Amíg az emberiség uralja ezt a bolygót mindig lesznek háborúk, ebből adódóan a háborús diskurzusok is még egy jó ideig velünk maradnak. A texasi Trenchant meglátta ebben az örökérvényűségben a művészi kibontakozás lehetőségét, emiatt szentelte debütálását is nagyobb részben ennek a tematikának.
A 42 perces Commandoccult-on a félelmetes háborús környezetet varázsoló bevezetőt követően vad géppuskadob-rohamok és jól kiszámolt cinütések támogatják a riffek és gitárlevezetések hullámzó rohamait, melyet egy réteges hadvezéri, ellentmondást nem tűrő vokál irányít. A hadműveleti precizitásról a menetelő ütemek, a heves halálhörgések és az arányokra precízen ügyelő ritmusszekció gondoskodik. Vagyis ne valamiféle dallamorgiára számíts, hanem egy ízig-vérig megfeketedett, ködös, vérrel átitatott tartalomra, amely a blackened death metal elengedhetetlen jellemzője.
A trió – Jeff Tandy (Birth A.D., Demoncy, Imprecation) basszus, háttérvokál; Nick Norris (Birth A.D., Imprecation, Morgengrau) gitárok, vokál és Aldo Guerra (Abyss of Perdition, Nodens, Termination Force) dobok – ugyanakkor nem pusztán háborús zajfalat emel, hanem gondoskodik az agresszió hurrikánszerű, kiszámítható mozgatásáról is. Pont ott növelik a tempót, ahol a veszélyérzet fokozására van szükség, és ott lassulnak be, ahol a támadás véget ér. Emiatt a korong soha nem unalmas, sokkal inkább nevezhető izgalmasnak.
Vlagyimir Csebakov inspiráló borítója, Raymond Dillard Heflin logója, Mike BBQ és Patrick Engel príma technikai együttműködése révén a produkció egy igazi nekromanta fekete mágia, amely mágnesként vonzza és generálja a szürkületet. Amennyiben életed részét képezi az Angelcorpse, a Deströyer 666, a Marduk, esetleg szereted a Minewerfer, Negator vagy a Panzerfaust munkásságát, úgy a Commandoccult is számos kellemes percet tartogat majd neked.
A sötét érzelmek kilenc számos katalógusából bennem a címadó szerzemény – ahol nem mellesleg Robert Vigna (Immolation) szólózik – gonoszságán kívül három töltény ejtett igazán maradandó nyomokat. A páncélosroham dühével rohamozó Darkwater Graves pattogó dobmunkája, ahogy a tomboló tremolók alatt párharcát vívja a basszussal, az nagyon emlékezetes. Az induló-felvezetést kapott Trumpets of Jericho-ban a gitárok nyers és koptató volta a különleges. Ezek az egyszerű, kaotikus mozgású húrok rétegzik az albumot, miközben végre kirántanak az egykedvűségből, ahová megelőzően a szaggatott Yellow Cross Orison taszított. Végezetül az In the Fires of Night hosszú, nagy akcióktól és megtorpanásoktól övezett meneteléséről essék még néhány szó! Ugyan a vokál itt nem annyira kidolgozott mint mondjuk a Wardrivers-ben, mindazonáltal bír egy bestiális éllel. Emez durva, torokhangú előadás pedig amellett, hogy elborzaszt, tökéletesen illeszkedik az elhangzó sivár narratívákhoz. A dobolás könyörtelen, igazából lecsupaszított püfölés, és a gitármunka is alig rendelkezik tiszta pillanatokkal, de a végeredmény mégis egy mélabús opusz.
Szóval a Commandoccult az elejétől a végéig a végtelen pusztítás és a hordós death metal körforgása. Szerintem lenyűgözőnek találod majd az album ama képességét, hogy mennyire mozgékonyan tudja kezelni a groove, a sebesség és a gitárjátékból kiszakadó fémforgácsok kiegyensúlyozott keverékét. Majdnem tökéletes alkotás!
Kiadó: Godz Ov War Productions
Kiadás éve: 2022
Stílus: Death Metal
Web: https://commandoccult.bandcamp.com
Tracklist:
- Commandoccult
- Burning Spires of Mercury
- Darkwater Graves
- Yellow Cross Orison
- Trumpets of Jericho
- Atrocity Vision
- Wardrivers
- Pyre at the Tarn (Molested cover)
- In the Fires of Night
Pontszám: 9.5