THROWDOWN – Deathless

Kiadó: Nuclear Blast

Weboldal: myspace.com/throwdown

Kiadás éve: 2009

Stílus: Metalcore / Thrash

 

 

 

Emlékszem, tavaly milyen kicsattanó lelkesedéssel vártam a Deathless megjelenését a srácok pesti bulija után. Kezdeti sóvárgásom aztán mégis alábbhagyott, olyannyira, hogy valójában csak mostanság jutottam el odáig, hogy érdemlegesen belefüleljek a gárda friss anyagába. Azt ugyebár sokszor, sok helyen leírták már, hogy mennyire passzent az, amit a Throwdown az utóbbi években művel, így ezen egyértelmű tény taglalásától most eltekintenék, főleg, hogy az album kapcsán sokkal érdekesebb dolgokra is figyelmes lettem.

A félreértések elkerülése végett, azt azért előre leszögezném, hogy az eddig hőzöngők ezúttal sem csendesednek majd, mivel a csapat továbbra is nyíltan vállalja a Pantera feloszlása után hagyott kapitális űr (fő)szerepének betöltését. Mentalitásuk hitelessége természetesen erősen kétséges, ám azt már mindenkinek a saját megítélésére bízom, hogy őszinte, avagy pénz- és sikerhajhász szándékot lát-e a dolog mögött, de maradjunk annyiban, hogy ami jó, az jó – márpedig ha valami, akkor ez biztosan az.

Vagy több is annál. Itt van például a nyitó páros, ami után gyakorlatilag köpni-nyelni nem tudtam. Töredelmesen bevallom, a Venom & Tears ismeretében legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Dave Peters-nek ekkora torka van ezekhez a dalokhoz. Panaszra persze eddig sem volt okunk, de amit a The Scythe-ben művel a srác, az valami egészen elképesztő. Teljes körű tájékozottságom hiányában bár nem állíthatom tökéletes magabiztossággal, hogy Dave még sohasem énekelt így és ennyit tisztán, de az biztos, hogy az előző kiadványhoz képest bámulatos mennyiségű dallam zúdul a hallgatóra. Hogy tovább fényezzem a tagot, hangja hallatán Phil Anselmo mellett olyan nevek ugranak még be, mint a Bloodsimple-ből ismerős Tim Williams, vagy a Godsmack-es Sully Erna. A garantált lúdbörözést továbbá olyan tételek biztosítják, mint a zseniális This Continuum, a hasonlóan király Ouroboros Rising, vagy az élőben minden bizonnyal istentelenül odavágó Pyre & Procession. Egyébként a zömében középtempós, helyenként délies hatást keltő, bólogatós nóták mellett ezúttal lényegesen kevesebb thrashes témával találkozhatunk. Tűzoltásként csupán a Headed South, a Skeleton Vanguard és a tréfás című Black Vatican dolgoztatja meg egy kicsit az elkényelmesedett nyakizmokat.

Ettől függetlenül, a tizenkét szerzemény rendkívül pozitív képet fest magáról. Egy ilyen kaliberű banda esetében, azt ugye mondanom sem kell, hogy a hangzás állat módon dörren meg, de ezenkívül ebben az anyagban szinte minden megvan, ami az efféle zenéktől elvárható. Egyrészről iszonyat fílingje van a cuccnak. A megfelelő pillanatban hallgatva, sokszor elfog a vágy, hogy egy kényelmes fotelben hátradőlve, egy doboz sör társaságában bámuljak a nagyvilágba, miközben ösztönös csuklómozdulatokkal követem Mark Choiniere gitáros egyszerű, de annál hatásosabb játékát. Másfelől könnyen megeshet az is, hogy a hallgató szimplán előkaparássza legtahóbb énjét és a külvilággal mit sem törődve elmélyül a dalok mélységes mély tengerében.

A korong szinte egyetlen valamirevaló hibája, hogy képtelen szabadulni az ősök árnyékától. A kérdés persze az, hogy akar-e egyáltalán. Mindenesetre helyenként még mindíg böki az ember szemét egy-két durva kópia. Ilyen pl. a Walk riff rekonstrukciójából létrejött Tombs, vagy a Down NOLA-ját idéző Widowed akusztikus felvezetője. Ha azonban sikerül átsiklanunk a ‘véletlen egybeesések’ felett, akkor tényleges hiányérzetünk már valóban csak piszlicsáré apróságok miatt támadhat.

Azt kell mondjam, remekül összehaverkodtunk a lemezzel. Stílusában magasan kiugró produkció, a tavalyi termést felidézve pedig súlycsoportjában vaddisznó módjára tarol a placcon. Öröm az ürömben, hogy habár a hardcore-os időket gyászoló népség jó eséllyel örökre búcsút inthet bálványuknak, helyette egy új, energiától duzzadó, profi bandával lett gazdagabb a metal színtér. Akikben még ma is megmozgatnak valamit a fentebb említett csapatok, okvetlen cserkésszék be a Throwdown friss anyagát – még az sem kizárt, hogy egyúttal új kedvencet is avatnak. Fogyasszátok egészséggel!

Tracklist:

1. The Scythe
2. This Continuum
3. Tombs
4. The Blinding Light
5. Widowed
6. Headed South
7. Serpent Noose
8. Ouroboros Rising
9. Skeleton Vanguard
10. Pyre & Procession
11. Black Vatican
12. Burial At Sea

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Chimaira, Unearth, Throwdown, Dååth – Koncertbeszámoló

Jillian

THROWDOWN – Venom & Tears

xfixbitchx

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár