Kiadó: Napalm Records
Weboldal: myspace.com/thulcandrametal
Kiadás éve: 2010
Stílus: Melodic Black / Death
Van egy jó hírem! Előkerült egy régebben készített Dissection lemez! Na jó, félre a tréfát. Bár nem véletlen a bevezető, ugyanis ezzel a pár mondattal lényegében mindent elmondtam a német Thulcandra lemezéről.
A hányatott sorsú zenekart 2003-ban alakította Steffen Kummerer és Jürgen Zintz, hogy a Dissection és Unanimated által kitaposott ösvényen haladjanak. Ehhez kerestek társakat, majd 2004-ben felvettek egy demót és nekiláttak az első lemez előkészületeinek. De a kezdeti lendületet sötét napok követték. Jürgen Zintz-t démonai maga alá gyűrték, öngyilkosságot követett el. El kellett telni egy kis időnek míg Steffen Kummerer újra elővette az anyagot, átdolgozta és új dalokat írt hozzá.
Újabb zenészeket a szintén német, pogány metal-t játszó Helfahrt soraiból talált, Sebastian Ludwig (gitárok) és Tobias Ludwig (basszusgitár) személyében. A dobokat Saraph a Dark Fortress-ből kezeli, egyelőre session zenészként. Ezek után már tényleg semmi nem állhatott útjukba, hogy végre elkészüljön a debütáló lemez.
Már a borítókép mutatja nekünk, mi vár ránk a következő háromnegyed órában. A festmény egyébként annak a Kristian Wahlin, vagy közismertebb nevén Necrolordnak, keze munkája, aki a klasszikus Dissection, Emperor és Dark Funeral borítókért is felelős. Egy szóval semmit nem bíztak a véletlenre. Rengeteg a párhuzam, és ha valakinek kétsége támadna, a zene végképp meggyőzi.
Egy rövid, de igazából meglepő intróval indul a lemez, ami aztán átcsap lendületes zúzdába. Az első hangoktól a jeges északi sötétségben találjuk magunkat. Ez az érzés végig megmarad a lemezen, nem engednek ki a markukból. A folytatás a címadó dal, egy heavy metalos riffel kezd, ami szépen beépül a durvább folytatásba.
A Frozen Kingdom finom akusztikus felvezetője sejtet valamit, akár bónuszdal is lehetne a Reinkaos lemezen, bár sokat nem tenne hozzá, inkább csak ismételné önmagát. A folytatás megint egy jó témával nyit, ami black-es tekeréssé alakul, hangulatfokozó gitárkiállással. A Spirit of the Night lehetne akár az előbb emlegetett Frozen Kingdom párja is, hasonló felépítés, hasonló hatások, főleg a verze sikerült ismerősre.
Lényegében utolsó tétel, a Legions of the Darkness tempóváltásaival, néhol sűrű témáival gyönyörködtet. Ez után már csak egy nyugis zongorás levezető van. Remekül zárja, és ugyanakkor a kezdéssel együtt, keretbe foglalja a művet.
Felkerült még egy Dissection dal is, talán bónuszként. Kicsit feleslegesnek érzem. Az eredetihez nem tesz hozzá semmit, lényegében az előző tételekben is ezt hallgattuk, de ezt most feldolgozásnak hívják.
Ă–sszességében kerek album, érződik a műfaj iránti elkötelezettség, lelkesedés. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ennek a lemeznek évekkel korábban ki kellett volna jönnie, és ha így történt volna, most talán már a második esetleg harmadik zenei anyagról írhatnék. Addigra talán megtalálnák egyedi hangjukat, a szűkös ösvényen belül. Zenei tudás megvan, dalírói képességek is teljesen rendben, egy valami hiányzik csak, az egyéniség. Bár ezt a fajta sajátos zenevilágot kevesen művelik és a zászlóvivő sem létezik többé. Ha így nézem, igenis szükség van, hogy valakik tovább ápolják ezt a vonalat. Majd a folytatásból kiderül, tudnak-e tovább lépni, vagy megmaradnak az elődök árnyékában.
Ha valaki a borító alapján kíváncsi a csapatra, az valószínűleg nem vágyik másra, mint egy kis Dissection nosztalgiára, és azt hibátlanul meg is kapja. Mivel a csapatnak jó dalokat sikerült írnia, és még a gitárjátékra sem lehet panasz, mind a riffek, mind a szólók terén. A basszus végigsöpör a lemezen, a dobok pörögnek, ha kell, hozzák a blast beat-et. Ezek után igazából szemet kell hunynom az epigonizmus felett és kíváncsian várom a folytatást.
Tracklist:
1. In The Realm Of Thousand Deaths
2. Night Eternal
3. Fallen Angel’s Dominion
4. Frozen Kingdom
5. Everlasting Fire
6. Spirit Of The Night
7. Legions Of Darkness
8. In Silence We Eternally Sleep
9. The Somberlain (Dissection Cover)