Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.trollfest.com
Kiadás éve: 2017
Stílus: Folk Metal
Brief Sum: Although I maintain that Trollfest’s music has a strong potential to reach more people and become more digestible by adding some new, more serious but still party elements like ska, swing or klezmer melodies (like in the track Kabaret) and by decreasing the monotonous “black metalish” drum themes and screams, their 7th studio album, Helluva (inspired by Verne’s A Journey to the Center of the Earth) is still a great and funny material. You won’t listen to it every day I guess but besides some rather dull parts it has all the strengths of the Norwegian troll horde, too: catchy folk tunes, interesting genre mixtures and clever ideas.
A Trollfest őrült bagázsát vélhetően nem kell bemutatni senkinek, aki kicsit mélyebben jártas a (folk) metal világában. Mióta 2011-ben az En Kvest for den Hellige Gral lemezzel a német NoiseArthoz szerződtek, igencsak nekilendültek a dalírásnak. Az utóbbi években szinte minden évben jelent meg valamilyen kiadványuk. Ez alól kivétel volt a 2016-os esztendő, idén azonban immár a hetedik stúdiólemezükkel jelentkeztek és a kihagyásért cserébe egyből egy 14-es dalcsokorral örvendeztettek meg minket az 51 perces Helluva képében.
Szintén az utóbbi időszak hozadéka a viszonylag szoros koncepció. Ezúttal Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye adja az alapot: a jól ismert trollhorda néhány új arccal kiegészülve felfedezőútra indulnak a mélybe. A szövegek norvég-német (és helyenként angol) szójátékokkal vannak teletűzdelve – persze ez csak akkor tűnik fel, ha ki tudod hámozni a kevert, „trollnyelvű” sikítozásokból e részeket, bár szerencsére ezúttal egész sok tiszta meg kevésbé fejhangú vokál/kórus került a dalokba. Zeneileg sincs sok újdonság: a black és extrém részek keverednek a dél- és kelet-európai népies-mulatós témákkal, néhol egész izgalmasan és kellemesen, néhol egysíkúan: ötletes megoldások és fogós dallamok váltakoznak unalmas kalapálásokkal és értelmetlen sikoltozásokkal. Ezúttal hangsúlyozza is a csapat, hogy a zenében továbbra sincsenek dudafélék (holott azok igen fontosak a balkáni népzenében), cserébe a rézfúvósok most is igen fontos szerepet töltenek be. Ez egyébként egy sokkal befogadhatóbb zenéhez is jó alap lehetne, hiszen mint azt a német Finsterforst legutóbbi EP-je kapcsán írtam is: egész jó ötlet lenne klezmeres, skás vagy épp swinges témákat belevinni az ilyen típusú muzsikába. Ilyesmi egyébként van is e lemezen, bár sajnos csak a Kabaret erejéig. Ahogy az ennyi dalnál lenni szokott, van üresjárat is, bár szerencsére nem sok, de például az intrót (This Is Just The Intro) szerintem csak azért írták meg, hogy egy poénos klipet, akarom mondani dalszöveges videót forgassanak hozzá.
Nyilván most is, mint eddig is, egy nagy viccről van szó a szokásos Trollfest-minőségben, mégis úgy érzem (továbbra is), hogy többet lehetne kihozni ebből. A Helluva is jó lemez, de szerintem az emberek többsége csak egy-egy hallgatásig jut vele. Kaotikus eklektikussága miatt nem az a korong és nem az a banda, amit bármikor előveszel pihenéshez, kocogáshoz, vezetéshez vagy épp bulizáshoz. De ha csak a poén, a geg, a görbe tükör „megtekintése” a cél, akkor szokás szerint bátran merem ajánlani ezt a lemezt is!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. This Is Just the Intro
2. Professor Otto
3. Spelunking Sisters
4. Gigantic Cave
5. Steel Sarah
6. Trollachen
7. Hen of Hades
8. Reiten mit ein Fisch
9. Fräulein Helluva
10. Kabaret
11. La Grande Finale
12. What a Good Idea
13. Don Gnomo Vega
14. Sputnik