THORNGOTH – Leere

Kiadó: Folter Records

Weboldal: www.thorngoth.de

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black metal

Brief Sum: The German Thorngoth will not renew black metal, and their name will probably never be mentioned side by side the greatest of the genre. Their third album is built by the good old clichés, and there”s absolutely nothing that would make it shine out of the masses. A professionally made, yet general black metal album, nothing more.

Vannak olyan műfajok – jelen esetben a black metal – ahol már nagyon nehéz újat alkotni, és a fiatal zenekaroknak tényleg valami különlegeset kell(ene) mutatni ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk. A német Thorngoth 2002-ben alakult, tehát nem tartoznak a műfaj úttörői közé, és Leere névre hallgató harmadik albumuk sajnos arról is árulkodik, hogy nem is akarnak elszakadni a jól ismert műfaji kliséktől.

A korong összesen kilenc tételt tartalmaz, és már a címekből (“Leere I”-től “Leere VIII”-ig, plusz egy interlude, az “In der Leere”) is látható, hogy ötletek terén nem erőltették meg magukat túlságosan, ráadásul nem is új az ilyesmi a stílusban, például a honfitárs Nargaroth-nál is volt már hasonló. Ami a zenei részt illeti, a gyors tempók uralják a lemezt, sztenderd black metal riffelést hallhatunk, jönnek a blastbeatek is annak rendje s módja szerint, de sem a gitárjáték, sem a dobolás nem túl komplex, és ami a nagyobb baj, a dalok hangulata is elég egysíkú. Szinte pontosan tudja előre az ember, hogy milyen tempóváltások következnek, hol lesznek a kiállások, nagyon kiszámítható az egész anyag. Itt-ott azért megbújnak kifejezetten kellemes, nordikus ízű témák, de ez kevés akkor, ha az album szinte minden részlete olyan panelekből építkezik, amiket kismilliószor hallhattunk már korábban.

Az album legnagyobb negatívuma, hogy a jól ismert, és önmagukban néha kifejezetten jó elemeket egybegyúrva sem tudtak érdekes szerzeményeket írni. Igen, ki kell mondanom, hogy a Thorngoth-ból hiányzik egy jó dalszerző, egy olyan zenei agy, mint amilyen Abbath, Blasphemer, Infernus, vagy amilyen Jon Nödtveidt volt (és még sorolhatnám a neveket), így egész egyszerűen szürke, unalmas lett a produktum. Van egy pár nüansz, amit ki lehet emelni, például az ötletes basszusgitár-játék a Leere III-ban, vagy az akusztikus betétek (ez legalább merész próbálkozás) a Leere VI-ben és a Leere VIII-ban, de ilyenekkel nem találkozunk sűrűn, marad a szokvány black metal.

A zenészek hangszeres tudása minden esetre fölényes, hibátlanul interpretálják ezt a muzsikát, ami még úgy sem könnyű, hogy – amint már említettem – nem különösebben progresszív zenét játszik a banda. A hangzás telt, tisztán szól minden hangszer, mégsem túlpolírozott, egyszóval a stúdiós munka kitűnő.

Tulajdonképpen nem is rossz lemez a Leere, csak éppenséggel ilyen zenékkel már tele a padlás.

Tracklist:

1. Leere I
2. Leere II
3. Leere III
4. Leere IV
5. In der Leere
6. Leere V
7. Leere VI
8. Leere VII
9. Leere VIII

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár