TRIDENT – North – Kronos Mortus

A Trident alapító-gitárosának Johan Norman-nak nagy tisztelője vagyok még a Satanized/Decameron-os időkből, a Dissection „Storm of the Light’s Bane” örökérvényű klasszikusáról sem feledkezve meg, továbbá a Soulreaper anyagait nagyon kedveltem és kedvelem a mai napig. A Trident nevű csapatát is annak kezdeteitől kísérem figyelemmel: a debütáló 2010-es „World Destruction” korong a megjelenésekor nagy kedvencnek számított.

A rendkívül masszív 2015-ös „Shadows” EP megjelenésekor Johan (Reaper) és Per Owe Solvelius (Ulv) gitárosok maradtak csupán a régi tagságból, hozzájuk csatlakozott Defiler énekes és Goat dobos (ex-Altar of Sacrifice, ex-Nox Aurea, ex-Death Tyrant) valamint Beast basszeros. A „Shadows” után hosszú szünet következett az új anyag terén, mindazonáltal ez nem jelentette azt, hogy a csapat leállt, hanem szép csöndben írogatták/csiszolgatták a szerzeményeket, s a végeredményt tekintve azt kell, hogy mondjam, mindenképp megérte a várakozás. Annyi változás történt a felállásban, hogy Bloodlord (ex-Lord Belial, ex-Death Tyrant, Vassago) lett az új basszusgitáros (nem mellesleg ő producelte és keverte a „Shadows” EP-t).

Aki eddig is kedvelte Johan Norman munkásságát és társai régebbi csapatait, a „North” lemezzel 9 rendkívül változatos, mesterien megkomponált svéd blackened death metal himnuszt kap majd egy óra játékidővel. Johan még a tavalyi év végén megtisztelt azzal, hogy átküldte nekem 2 szám végleges változatát (az „Imperium Romanum” a „Death” című dalokat), így nagyjából tudtam, mire számíthatok majd a teljes lemezzel kapcsolatosan. Dőreség lenne a részemről összehasonlítani a „North”-t és a Storm of the Light’s Bane”-t, nem is teszem, ám hasonlóan jóleső érzések kavarogtak bennem a „North” hallgatásakor tegnap éjjel, mint anno a „Storm of the Light’s Bane”-nel történő megismerkedésemkor. (Ne feledjük el azonban: Johan Jonnal olyan halhatatlan számokat alkottak közösen, mint az „Unhallowed, a „Thorns of Crimson Death” és a Soulreaper”).

Nálam eddig ez az év lemeze, ha a blackened death metal vonalat tekintem hivatkozási alapnak, s a „North” fényét külön emeli Juanjo Castellano csodálatos borítója.

Azt hiszem, mindezek tükrében a pontszám nem lehet kétséges (10) és remélhetőleg Johanékat a közeljövőben élőben is elcsíphetem a közelben.