Kiadó: Sleaszy Rider Records
Weboldal: www.arkhorrl.hu
Kiadás éve: 2007
Stílus: Black metal
Az előző kritikámban említettem, hogy két lemezt küldött Arkhorrl, nos ez a másik és az újabbik szerzemény, méghozzá a Thokkian Vortex-szel megosztott lemezen jelent meg. A Thokkian Vortex nem más, mint Lord Kaiaphas egy új egyszemélyes black metal projectje. A kezdésnél rögtön egy nagyzenekari részt kapunk, ami egyféle zaklatott állapotba sodor minket, majd hirtelen elkezdődik a zene. Egy nagyon tömény masszát kapunk, ami nagyon gonosz, horrorisztikus félelmetes elemeket is tartalmaz. A komolyzenei hatások a Limbonic Artra emlékeztetnek. A másik szárazabb fele, pedig inkább, a Gorgoroth, Darkthrone-os muzsikára emlékeztet. Iszonyat jó a hangzás és egy tökéletes black metal mestermű, fortyog benne a gonoszság és a sok kis apró színező elem mind-mind az idegeinket borzolja. A „Huginn And Muninn In The Realms Of Mist” egy kicsit lassabb vontatottabb mű, amiben kevesebb gitár található, de annál több szinti és miegymás. Kozmikus misztikus hangulatot áraszt, de aztán hirtelen mégiscsak előkerülnek a véres témák és felpörgetik ezerrel a tempót. Ígéretes Lord Kaiaphas új projectje és erre nagyon jó bizonyíték ez a 2 dal.
A folytatásban az Aetherius Obscuritas zenéjében lelhetjük az örömünket. Azt kell mondanom, hogy egy újabb lépcsőfokkal megint fentebb lépett a zenekar. Kicsit másabb lett a hangzás, jobban szól a gitár és az egész zene érettebb lett. Szélvész gyors gitárokat hallhatunk és Zson is remekül üti a dobot, most már nem panaszkodom emiatt sem, mint a korábbi albumoknál. A dal közepe felé egy kicsit belassulunk, de annál inkább taszít minket a mélybe, a sötétségbe, a pokolba. Itt egészen lágy dallamot is megfigyelhetünk, majd egy apró szünet és újra berobban az egész és szélvész gyorsan folytatjuk az utunkat. Valamire emlékeztet a zenéjük, de hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mire. Erről jut eszembe, hogy szerintem eltűnt a nagy Burzum hasonlóság a zenéjükből, helyette lett Aetherius Obscuritas muzsika. Az „Idegen Tollak” is nagyrészt egy gyors tétel, azt kell mondanom, hogy a nagy sikárság ellenére rengeteg dallamot fedezhetünk fel, még némi érdekes cin ütéssel is próbálják színesíteni az eseményeket, vagy akár egy lassabb leálósabb résszel.
Nagyon változatos az egész album, és energia dús. Arkhorrl hangját most is kiemelném, van benne valami, ami megfog és megvan benne a pokol hangja is. A „The Chivalry Of Temple”-ben döbbentem rá, hogy mégsem tűnt el a Burzumos hasonlóság. Ez egy az egyben Burzum ahogy meghallottam. Nem rossz, de nem értem miért kell ennyire ezt az irányvonalat erőltetni, olyan szép és jó volt az előző két dal Burzumos témák nélkül is. Nos egy lassabb gyötrelmes tételről van szó az előbb említett együttes mintájára. Kicsit fura az egész, nem rossz csak nekem jobban bejött az első két szám, de nem akarom ezzel lehúzni ezt a nagyszerű split lemezt. Összességében, majdhogynem ez egy tökéletes split. Egy nagyszerű új projecttel és egy fejlődő, ígéretes magyar black metal zenekarral. Hallgassátok, mert nagyon jó.
Tracklist:
1. Thokkian Vortex – The Funereal Winds Beckon My Return
2. Thokkian Vortex – Huginn And Muninn In The Realms Of Mist
3. Aetherius Obscuritas – Sneering Hunter
4. Aetherius Obscuritas – Idegen Tollak
5. Aetherius Obscuritas – The Chivalry Of Temple