THOSE WHO BRING THE TORTURE – Those Who Bring The Torture

Kiadó: No Colours Records

Weboldal: myspace.com/twbtt

Kiadás éve: 2007

Stílus: Death metal / Grindcore

 

 

 

A Those Who Bring The Torture debütáló lemezét (mely szintén erre a névre hallgat) először félve vettem a kezembe, hiszen sajnos nem egyszer előfordult, hogy az ilyen fajta névválasztás egyben önjellemzés is volt. Persze miután láttam, hogy egy friss, de nem kezdő svéd alakulatról van szó (a tagok olyan bandákban játszanak, mint a Paganizer, Apostasy vagy épp az ex-Dark Funeral tagokat is soraiban tudó God Among Insects), már pozitívabban álltam az anyaghoz, a borító és a név pedig előrevetítette, hogy itt közel 40 percnyi death/grind zúzda fog következni.

Már rögtön a hallgatás elején a lemez egyik legerősebb számába, az “An Affair Of Entrails”-be futunk bele, ez a felütés pedig egyből eloszlatta minden kételyem, így hátradőlve vártam, mi fog következni. A zenét már ez alapján a tétel alapján körvonalazni lehet: amolyan Dying Fetus-os death/grind muzsika, bár kevéssé komplex, mint az amerikai mestereké. Későbbiekben aztán körvonalazódik, hogy nem csupán a floridai death-sczéna hatott a formációra, hanem az oldschool core muzsika is, mert bizony rengeteg piszkos, ősprimitív téma üti fel a fejét a számok közben. Ez sok esetben jól sül el, mert jelentős mértékben hozzátesz az album hangulatához, sokszor azonban pont ez az, ami miatt számomra unalmassá válik egy-két tétel, annak ellenére, hogy bizony csak elvétve akad olyan szám, amely meghaladja a 3 percet, a 17 tétel legtöbbje 2 perc körül mozog. Sajnos a lemez nem egységesen olyan magas színvonalú, mint a nyitó tétel, már rögtön a “Drudgery at the Graveyard” egy mélyrepülés, a sokszor hallott 4 punk/hc kvintakkord és egy reszeléses-duplázásos téma ciklikus váltogatása nekem nem nyújt magas fokú zenei élményt. Szerencsére ezt a kisiklást rögtön helyrehozzák a “Chains and Saws and Chainsaws”-zal, ami szintén az album egyik csúcspontja a kiállásával, és az utána következő, kicsit Daath-os témával. Az ezt követő súlyos, lassabb “Death Came as a Ffriend to Them”-mel azonban a lemez jó ideig kifogy a remek ötletekből, középszerű és jónak mondható tételek következnek egymás után, de olyan, amelyet érdemes kiemelni, sajnos egy sem. Szerencsére a vége felé ismét erősebb dalokkal találkozhatunk, így például a “Drilled with a Jackhammer”-rel vagy épp a lemez másik legerősebb, és egyben legösszetettebb számával, a “Sickened Sick Infestation”-nel. Amikor a zárótétel hosszát (több mint 4 perc) megláttam, egyből az jutott eszembe, hogy tapasztalatom alapján itt vagy valami nagyon jó, a zenekartól szokatlan, ám remekül kidolgozott dal következik, vagy pedig valami borzalmas kísérletezés. Nos, egyik sem jött be, ugyan egy lassabb tétel következik, kellemes dal, de semmi különös, véleményem szerint nem a legjobb lezárás.

A lemez hangzása szép, arányos, de nincs sem agyonpolírozva, sem iszonyat mélyre hangolva, ugyanakkor nem is koszos feleslegesen, olyan, amilyen egy ilyen zenéhez illik. Zenészeket nem tudok kiemelni, mindenki teszi a dolgát, de sajnos csak néha villantanak valamit a tehetségükből. David “Maggot” Ekevärn dobos szerencsére variálja a filleket és ötletesen játszik, így a szokásos core-betegség (hogy a monotonitás miatt fullad unalomba egy szám) nem rajta ütközik ki, ahogy az énekes-basszusgitáros Roger “Crawl” Johansson is sokféle hangot ereszt ki a torkán a magastól a mélyebb hangfekvésű death metalos stílusú vokalizáláson át egészen a disznóhangig. Sajnos azonban a gitárosok (Thomas “Elof” Elofsson ritmusgitáros és Ronnie “Worm” Björnström szólógitáros) nem törik össze magukat, egy-két eleresztett szóló mellett igen egyszerű riffeket játszanak a legtöbb számban, ami önmagában nem lenne baj, de nem mindig sikerül maradandó témákat alkotniuk.

Összességében az a véleményem, hogy ha a banda az első pár szám fogósságát illetve a “Sickened Sick Infestation” komplexitását ötvözve, ezen az irányvonalon halad tovább, akkor komolyabb ismertségre tehetnek szert, így azonban – noha összességében egy jó album született – a hullámzó színvonal miatt még figyelniük kell arra, hogy amennyiben nem hagyják el a középszerű témákat, akkor legalább több fogósságot tudjanak a dalokba vinni. A potenciál mindenesetre megvan a csapatban. Mivel ez az első kiadott anyaguk, ezért egyértelmű, hogy még keresik a saját hangjukat, de az átlagból már így is mindenképp kiemelkednek. A pár remek számért és a bíztató összképért érdemes belehallgatni, háttérzenéhez és gyúráshoz pedig abszolút megfelelő a TWBTT album.

Tracklist:

1. An Affair Of Entrails
2. Murdered Thrice
3. Filth Bag
4. Drudgery At The Graveyard
5. Chains And Saws And Chainsaws
6. Death Came As A Friend To Them
7. Professionally Curing The Disease
8. Defiling The Carcass
9. Skeletal Cage
10. Prone To Penetrate Pus
11. Distaste For Odernary Scum
12. Never Too Cold For Carnage
13. Drilled With A Jackhammer
14. Banquet Of The Grotesque
15. Shriek
16. Sickened Skin Infestation
17. Inducing Abomination Residing In Dirt

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Those Who Bring The Torture – New Album Coming Soon!

NorthWar

THOSE WHO BRING THE TORTURE – Lullabies for the Deranged

SteveShield

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár