THY CATAFALQUE – Vadak

Mivel ez az első lehetőségem, hogy a Thy Catafalque-ról és úgy összességében Kátai Tamás munkásságáról írhatok, így engedtessék meg egy kis személyes áttekintő a részemről.

A Tűnő idő tárlattal kapcsolódtam bele a történetbe. Már ott konstatáltam, hogy ez egy figyelemre méltó, különleges muzsika, de igazából csak a Róka hasa rádió tett első számú rajongóvá. Az a lemez olyan húrokat pendített meg bennem, ami az egyik legszemélyesebb zenei élményem azóta is. A Rengeteg tovább mozdult ezen az úton egy nagyon egységes, határozottabban népies, már-már slágeresnek is mondható irányba. Kiváló dalok sorakoztak rajta üresjárat nélkül. A lemez karakteréhez nagy mértékben hozzájáruló Bakos Attila énekes ezek után a szóló munkájára kívánt koncentrálni, de Tamás is érezte, hogy meg kell húznia egy bizonyos határt a zenében. A Sgùrr ennek következtében egy sokkal barátságtalanabb mű lett, sok gitárral, de minimális ének, szöveg részekkel és lényegesebben kevesebb népi motívummal. Érthető módon, ezek a változások nem nyerhették el mindenki tetszését, de nekem így is nagy kedvencem. A Sgùrr Eilde Mòr egyenesen az egyik legdühösebb, legmogorvább dal a TC történetében. Tamás úgy fogalmazott akkoriban, hogy ezt az albumot egyszerűen el kellett készítenie, hogy tovább tudjon haladni. Én pedig rendkívül hálás vagyok érte! A Meta ismét egy valódi monolit lett. Második helyezett az egyéni top listámon. Minden szinten előrelépés tapasztalható rajta. Úgy vált színesebbé, hogy még súlyosabb is lett a végeredmény. Ez gondolom annak is köszönhető, hogy Tamás sokat technikásodott gitározás terén. Erről abszolút favorit a Malmok járnak, ami egy 21 perces csoda! A Geometria egy finomabb, árnyaltabb alkotás. Számomra ez áll legközelebb a Róka hasa rádió világához. Mivel jómagam is külföldön élek, mint ahogy Tamás akkoriban, így talán érthető, hogy milyen különleges jelentőséggel bírnak az olyan dalok, mint a Töltés. A Naiv album minden erénye ellenére sem tudott úgy elkapni mint a korábbiak. Az okot még magam sem értem igazán, hiszen minden a helyén van rajta. Valószínűleg csak még egy húzó szám hiányzott, ami legalább akkorát üt, mint az Embersólyom. A Napút viszont így is a szívembe tudott marni a hozzá készült videóval. Ó, hogy mennyire ismerem azt a vidéket…

Elnézést ezért a kissé hosszúra nyúlt felvezetőért, de úgy véltem, hogy az új album ismertetése előtt ez jól megmutatja bensőséges viszonyomat Tamás zenei világához.

A Vadak a Thy Catafalque tizedik nagylemeze a sorban, ami valljuk be, nem kis szó, főleg, ha ilyen színvonalú zenéről beszélhetünk. Apropó! Avantgarde metal a gyűjtő címke, de ezt a meghatározást érdemes rendbe tenni egy kicsit, hogy esetünkben mi is értendő alatta. Az avantgard metal bandákkal általában az a gondom, hogy erősen öncélú módon próbálnak összeilleszteni látszólagosan, vagy valósan eltérő elemeket, ezzel feszegetve az extrémitás határait. Néha ugyan működik, de többnyire ezzel ki is fújt a jelentéstartalom. Tamás zenéjében viszont sohasem értem tetten efféle attitűdöt. Sokkal inkább egy komplex (érző, gondolkodó, emlékező, kontempláló), személyiség rajzolódik ki előttem, aki a lehető legőszintébben szűri le és önti formába az életesemények momentumait. Egyszerűen nem vagyunk egydimenziós lények. Különböző hatások, élmények érnek bennünket állandóan. Egy erdei séta, egy jó könyv, egy zene, vagy ilyen emlékek áradata állandóan jelen lévő dolgok az elmében, amire reflektálni képes az arra érzékeny ember, sőt kreatív önkifejezés válhat ebből. Egy több tagból álló bandát jobbára egy-egy közös zenei irány hoz össze, ezért valahol természetes is, hogy abban kívánnak kiteljesedni, ha pedig mégis igény mutatkozik valami másra, arra létrejöhetnek a szóló munkák. Mivel Tamás lényegében egyedül alkot, így semmilyen módon nem kötik kompromisszumok. Ugyanakkor, hősünk rendelkezik a kellő nyitottsággal is, hogy hagyja a rengeteg vendég által szabadon formálódni dalait. Aki még sohasem hallott Thy Catafalque-ot, talán ezzel az emlék-szövedékkel tudnám bemutatni: Hazatérve egy néptánc fesztiválról a Delta-t nézem a TV-ben, ahol éppen valami újszerű hajtóművet mutatnak be, miközben édesanyám tejbegrízt készít vacsorára, melynek illata betölti a konyhát. Ekkor, az ablakon kinézve az erdő felé eszembe jut egy szarvas, ami reggel futott át előttem az úton… Nos, Tamás akár egyetlen dalon belül képes megeleveníteni ilyen bonyolult érzeteket. Ebben semmi túlzás nincs, kérem! Éppen ettől a természetes, mégis összetett szerveződéstől ennyire különleges a Thy Catafalque.

