TO-MERA – Delusions

Kiadó: Candlelight Records

Weboldal: www.to-mera.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Progressive Metal

 

 

 

 

Az angol To-Mera életrehívásának ötlete a magyar gyökerekkel rendelkező Julie Kiss fejéből pattant ki 2005 környékén. Többeknek ismerős lehet a magyar Without Face együttesből. A zenészek soraiban olyan nevek voltak az énekesnőn kívül, mint Lee Barrett a Candlelight kiadó alapítója. Itt a négyhúros hangszert kezeli. Ebben az évben fel is vettek egy próbatermi demót, aminek a célja a kiadó megtalálása volt. A két számos anyag minden szempontból remek visszhangra lelt mind a kritikusok, mind a rajongók részéről. A csapat a Candlelight-hoz került és elkezdődött pályájuk felívelése, amelyet elősegített első lemezük (Transcendental) kiadása. Ekkoriban váltak el útjaik Pirisi Ákos dobossal, aki Júlia szülővárosából érkezett Londonba, hogy együtt muzsikálhasson az angol csapattal. Helyét Paul Westwood töltötte be. Több sikeres fellépés után a banda 2008-ra ígérte új korongjának érkezését, amely a Delusions nevet kapta. A mostani felállás sem teljesen azonos az írásom tárgyát képező CD-t feljátszó emberekkel. Lee átadta basszusgitárját Mark Harrington-nak, Hugo Sheppard billentyűs pedig a maga útját kezdte járni, ezért távozott a To-Merából, utóda Hen lett.

Zenéjük progresszív metál, a szó legtisztább értelmében. Állandóan fickándozó ritmusok, váltakozó, ám mégis figyelmet lekötő gitárjáték, filmzenék monumentalitását idéző melódiák, mindez megbolondítva némi fülledtségbe burkolózó lokál jazzre emlékeztető zongorafutamokkal. Júlia hangja úgy mesél, vezet végig a hangok fonalán, mint egy óvatos anya, aki félti gyermekét az elbotlástól. Visszaköszön még a szaxofon harmóniája is néhány nótában.

“…Lefeküdt a pamlagra, ellazult, fáradtnak látszott. Az álom azonnal elragadta. Veríték verte ki, befordult a fal felé, szívverése felgyorsult, önkéntelen mozgások szakították meg pihenését. Úgy tűnt alszik, ébersége azonban nem múlt még el.
Alámerült a nyugtatólag ható alvásba, mégis nyugtalanság vett rajta erőt. Felriadt a hirtelen, mindent elárasztó fényre. Kéz érintette homlokát, Anyja lesöpörte a rakoncátlan hajfürtöt az arcáról. Nem álmodsz többet rosszat! – ígérte és ujjbegyével felszárította a kisfiú könnyeit. Bátorítólag végigsimított a gyermek nedves karján. A fiú feltekintett. Anyja arcát látta, mely még mindig azt a melegséget hordozta magában, amit sok-sok évvel ezelőtt. Szarkalábai azonban eltűntek.
Gyengéden megfogta a fia kezét és magával vonta a ház többi része felé. Az ebédlőben nagy zongora állt, amelyen apja játszott azokon a vasárnap délelőttökön, mikor esőre állt az idő. Halkan – mintha – fel is hangzottak volna azok a dallamok, amik az édesapja keze alól futottak ki. Elcsigázottá vált, leült egy székre. Vezetője mellé állt s dúdolta a vasárnap délelőtt melódiáját. A nagy, barna szemek a remény szikráját szórták felé. Mégis, nem tudott felnőni apjához. Felpattant és elfutott édesanyja mellől. Rohant, zihált, a fájdalom belemarkolt a húsába.

Megtorpant, emlékek bukkantak fel. Le-lecsordul egy-egy perc, ahogy a régi élmények közt kormányozza figyelmét. Egymás után jöttek felszínre az elfedettség homályából. Hol gyorsan, hol lassan, ám többnyire gördülékenyen. Hangok szállingóztak alá. “Րrizze meg a szépséget, mi ezek közül való.”
Átlépett egy küszöböt, a bűntudat termébe érkezett. Fejét meghajtotta, a tett nagyobb volt, mint amit be lehetett volna vallani. Feltekintett bíráira. Majd a padlót tanulmányozta. Beszélni akart, szólásra nyitotta száját. Vicsorított. Jelentéktelennek érezte a saját szempontját, vállat vont. Töprengésbe merült.
Újra a szobájában volt. Labdák, fakockák körötte. Játszani kell, játssz! Régebben nehezebbek voltak azok a kockák. A labda is kisebbnek tűnt. Elgurította s utánaszaladt. Felemelve a karját tapasztalta, hogy eléri az asztalt, sőt még lábujjra sem kell állnia ehhez a mutatványhoz. Örömében körbe-körbenyargalászott a kis területen.

Elesett, beverte a térdét. Az ablakon keresztül nyári szellő fújt be. Álárnyékok vetődtek a függönyre. Véglegesen búcsút kell mondani. Hosszasan gyalogolt az előtte fekvő folyosón. Helyet foglalt a padlón és morfondírozni kezdett.
Dallamok kúsztak elő a sarokból merengése alatt. Elcsúsztak. Disszonáns hangok kerítették hatalmába figyelmét. Két hang szüntelenül váltakozott. Felébredt. Újra kezdődik az alakoskodás. Azonban ami történt mindig vissza fogja csábítani.”

A fenti történet allegóriaként értelmezhető, másból teljesen eltérő érzéseket produkálhat a zene, hallgatása közben.

Tracklist:

1. The Lie
2. Mirage
3. The Glory of a New Day
4. Inside the Hourglass
5. A Sorrow to Kill
6. Asylum
7. Fallen From Grace
8. Temptation

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Pain of Salvation, To-Mera – Koncertbeszámoló

Forest

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár