TRISTANIA – Rubicon

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: www.tristania.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Gothic / Dark

Brief Sum: The goth metal of the 90’s in a modern dressing with awesome melodies, energetic male and female vocals, and bitterly crying violion parts. Strength and suffering, pain and melancholy, beauty and reverie. These are the album of Tristania.

 

A Tristania-t már a 90-es évek végéről is ismerhetik a gótikus és a női énekes metal hívei. Bár a műfaj úttörői között tarthatjuk számon a norvég bandát, a stílus fazonszabászai közé sosem sikerült felkapaszkodniuk. Állhatatos és kitartó munkájuk során folyamatosan járták útjukat, toborozták híveiket, de a kiugró lemez, a csapatot a csúcsra felrántó sláger eddig nem készült el. 12 évvel a debüt és 3 évvel a legutóbbi album után itt a hatodik lemez, mely hűen hagyományaikhoz törekszik a változatosságra, régi és új elemeket ötvözve próbálgatja a csapat határait. Sötét hangulatok, gondosan kidolgozott harmóniák, fülbemászó énektémák, és szépen felépített többszólamú vokalizálás jellemzi a Rubicont.
Az Illumination lemez után, 2007 októberében érkezett a csapatba a Szardíniáról származó Mariangela, majd 2008 elején új bőgős, a korábban session zenészként közreműködő Ole, aki hamar dalszerzői vénáját is megmutatta. 2009-ben előbb a második gitáros posztjára érkezett Gyri (egy bájos hölgy), majd a dobok mögé került új ember Tarald személyében. Végül a szülői kötelességeket a zenéléssel összeegyeztetni nem tudó Østentől a Green Carnation-ből és a Trail Of Tearsből már ismerős Kjetil Nordhus vette át a mikrofont.

Az új felállás 2010 első hónapjaiban több stúdióban rögzítette az anyagot, Anders és Ole felügyelete alatt. A keverés Waldemar Sorychta és Dennis Koehne keze munkája és a Flying Pigs Studio-ban készült. A hangzás jó, a borító hangulatos, tetszetős, de egyszerű, a promo képeket pedig melegen ajánlom férfi társaim figyelmébe. 🙂

A nyitó Year Of The Rat a lemez talán legtempósabb, leglendületesebb témájával és izgalmas dobjátékot hozó szellős verzéjével tarol. Mariangela energikus, rockos csengésű hangja hamar bizonyítja helyét a csapatban. (A dalhoz készült klip a csapat honlapján is megtekinthető.) A Protection a grúvosabb és az elszállósabb részek váltakozására épül, finom hajlításaival, melankóliájával és hörgést is hozó zsigeri részeivel a lemez legjobbjainak egyike. Rockosabb hangvételű, tamjátékra és férfi énekre alapoz a visszafogott ének és a hisztéria határát súroló üvöltés között mozgó Patriot Game, az utolsó harmadában durva sortüzet idéző őrléssel. A vontatott, finoman zengő akusztikus gitárt is felvonultató The Passing szerintem rövid, de keserves hegedűdallamaitól lesz azzá, ami. Nélkülük sokkal sivárabb, szürkébb lenne. Súlyos, később visszatérő riffelés vezeti be az egyébként balladisztikus, talán kevés folkos ízt is hozó Exile-t, mely finom basszusfutamai és kesernyés bólogatásra ösztönző grúvjai lüktetésével alapoz.
A viszonylag sok férfi éneket hozó Sirens keleties dallamai és duettje ellenére sem jön át nálam igazán, pedig monotonitása mellett újra felsír benne a hegedű is. A misztikus hangulatú, tamokra és basszusra építkező Vulture azonban kísérteties, vontatott dallamaival és több rétegű férfi szólamaival is azonnal közel került hozzám. Az Amnesia egy zongorás ballada vonósokkal és természetesen torzított gitárral megbolondítva. Az ízt, az egyébként nem sekélyes hangulat mellé úgy vélem ezúttal is a hegedű hozza a muzsikába. A refrénben az énekdallamok talán lehetnének fogósabbak, de zeneileg nagyon rendben van a dal. A Megical Fix az album másik gyors témát is magába foglaló tétele, jó refrénnel, igazi, mélyről jövő hörgéssel, de összességében a korábbi nótákban megszokottól visszafogottabb hangszeres háttérrel. A több mint nyolc perces Illumination elegánsan merengős (olykor izgalmas basszusjátékra énekelt) részekből és döngölős, nagy ívű, férfiasan áriázós, együtténeklésre késztető refrénekből áll össze magával ragadó közönségkedvenccé. Azt kell mondjam, hogy kiváló zárás. Újraindításra sarkallja az embert.

Nem állítom, hogy hibátlan album, de a lendületes nyitás és a szerintem agyba ragadó zárás újra és újra az album lejátszására késztet. A köztük lévő dalok hoznak apró, kellemes meglepetéseket és újdonsággal nem, vagy alig szolgáló gót alapokat is, de talán kivétel nélkül mindben van valami, ami miatt érdemes rá odafigyelni, ami miatt szerethető. Ilyen például Pete Johansen hegedűjátéka, ami olykor más dimenzióba helyezi át a zenét, de érdemes figyelni a ritmusszekcióra is, mert nem csak a kötelezőt, az egyszerű alapokat hozzák.
Mivel még mindig az Illumination hatása alatt, annak dallamaival fejemben írok, bátran állítom, hogy ez a banda legjobb lemeze és érdemes a meghallgatására időt szakítani. Várom az őszi turnét, hátha felénk is ellátogat a banda, de addig is előveszem régebbi anyagaikat is, és újra megpróbálok közelebbi barátságba kerülni velük.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Year Of The Rat
2. Protection
3. Patriot Games
4. The Passing
5. Exil
6. Sirens
7. Vulture
8. Amnesia
9. Megical Fix
10. Illumination

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Tristania – “Darkest White” – Full Track

NorthWar

Hot News: Tristania reveals artwork to “Darkest White”

NorthWar

Hot News: Tristania – Album Teaser

NorthWar

Tristania, Van Canto, Serenity, Xandria, Amberian Dawn – Koncertbeszámoló

Gwanath

Utazó fesztivállal érkezik a Tristania

NorthWar

TRISTANIA – Illumination

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár