THROWDOWN – Venom & Tears

Kiadás éve: 2007

Stílus: Thrash / Hardcore

A Throwdown eddig mindegyik lemeze, főleg az utolsó kettő különböző stílussal bír. A „Haymaker”-en ekte paraszt témák tömkelegét hallhattunk egy nu-schoolos megközelítésben. A „Vendetta” c. korongjukon pedig egy nagyon intenzív hardcore/metal egyveleget kaptunk arcba, ami másképp volt paraszt, mint elődje, de előtérbe kerültek a metalosabb/stoneresebb, déliesebb témák, amik eszméletlenül megbolondították, felturbósították a zenét. Nem gondoltam volna, hogy az énekesnek (Dave Peters) ekkora torka van ezekhez a zenékhez, de megmutatta. Nagyon kíváncsi voltam, mit hoz össze a banda erre a lemezre, de amit elsőre meg lehetett állapítani, az a metálosabb témák előtérbe kerülése. Ettől függetlenül hardcore még az anyag, de másképp. A hangzás illetve a megszólalás, a sound nekem a Pantera „Vulgar display…” lemezéhez hasonlít. A dalok felépítése is ahhoz hasonló (persze nem minden számban). Iszonyat keményen odacsapás, mocskos részek is felütik a fejüket.

Ez egy visszafelé modern anyag, mely megmutatja, hogy egy régebbi hangzású, vadonatúj anyag hogyan tud tükröt tartani a régebbi anyagoknak a fiatal hallgatók számára. Megmutatják nekünk a Throwdownos gyerekek, hogy ők is értenek valamennyire hangszerükhöz, hangszálaikhoz. Az előző lemezen elég erősen lehetett érezni eme hatásokat, de most léptek abszolút ebbe az irányba. Az már megint egy más kérdés, hogy a következő lemezen mit fognak produkálni. Lehet, hogy sok a zenekart szerető egyénnek nem fog bejönni a lemez a változásokból kifolyólag, de azt tudom mondani, hallgassátok csak meg, mert a düh nem veszett el, csak más a zenekarra jellemző elemek kerültek előtérbe. Szerintem ettől függetlenül félelmetesen jó anyagról beszélhetünk. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlít, főleg most ezen az új lemezen Dave hangja Phil Anselmoéhoz, de neki is a régebbi Pantera albumokra jellemző vokáljára. Mindenképpen egy ilyen lemezzel kellett jelentkeznie a bandának, egy előrelépésnek tekinthető az album, a „Venom and tears”.

Van rá esély, nem is kicsi, hogy ezzel a 13 számmal, mit letettek az asztalra, még komolyabb sikereket is elérhetnek, nagyobb ismertségre tehetnek szert. A „holy roller” egy remek thrashes old-school témával kezdődik, ami után jó a parasztkodás a bandától, s elkezdődnek a reszelések, a szólok, a stoner, déli témák illetve a gitárral által megírt dallamos témák, mire rájön a southernes, koszos, gyilkos ének. Ennél jobbat nem is lehetne elképzelni. A „Day of the dog” középtempós, groove-os metállal operál, amiben csordavokál is segít a sikeres összképen. Van egy nagyon sajátos érzése az anyagnak, ami akármennyire sem a legeredetibb, de mindenképpen magáévá tette az Orange County brigád. A lemez címe is magáért beszél (méreg és könnyek), beleillik ebbe a mocsok zenébe, illetve a szövegek is változtak, de nem radikálisan, csak amennyire kell. Mellesleg bármilyen szöveget lehet írni. Nem lehet elmenni szó nélkül az olyan számok mellett, mint a „S.C.U.M.”, ami punkos egyszerűségével mászik bele az arcodba, vagy a groove-os, modern metálos „Americana”, amiben megfér minden, a heavy metal illetve az agresszív hardcore is.

Sokszor olyan témákat puffogtatnak a srácok, amiket felületesen hallgatva azt gondolnánk, hogy ezeket már megírták, de, ha belegondolunk mikor hallottunk már ilyen hitelesen előadva ezeket a témákat, méghozzá kőprofi formában. A „Cancer” olyan lassú, lélekmarcangoló témával operál, hogy mindjárt helyben összecsináltam magamat, nagyon durva. A „Hellbent” remek oltás, köpködős témájával csak fokozza benned az agressziót, s sugallja, hogy hallgasd továbbra is ezt a remek lemezt. A „No love” basszusfutammal kezdődik, majd remek doomos, stoneres témával folytatódik, s nagyon feelinges szám kerekedik ki belőle. Igazából nem csak a Panterát lehetne mondani fő meghatározó hatásnak, hanem számos bandát, de igazából olyan jó számokat raktak le az asztalra, hogy nincs kedvem zenekarnevekkel dobálózni, annyira bejön a lemez. Ebben a számban van először olyan refrén, hogy úgymond dallamos énekben is, de a dallamos ének is a stoner, szétcigarettázott éneket jelenti. A lényeg, hogy ezzel a koronggal odatettek a srácok, s még többen fel fognak figyelni rájuk. Kíváncsian várom, élőben hogyan durrannak a számok.

Tracklist:

1. Holy Roller
2. Day Of The Dog
3. S.C.U.M.
4. Americana
5. Weight Of The World
6. Cancer
7. Hellbent (On War)
8. No Love
9. Venom & Tears
10. I’ll Never Die A Poisoned Death
11. I, Suicide
12. Godspeed