ten female artists from varying musical backgrounds from industrial electro to opera. Huge, lightless, open spaces sprawling with hostile seething synths make up most of the songs with visceral, militant drums far in the deep strengthening the industrial and inhuman feel. The female presence can mostly be felt – apart from their vocals – in the presence of hope, the proverbial light at the end of a very dark tunnel. As the title says, some things have to be endured.
Lee M. Bartownak, rendkívül szimpatikus előadói nevén Leechnek (azaz pióca) nem nagyon kell már semmit bizonygatnia, 1997 óta bőségesen eleget tett le az asztalra Navicon Torture Technologies név alatt. Megszámlálhatatlan önálló és a noisehoz az industrial felől közelítő zenei világ kánonjának legnagyobb alakjaival közös kiadványa gondoskodik róla, hogy az NTT neve örökre bent maradjon abban a bizonyos könyvben. Ez persze nem jelenti azt, hogy miután az anyaprojektet 2009-ben a Gospels of the Gash-sel végleg sírba tette, tétlenül fog ücsörögni hátralévő napjaiban.
Leech nem is pihent túl sokáig, 2010-ben már meg is jelent Theologian név alatt az első új kiadványa a Crucial Blastnál, a The Further I Get from Your Star, the Less Light I Feel on My Face. Azóta a Navicontól megszokott szakadatlan energiával ontja magából a kiadványokat, köztük a legutóbbi teljes sorlemezként tavaly októberben megjelent Some Things Have to Be Endured-ot.
A lemez ugyan konceptalbumnak nem mondható, de a címe mégis sejtetni engedi, hogy milyen ötletek, gondolatok, elképzelések szolgáltak inspirációul. Vannak dolgok, amiket el kell viselni, mint az anyaság, a fájdalom, a szenvedés, a vér, a feszültség, a rosszullét, a vágy, a megvetés, a megszállottság, a függőség, az erőszak, a remények elvesztése, a meg nem valósult álmok és be nem gyógyult sebek. Ezek elkerülhetetlenségét és az emberi élet le nem győzhető megmérettetésekkel zsúfolt mivoltát boncolgatja és tolja elibénk az album nyolc szerzeményben, negyvenhét percben.
Zeneileg az erőszakosabb, kakofónikusabb, horzsolóbb – de mindvégig az ingerküszöb alatt maradó, csak semmi Merzbow – hullámzó zaj tételektől a Cold Meat Industry legszebb éveit megidéző dark ambient kísértésekig terjed a skála. A domináns eszköz a szintetizátor telt, sistergő búgása és némi militáns, az ipari jellegre ráerősítő dobalapok. Leech intenzív termékenysége ellenére nem enged a minőségből, a hangképek, atmoszférák kidolgozottak, igényesek, gazdagok. Óriási sötét terekben szürke árnyak között egyedül mozgó kis hallgató, aki bizonytalan, hogy vajon még mit kell elviselnie, mire elmúlik ez az egész, amiben reménykedik, hogy csak egy rémálom.
A promószöveg szerint az album valójában kollaborációk gyűjteménye, elkészítése során tíz különböző, az industrial/dark ambient/noise világából és azon kívülről is származó női előadóművésszel dolgozott együtt Leech. A dalokban ugyan fel-feltűnik a női ének – vagy legalábbis vokál – ám a nőiség jelenléte sokkal inkább abban a kisugárzásban és gondolatban érhető tetten, hogy a dolgok, melyeket el kell viselni az életben, előbb-utóbb véget érnek. Nem a totális kétségbeesés és kilátástalanság jóslatát vetíti elénk a lemez a női jelenléten keresztül, hanem a szenvedések eljövendő végében való bizonyosságot. Az utolsó két tételben sokkal inkább előtérbe kerülő, tiszta és emelkedett női ének az anya örök vigaszaként áll a hallgató elé a sistergő, mélységesen fekete, idegen és ellenséges zaj közepén.
Felmerül a kérdés, hogy ez hogyan egyeztethető össze a Navicon Torture Technologies hírhedten nőgyűlölő mentalitásával, melynek központi motívuma volt a női nem alapvető megvetése. A választ valószínűleg az NTT 2009-es eltemetése és a Theologian néven 2010-ben való újra felbukkanás közötti időszakban kell keresni, viszont ezzel kapcsolatban minden bizonnyal csak maga Leech tudna kimerítő információkkal szolgálni.
Rideg, gépies, tágas és kihalt és hasonló, ezerszer hallott kliséjelzők illenek az albumra, és az is tény, hogy egetrengető újdonságot vagy merőben más hangulatot nem tud 2014-ben létrehozni a Theologian. Ettől függetlenül azonban kétségtelenül a manapság egyre nagyobb népszerűségű stílus felsőbb hányadába tartozik a lemez, és akik egy noise-albumot nem akarnak szigorú határok közé szorítani és nem ijednek meg az alkalmankénti tiszta énektémáktól, mi több, felemelő hangulatfoszlányoktól, azok nevezzenek be az útra. Változatos és mindenképpen élményszámba menő háromnegyed óra ez, ami néha valóban kellemetlen lehet (különösen jó hangfelszereléssel, felcsavart hangerővel), de vannak dolgok, amiket el kell viselni.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Black Cavern Myopia
2. The Conjoined Deviant Procession
3. Writhing Corpus Landscape
4. Gore-Stained Ramparts
5. Like Love, Only Real
6. Grand Guignol
7. Ectothermism
8. Welcome To The Golden Age Of Beggars
