Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.myspace.com/therion
Kiadás éve: 2010
Stílus: Symphonic Metal
Brief Sum: Sitra Ahra is an outstanding progressive rock album with orchestral and classical choir themes, but not enough good for a Therion record. I feel a downturn in the bands’ career.
Meg kell mondjam, soha ilyen nehéz dolgom nem volt, mint az új Therion albummal.
Vitathatatlan, hogy a zenekar napjaink metal színterének egyik legkiemelkedőbb, legszélesebb körben ismert és (joggal)elismert alakja. Az sem kérdéses, hogy a banda lelke és agya Christofer Johnsson, és ő imádja maga körül cserélgetni a zenészeket. Hihetetlen, hogy már 20-nál is több zenész megfordult az „állandó” tagságban, és akkor a session zenészeket még nem is említettem. Az biztos, hogy az úriember jól igazgatja a nem is olyan rosszul menő üzleti vállalkozását, és amíg ő lesz addig Therion is lesz, de én nem tudom elképzelni hogy lehet ilyen körülmények között dolgozni. Azt le kell szögeznem, hogy a Therion-t zseniális zenekarnak tartom, és egészen a Lemuria-ig minden album kiemelkedő, és általános értelemben is zenei érték. A Gothic Kabbalah-nál viszont olyan érzésem volt, hogy ez nem Therion. Egy remekbe szabott szuperprodukció, de valahogy hiányzik belőle a lélek, az átütő energia. Sajnos ebbe a hullámvölgybe az új lemez is belekerült. A Sitra Ahra érdekes hallgatnivaló, de egyszerűen nem tudom hova tenni.
Ami elsőre feltűnik, hogy a „nagyzenekaros” részek és a kórusok borzasztó mértékben leegyszerűsödtek, illetve a jelenlétük is megritkult. Ezen kívül a gitártémák inkább a progresszív rock, mint a metal irányába hajlanak, legtöbb esetben nem szólalnak meg olyan konkrétan, és ez kissé lagymataggá teszi az egész zenét. Apropó opera metal, az Unguentum Sabbati szám a jól ismert Az operaház fantomja-dallamra épül, és fel is hangzik benne az agyonismételt és feldolgozott tétel. Nem értem, ezt miért kellett erőltetni, mert a szám, amit kihoztak ebből talán a lemez egyik leggyengébb, legunalmasabb pillanata. A másik, ami nagyon zavart, az ominózus Land of Canaan, ami a lemez egyik legjobb track-je is lehetne, ha nem rontanák el egy iszonyatosan blőd, szájharmonikás betéttel az összképet.
Akadnak azért erősebb pillanatok is, például a Kings of Edom, vagy a címadó Sitra Ahra, ezekben kis jóindulattal fel lehet fedezni azt a zenekart, aminek a neve szerepel a borítón.
Zeneileg kiváló szimfonikus betétekkel operáló progresszív rock lemezt hallgathatunk majd egy órában ezen a lemezen. Biztos vagyok benne, hogy valakinek ez az év legjobb lemeze, de szerintem messze elmarad a nagy elődöktől (a Gothic Kabbalah-val együtt). Remélhetőleg ez csak egy hullámvölgy a Therion pályafutásában. Amennyiben nem, Johnsson helyében fontolóra vennék egy kis pihenőt.
Tracklist:
1. Sitra Ahra
2. Kings Of Edom
3. Unguentum Sabbati
4. Land Of Canaan
5. Hellequin
6. 2012
7. Cu Chulain
8. Kali Yoga III
9. The Shells Are Open
10. Din
11. After The Inquisition: Children Of The Stone