Kiadó: Nuclear Blast Records
Weboldal: www.thresh.net
Kiadás éve: 2017
Stílus: Progressive Metal
Brief Sum: The eleventh record of the United Kingdom’s premier purveyors of adventurous and progressive metal Threshold, with returning vocalist Glynn Morgan, is a colossal double disc and a concept album about a nation trying to find its place in the world. Intelligent, catchy, compelling and engaging, as always, but takes it all to a whole new level.
Az 1989-ben (!) alakult brit Thresholdnak jó ideje kifejlődött és megszilárdult már a saját stílusa. Karl Groom gitáros-dalszerző a kérdésben legilletékesebb személyként annak idején úgy foglalta össze a dolgot, hogy a nagy előd és honfitárs Genesis hatására kezdett zenélni, viszont mindig is gitárcentrikusabb megszólalásra törekedett. Az alaprecept az évek során nem is módosult számottevően, kiszámíthatósággal azonban hiba volna vádolni a társulatot.
Nem radikális zenei újításokra kell persze gondolni, és tény, hogy az utóbbi idők Threshold anyagainak ugyanúgy megvan a saját arculata. A tizenegyedik stúdióalbum, a Legends Of The Shires olyan szempontból eleve mást, többet nyújt elődeihez képest, hogy egyenesen dupla CD formátumú – tematikáját tekintve egy, a világban a saját helyét kereső nemzetről szóló s ily módon gyaníthatóan a Brexit által ihletett – kiadványról van szó. Mondhatjuk, Karl és szerzőtársa, Richard West billentyűs nem fogta vissza magát, és valóban, a szerzemények közül három kúszik hét perc fölé, további kettő egyenesen tíz percet meghaladó terjedelmű. Ugyanakkor továbbra is két lábbal állnak a földön a szigetországiak, ami a dalszerkezeteket illeti, azaz senkinek nem kell vég nélküli hangszeres erődemonstrációktól és szertelenül csapongó gondolatoktól tartania.
Annak fényében egyenesen meglepő a leghosszabb tételekre is jellemző kerek, refrénközpontú felépítés, hogy az a Glynn Morgan áll ismét a Threshold frontján, aki anno a csapat egyik legkomplexebb és legsúlyosabb alkotásán, a Psychedelicatessen albumon énekelt (a felállásban lezajlott másik jelentős változás Pete Morten gitáros távozása). Hangjának karcosabb éle ezúttal csak nagyritkán mutatkozik meg, bár az 1994-es mesterművel és a Mindfeed korongokkal szemben itt nincs is akkora szükség rá. Mindjárt másodikként érkezik ellenben a klippel is megtámogatott Small Dark Lines, amely egyenesen a banda jelenkori slágernótájának tekinthető. Nyilván a kiadó promóciós munkáján is múlik, valóban el tudja-e juttatni a bandát szélesebb tömegekhez, a potenciálja mindenesetre tagadhatatlanul megvan hozzá. A struktúrával kezdve a vezérriffen át az énekdallamig mindent sikerült tökéletesen elcsípni benne.
Utána egyből ugrunk is a mélyvízbe, mert jön a kis híján félórás összjátékidejű The Man Who Saw Through Time – Trust The Process – Stars And Satellites hármas. Előbbi a maga tempó-, téma, és hangulatváltásaival a sajnálatosan elcsépelt „progresszív” jelző tényleges tartalmát testesíti meg. A Trust ezzel szemben voltaképp egy némileg kifejtősebbre vett – értsd: extra hosszú szólókkal kibővített – metal nóta, harapós gitárokkal és jellegzetesen thresholdos vokálmegoldásokkal. A Stars inkább elmélkedős darab, amelyben az az igazán zseniális számomra, ahogy lényegében egy feelinges hard rock alaptémát ültetnek át a saját nyelvezetükre Groomék. Vagy, ha úgy tetszik, Neil Morse meets Def Leppard…
Már most érzem, hogy nálam az egyes diszk fog tartósan becellázni a lejátszóba. A másodikon (a koncepciózus jelleget tovább hangsúlyozandó) két alkalommal is visszatér a The Shire főmotívuma, emellett eluralkodik a billentyű, ami önmagában véve még mindig nem gond, csakhogy viszonylag sok a hasonló ívású szám. Mellesleg nem az első alkalom, hogy hasonló szerkesztési hibát fedeztem fel a Thresholdnál: a Subliminal Freeways, a State Of Independence és a Superior Machine külön-külön rendben van, de így egymás után nem túl sok változatosságot mutatnak. Újdonságot meg végképp nem, legalábbis a hibátlan első „félidő” után… A The Man…-nel rokonítható, epikus Lost In Translation ismét bőven nyújt izgalmakat, a zongorás Swallowed viszont az imént említett trióhoz húz, úgyhogy szerintem itt lett volna érdemes kicsit megrostálni az anyagot.
Ezzel együtt kiváló, a Threshold-életműben saját külön helyre-státuszra igényt tartó, és a prog rock színtéren is kimagasló munka a Legends Of The Shires. Az hiszem, sokan örülnénk, ha a műfaj trónján elkényelmesedett Dream Theater lenne képes annyira felrázni a maga rendszerét és felfrissülni, hogy ilyen szintű lemezzel rukkoljon ki legközelebb a menthetetlenül fáradt, a saját monumentalitásába belefulladó The Astonishing után.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
CD 1:
1. The Shire (Part 1)
2. Small Dark Lines
3. The Man Who Saw Through Time
4. Trust The Process
5. Stars And Satellites
6. On The Edge
CD 2:
7. The Shire (Part 2)
8. Snowblind
9. Subliminal Freeways
10. State Of Independence
11. Superior Machine
12. The Shire (Part 3)
13. Lost In Translation
14. Swallowed