Poznań alatt a pokol tüze ismét lángra lobbant, a Putrid Cult jóvoltából végre megérkezett az új Towards Hellfire anyag! Lengyel barátaink, P., D. és R. triója black/death tombolását immár magasabb fokozatra kapcsolta.
A barlangszerű hangzás és a lekerekített dallamok szeretete szerencsére továbbra is megmaradt, ám a második nagylemez sokkal jobban mellőzi a bemutatkozás kissé csörömpölő és koptatott vonásait. Itt bizony ezúttal sem fogsz semmi kommersz, tróger vackot kihallani a dalokból, hiszen szövegvilágát tekintve, elődjéhez hasonlóan, az Inquisitors of Blasphemy is egy hátborzongató terepfelvétel, amely a halál, az alvilág, és keresztényellenesség szöveguniverzumát tárja eléd.
A 40 perces sorscsapás nyolc számon keresztül ontja magából a legjobb minőségű black/death muzsikát. Annak idején a Towards Hellfire debütálása kapcsán úgy fogalmaztam, hogy „zenéjük képes volt kitekinteni a black/death szemüveg fölött, és a műfajra jellemző zajos csörömpölésbe jelentős dallamtextúrákat injekcióztak” – ez a megállapítás alapvetően továbbra is megállja a helyét. Ugyanakkor a bemutatkozástól eltérően a 90-es évek svéd vonala az Inquisitors of Blasphemy-n több lélegzethez jut, amitől a dalok ragadósabbak és hullámzóbbak. A ritmikus hangzásvilágtól és az intenzív dallamtextúrák hatásos megnyilvánulásai révén a bűnbeesés garantált. Az átlag négy-öt perces brutális számokban összemosódnak a durva ütemek, a perzselő felvezetések és az agresszív riffek. Röviden, az előadások precízek és halálosak, akár valamelyik jól ismert Dissection, Necrophobic vagy Sacramentum lemezé.
A dobolás továbbra is tüzes, a groove és a basszus nagyon masszív, a gitár riffek pedig még kidogozottabbak, ezáltal pedig ellenállhatatlanabbak lettek. A tempóra sem lehet panasz, mert nagykönyv-szerűen hozza a közép és gyors ütemeket. A vokál bár változatosabb nem, helyette töményebb, szárazabb lett.
Összességében ez egy meglehetősen húsos-ropogós cucc, ami szerintem nagyon sokaknak tetszeni fog! A számok közül a személyes kedvenceim, a nyitó monstrum, kanyargó tremolóktól és blast beatektől övezett Escape to the Core of Hell / Step Forward to Madness, a reménytelenségnek végtelen ciklusait hol fáradhatatlan energiával taposó, hol szélvészként söprő Vengeance Out of Hell, valamint a lendületes vokállal, szépen rétegzett gitárral és dübörgő dobpergéssel operáló roham, az Inquisitors of Blasphemy. Ha jobban belegondolok, akad itt még egy remek ráadás, a Bow to the Realm of Evil, amely felemelő, mégis nyugtalanító. Hallgatása közben úgy fogod érezni, mintha az, amin keresztülmentél megváltoztatott volna téged.
Szeretem, ha egy zenekar ugyanazzal a kreatív csapattal dolgozik, mert az azt jelenti, hogy ők és a rajongók is elégedettek a korábban kapott minőséggel. A Towards Hellfire újra Robert A. von Ritter-rel készítette el albumának borítóját. Ritter munkásságát – aki korábban olyan zenekaroknak rajzolt már, mint a Bloodthirst, Diabolizer, In Twilight’s Embrace, Owls Woods Graves, Sauron, Witchmaster stb. – én is nagyon szeretem, mert részletgazdag és nem igényel oldalnyi magyarázatot. A keverőpultnál ugyanígy Michał Grabowski (Dismembered Flesh Mutilation, Feto in Fetus, Malediction of Agony) maradt, aki ezúttal is gondoskodott a különleges produkcióról.
A Towards Hellfire második lemeze bővelkedik aprításokban, csörömpölésekben és hevességben, de már ott van bennük az a bizonyos plusz parázs is, amit, ha ápolnak, garantált számukra a halhatatlanság.
Kiadó: Putrid Cult
Kiadás éve: 2025
Stílus: Black / Death
Web: facebook.com/Towardshellfire
Tracklist:
- Escape to the Core of Hell / Step Forward to Madness 07:03
- Death’s Eternal Reign 05:27
- Vengeance Out of Hell 04:26
- Inquisitors of Blasphemy 04:05
- Blessed by War 04:50
- Devoted to Damnation 04:36
- Bow to the Realm of Evil 05:01
- In Opposition of Light 04:42
Pontszám: 10