Most viszont már térjünk rá jelen művünk tényleges kitárgyalásához. Már első hallásra felüti a fejét egy sokkal komorabb, sötétebb atmoszféra, ami azonnal meg is különbözteti az előző albumtól. Talán a világban most zajló eseményekre adott válaszreakció ez, de a magam részéről ódzkodnék az efféle leegyszerűsítésektől. A vendégek szerepeltetése is egyre gazdagabb és meghatározóbb. Az énekesek terén Horváth Martína mellett, Veres Gábor (Watch My Dying), Dudás Gábor (Reason) és Vörös András (Ørdøg) teszik tisztleletüket kifogásolhatatlan módon, ugyanakkor Breno Machado remekbe szabott gitárszólói is hatalmasakat dobnak a dalokon. További újdonság, hogy a rengeteg valódi akusztikus hangszer jelenléte végre kellemesen organikus megszólalást biztosít, jazz-es, folk-os, sőt világzenei hatásokat kölcsönözve az amúgy sem egysíkú muzsikának. Számomra külön öröm, hogy Tamás továbbra is aktív részt vállal a vokálozás, szövegmondás terén. Megvallom őszintén, tartottam kicsit a háttérbe húzódásától a közreműködők népes tábora láttán. Torzított éneke, szavalása épp annyira a TC szerves részét képezi, mint maguk a zenei kompozíciók.

