Emlékeztek, van az a gyökér sorozatos idézet, hogy „az űr a legvégső határ”. Nem akarom egy pillanatra sem elbagatellizálni a francia Time Lurker új lemezét, de amikor először pörgettem le, gondolataim és tekintetem azonnal felfelé, a végtelen világűr felé kalandoztak.
Ha ez volt a black metal atmoszférikus formáját felvonultató, közel 34 perces Emprise célja, akkor bizony Mick barátunk, a korong mind az öt szerzeményének írója, valamint a francianyelvű dalszövegekért felelős Sarah L. Kerrigan (itt Sotte) énekesnő az elzászi Strasbourgban nagyon jó munkát végeztek.
Megvallom, miután kézbe vettem az amcsi Derek Setzer által készített kissé groteszk borítót, először valamiféle újabb démonidéző, fejletépő, okkultista nagyprodukcióra számítottam. Mivel nem ismertem korábban a formációt, ezért bevallom a Les Acteurs de l’Ombre Productions házitipográfusa, Célia Pedel (Sauge Noire) féle sejtelmes elrendezés is ezt látszott alátámasztani. Ugyan félig meddig tévedtem, ámbár mentségemre szól, hogy nem a címadó első tétel cáfolt rám!
Feltéve a lemezt, alapvetően egy ambient hangzásvilágra épülő, melankolikus, de nem annyira depresszív, mindazonáltal félelmetesen megszólaló anyagot hallhatsz. Ugyanakkor pár perc múlva világosabb lesz az ég! A folytatásban a felvételek amellett, hogy alapvetően borongós hangzásúak, nem szűkölködnek a sötét riffekben, nagy ütésekben, magas sikolyokban, mély morgásokban, és persze a francia atmoblackből elmaradhatatlan kozmikus szintetizátorhangokban.
Noha nincsenek óriási megoldások a Time Lurker albumán, mégis nagyon jól hallgatható, átgondolt, szépen strukturált anyag. Az atmoszféra teljesen elsötétített, de ez nem egészen a pokol szenvedéssel telített feketesége, hanem a kozmosz végtelen üressége és elhagyatottsága.
Az össztempó jobbára dinamikus, dupla dobokkal, jól elhelyezett manipulatív basszussal, és egy-két jól elhelyezett riffel. A vokál a post-black gyökerű Cavalière de feu és a Poussière mortifère-ban pokolian sivár üvöltésekből áll, amelynek elsődleges célja, nem az emberi lélek sötétségének precíz feltárása vagy a lovecrafti hangulatú üzenetek közvetítése, hanem egyfajta külön zenei rétegként az, hogy segítse az eggyé válást a kompozíció hangulatával. Tiszta éneket kizárólag a Disparais, soleil-ben kapsz, ámde ez csak egy üde kivétel.
Ha ki kell emelni valamelyik darabot, számomra a Poussière mortifère szépen elnyújtott utazása a legemlékezetesebb a maga lassan hullámzó és keringőző dallamaival. Ugyan egyedisége vitatható, miként tipikus atmoszférikus dallami kerete mondhatni szárazon redundáns, mégis van mélysége, miáltal az én ízlésemnek minden szempontból pont megfelelő.
A blackgaze hatású Disparais, soleil lényegesen elmélyültebb, kidogozottabb, de akusztikus betét ide vagy oda, a varázsa engem valamiért nem ért el. Egyszerűen nem éreztem rajta az atmoszférikus súly és az érzelmes továbbadás fertőző kombinációját. Az instrumentális zárótétel, a Fils sacré a maga emelkedett játékával amellett, hogy meleg hangzású, köszönhetően a megfelelő mennyiségű tremolonak és robbanásszerű ütemeknek, meglehetősen reménykeltőre sikerült. Azt sugallja, még a végtelenben is célba érhetsz egyszer, ekként elüt kissé az őt megelőző számoktól.
Az Olmo Lipani hangmérnöki kezei alatt véglegessé váló Emprise a maga nemében igazi kalandor! A fülbemászó dallamok egyszerre közvetítenek nyugalmat és nyugtalanságot a léleknek, mígnem a lemez sötét és töprengő vonzereje végleg magába zárja hallgatója elméjét. Szóval ez nem csak egy kiváló atmospheric black metal album, hanem egy kivételes entitás, amely, ha nem vigyázol, végleg elrabol.
Kiadó: Les Acteurs de l’Ombre Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Atmospheric Black Metal
Web: facebook.com/timelurker
Tracklist:
- Emprise
- Cavalière De Feu
- Poussière Mortifère
- Disparais, Soleil
- Fils Sacré
Pontszám: 9,5