Kiadó: Diabolus Productions
Weboldal: facebook.com/teovband
Kiadás éve: 2018
Stílus: Black Metal
Brief Sum: Three Eyes of the Void is the first own musical project of Dmitro Kvashnin (ex-Balfor). The Ukranian musician’s debut EP called The Moment of Storm will be available on CDs from 23rd of February, 2018; date of digital release was the 4th of December, 2017. Album recordings took place in Kiev as for instruments and vocals with guest-musician Alexander Kasiarum (drums); mixing praises the work of Oleg Olgerd Rubanov (MuzProduction, Lviv). Lyrical conception comes from different sources like philosophical works of Plato or Nietzsche, time spending in the nature or Kvashnin’s conversation with a friend.
A Three Eyes of the Void az ex-Balfor tag Dmitro Kvasnyin első saját zenei projektje. Az ukrán zenész debütáló EP-je The Moment of Storm címmel 2018. február 23-án kerül majd a boltok polcaira; a digitális megjelenés dátuma 2017. december 4. volt. A hangszerek és a vokál felvétele Kijevben történt Alexander Kasiarum (dob) vendégzenész segítségével; a keverés Oleg Olgerd Rubanov (MuzProduction, Lviv) munkáját dicséri. A dalszövegek koncepciója különböző filozófiai művek (Platón, Nietzsche), a természetben eltöltött idő, illetve egy barátjával folytatott beszélgetés nyomán fogalmazódott meg Kvasnyin-ban.
Alább a zenei „cselekmény részletezése” következik.
Amolyan parasztésszel állok hozzá a dark ambient-hez, meg az atmoszférikus black műfajokhoz is, mondván, hogy nem hiányzik nekem az effajta zenék okozta sötét hangulat – ha épp elég pocsék az élet, minek tegyek rá mégegy lapáttal? De ez az album… valahogy más volt. Már az első percben érzékeltem, hogy Дмитро Квашнін, azaz Dmitro Kvasnyin zenéjében van valami megmagyarázhatatlanul vonzó.
A 2016 őszén alakult projekt bemutatkozó albuma 5 dalt tartalmaz, mely lényegében egy, folytonos ívnek tekinthető. Kvasnyin biztos kézzel vezeti gondolataink hajóját az első másodperctől az utolsóig, lenyűgöző atmoszférát teremtve zenéjével, fennkölt magasságoktól feneketlen mélységekig, kiszolgáltatottságtól a megnyugvásig, hangulatok, gondolatok széles skáláját vonultatva fel a 28 perces játékidő alatt. Igazi mind trip végighallgatni ezt a történetet.
Kellemesen hömpölyög az album On the Shore címet viselő, bevezető száma, ám az első perc után elkezdi a tudatunkat enyhén borzolni valami átmeneti, ám meglehetősen nyugtalanító ciccegés…
… majd rögtön a vihar közepében találjuk magunkat: az egész olyan hatást kelt, mint mikor az eső zuhog rád, kicsi, sűrű, kegyetlen cseppekben és már nem csak a bőrödön érzed, hanem a lelked fáj belé. Nem hiába kapta a dal a Facing the Storm címet. A versszakok között a gitár-témák meglepő enyhülést hoznak, egészen sejtelmessé téve a muzsikát. A következetesség és az őrület azok a szavak, melyek legjobban le tudnák írni az állapotot, ahová a szám végül fejlődik. Egyetlen, csodálatosan nyugodt lehúzással lesz vége.
A Perceiving the ignorance gitárjátékáról nekem mindig a tradicionális orosz hangszer, a balalajka jut eszembe. Napokig benne maradt a fejemben az a négy-öt hang alkotta dallam, ami a masszív esőfüggöny mögül időről-időre kibontakozik. Itt kezdtem el érdemben figyelni Dmitro hangjára, mely mindennél jobban érzékelteti a kétségbeesést, a tökéletes pánik képét festve a hallgató elé. Ennek ellenpontozásaképp két és fél percnyi halk, elgondolkodtató nyugalom következik a zenében, és ami számomra igazán különleges: valódi, énekelt sorok. Nem tudni, hová visz az enyhülés, megszorongat-e még minket a dal, vagy ebben a nyugodt, titokzatos mederben úszik tovább a következő számig. Hogy mi a végkifejlet, nem árulom el. Hallgassátok meg, érdemes.
A The eyes to see egyfajta nonszensz zuhanás a semmiben, melyet időnként meglepően lágy, szinte ringató gitár-témák váltanak. Aztán egy teljesen random helyen, egyszer csak vége lesz. A kiszámíthatatlanság, a biztonság hiányából fakadó félelem: szerintem kb. minden, gondolkodásra képes lény számára ez jelenti az igazi horrort. A vokál egy grandiózus-sötét-mély és egy magas, kétségbeesett, teljesen őrült hangszínt váltogat, s közben végig a háttérben dübörög, dobol, csapkod, kopog az a milliónyi, fájó tűszúrás, még távolabb vezetve minket a fogható valóságtól. Ez elég elvontan hangzik, de aki legalább egyszer, odafigyelve meghallgatta a dalt, érti, miről beszélek. A szám végén előkerül az intro-ból már ismert, idegtépő ciccegés, amiben az a legrosszabb, hogy sejtelmed sincs a forrásáról, céljáról, irányáról, csak tudod, hogy ez… valami. Talán épp azok a bizonyos meglátni való szemek. The eyes to see.
Ami felülkerekedik az utolsó, Overcoming című számban, az a legerősebb, legsúlyosabb, szinte földbe döngölő vokális téma az albumon. Az élet-halál harc, melynek fázisait Kvasnyin végig olyan mesterien érzékelteti, itt éri el a tetőpontot. Hogy hová fut ki ezután a minden eddiginél kétségbeesettebb színt kapó vokál és a napfényes partokat (!) idéző, tiszta gitár története, mindenki döntse el maga, bár én minden hallgatás után úgy éreztem, az album befejezésének van egyfajta sajátos, pozitív kicsengése, ami, valljuk be, atmoszférikus black műfajoknál nem a leggyakoribb.
Megszerettem Kvasnyin nyugodt, pontos játékát. A zenei hátteret, az esőt, a hangulatot. Az album atmoszféráját tökéletesen megjelenítő borítót, a változatos hangszíneken és -magasságon megszólaló vokált. Negatívumként talán annyi, hogy néhány helyen úgy tűnt, mintha a lábdob enyhén kilógna az amúgy teljesen koherens számokból. Ami még picit zavaró: sehol nem találni arra vonatkozó információt, honnan jött a projekt címe. „Három szemre” semmi nem utal az albumon. Sem arra, hogy miért van szeme az ürességnek és miért van neki annyi. A jövőben remélhetőleg választ kaphatunk erre, mert lebilincselő játékával, következetes, átgondolt zenei ötleteivel Dmitro Kvasnyin még a műfaj egyik nagy reménysége lehet.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. On the Shore
2. Facing the Storm
3. Perceiving the Ignorance
4. The Eyes to See
5. Overcoming