A Szarvas rögtön egy igen feszült, baljós hangulatot teremt. Imádom ezeket a jól megválogatott elektronikus hangszíneket. Egyszerre futurisztikus és nosztalgikus, amit a synthwave úttörői használtak előszeretettel. Aztán a címhez méltóan már száguld is velünk a lemez talán legblackesebb szerzeménye. „A valóban nincs varázs, nincsen, csak sorvadás”. A mulandóság témaköre eddig sem volt idegen a TC szövegkörnyezetében, de most szinte teljes egészében erre épül a mondanivaló. A köszöntsd a hajnalt dudaszólamára kíváncsi lennék, hogy hányaknak ugrik majd be azonnal a Rotting Christ neve. Persze, szó sincs itt nyúlásról, csupán a makedón-görög folk és a metal alapok házasítása adja a hasonlóságot. Ez még mindig nem minden, mivel a súlyos, technikás, death-thrash-es elemek is nagyobb teret kaptak ezúttal. A Gömböc, Az energiamegmaradás törvénye és a Móló egymást követő hármasa elég komoly zúzást visz végbe. Olyan komplex témázások mennek itt, hogy némelyik riff simán elférne mondjuk egy Gojira lemezen is. Az energiamegmaradás törvénye a végére rendesen beborul egy shoegaze-es dallamba, nehéz gondolatoktól terhesen: „Ami vagyok, holnap nem lesz, és az sem, ami te vagy. Nézd messzebbről, de hiába, nem láthatod az áramló energiát, hisz magad is része vagy a felfoghatatlan, végtelen folyamatnak. De az anyag nélküled is folytatja útját a végső semmi felé. Pihenj.” Azt hiszem, ezen mindannyiunknak érdemes lenne elmélázni időnként. Ahogy mondtam, zenei és szövegek terén is igencsak elsúlyosodott a dolog. A Móló verzéje annyira félelmetes lett például, hogy még a korai Deicide is bevillant, mert Benton bátyó produkált ilyen démoni vokálokat akkoriban. Azonban még ebben a számban is akad csavar, mivel a felétől átvált tiszta synthwave-be anélkül, hogy bármi csorbát szenvedne. Egyszerűen mesteri! A kupolaváros titka még ilyen magas színvonalú dalok között is azonnali kedvencem lett a maga „könnyedebb” future jazz-es hangulatával. Patricio Böttcher kiváló szaxofon szólója csak még jobban ráerősít erre. Nem, most megállom, és nem fogok idézgetni, bár az egész szövegkönyv megérdemelné! Már ezért is járna alapból a csillagos ötös! A Kiscsikó (Irénke dala) kedvesen, játékosan galoppozik elő ebből a fojtogató előképből, de ez is csak azt mutatja, hogy milyen hihetetlenül változatos lemezzel van dolgunk. Itt minden megfér egymással, anélkül, hogy érezhető zenei határokba ütköznénk. Hát nem fantasztikus!? A Piros-sárga volt az első klippnóta és már itt éreztem, hogy ez megint az én zeném lesz. Ez egy tipikusabb TC kompozíció, de a gazdag, egzotikus hangszerelés miatt a dal végül igazi világzenévé növi ki magát. Amikor pedig azt gondolnánk, hogy Tamás minden lőportát elhasználta már, akkor érkezik a legerősebb szerzemény a címadó dal képében. Bő 12 percben akkora zenét kapunk az arcunkba a zord black metal-tól kezdve a synthwave-en, szaxofonos betéten át egészen a világzenéig bontakozva, – ezt pedig megtűzdelve olyan intim pillanatokkal, amit eddig csak a Malmok járnak-ban hallottam -, hogy arra nehezen jönnek a szavak. Katartikus élmény! Egy ilyen albumot nem könnyű lezárni, de a Zúzmara-val még ez is tökéletesen sikerült. Ugyan Tamás szóló anyagán (Erika szobája) már szerepelt korábban ez a remek nóta, de mégis itt, Martína szépséges énekével nyert végső formát. Így kell búcsúzni, kérem!

Zárásként mit is mondhatnék még a sok ömlengés után? Akit eddig nem tudtam meggyőzni arról, hogy micsoda mestermű született Kátai úr műhelyében, akkor már biztosan semmivel sem sikerül. Nehéz megmondani, milyen fogadtatásra talál majd, de számomra már most legalább akkora klasszikus, mint a Tiamat – Wildhoney-ja és ezt most a lehető legkomolyabban mondom. A Vadak ezennel a Thy Catafalque listám első helyére lépett, sőt nagy eséllyel pályázik rá, hogy egyben az év lemeze is legyen.

Elképesztő teljesítmény! Csakis, gratulálni tudok hozzá! A pontszám nem is lehet kérdéses.

Kiadó: Season of Mist
Kiadás éve: 2021
Stílus: Avant-garde Metal
Weboldal: facebook.com/thycatafalque

Tracklist:

  1. Szarvas
  2. Köszöntsd a hajnalt
  3. Gömböc
  4. Az energiamegmaradás törvénye
  5. Móló
  6. A kupolaváros titka
  7. Kiscsikó (Irénke dala)
  8. Piros-sárga
  9. Vadak (Az átváltozás rítusai)
  10. Zúzmara

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Thy Catafalque interjú

NorthWar

Thy Catafalque – Sirály (Official Premiere)

NorthWar

THY CATAFALQUE – Sgùrr

Menegroth

Thy Catafalque – “Jura” dalpremier

NorthWar

THY CATAFALQUE – Rengeteg

Black_wizard

Hot News – Thy Catafalque MP3

NorthWar

Hot News – Season of Mist news: Cynic – Thy Catafalque – Generation Kill – Ghost Brigade – Ava Inferi

NorthWar

Hot News – Season of Mist news: Thy Catafalque – Septicflesh – Minushuman – Silent Stream Of Godless Elegy – Ava Inferi

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár