Kiadó: Season of Mist
Weboldal: www.twilightofthegods.eu
Kiadás éve: 2013
Stílus: Heavy Metal
Brief Sum: At first the disc was a huge disappointment. I have expected way more in the shadow of Bathory, but then the ancient rock/metal riffs changed my mind. I had a little blast from the past from the 80’s with bands like Manowar, Dio and Judas Priest. There are several familiar moments and sometimes I just couldn’t keep up with the references. But besides the intense brain-tease, the rough, pounding notes give ample opportunity for a little headband excercise.
Gondolom nem nagyon kell bemutatni a Twilight of the Gods-ot. Az újszülöttek kedvéért röviden elmondva Bathory tribute zenekarnak indult az ismert zenészekből álló csapat. A névből is látszik melyik Bathory korszakot tekintették példaképnek. Színpadra vitték azt, amit Quorthon nem akart. Aztán, mint lenni szokott, rákaptak az együtt zenélésre és elkezdtek dalokat írni. Ennek a folyamatnak az eredménye a Fire on the Mountain.
Na akkor itt egy jó tanács: felejts el mindent a zenekarral kapcsolatban, ami a Bathoryhoz köti őket. Hidd el, jobb lesz úgy… én szóltam. Ugyanis galád módon, mindenféle látszat ellenére a saját dalok egészen más stílusban íródtak. Szerencsésebb lett volna más név alatt kiadni, legalábbis ebből a szempontból.
Elgondolkodtatott ez a helyzet. Lehetséges, ők mást hallanak a Bathory dalokban mint én, ők valahogy tudják kötni egymáshoz Quorthon és a saját műveiket? Elképzelve egy élő koncertet a feldolgozás és a lemez dalaival vegyesen, nekem nem áll össze egésszé a dolog. Szóval felejtsük el most kicsit a Bathoryt, mintha nem lennének előzmények.
Végighallgatva a dalokat ős rock, metal dolgokat kapunk. A Manowar, Judas Priest, Dio épp úgy előjönnek, mint olyan hard rock csapatok, mint a Saxon, vagy a Deep Purple. Azért ne tévesszenek meg ezen nevek sokasága, vannak itt egyéni gondolatok, de egyes megoldások megdolgoztatják az öreg rockerek agyát: ez az ötlet most honnan is lett szakajsztva? Így aztán egy modern köntösbe bújtatott sötét időutazássá válik a lemezhallgatás. (Talán ez a sötétebb hangulat köti össze a lemezt az előzményekkel.)
A dalok nagy része kényelmes, döngölős középtempóban fogant. Kiemelni a The End of History-t tudom, izgalmasra sikerült a refrén. De a többi tételben is vannak érdekes megoldások. A Children of Chain Amon Amarth riffel kezdődik, aztán Black Sabbath jellegű komor vaskos gitárok jönnek. Preacher Man korai Manowar stílusában enged betekintést. De a következő dalból már Dio-t hallok ki. Sword of Damocles-ben kellemes 80-as évek galopp. Szóval van itt minden, de a nagy kavalkádban talán némi egyéniség is belopózott. Ugyanis ez az egész egyveleg mégis érdekes, már-már egyéni. Sokat segítenek az emlékezetes részek a dalokban.
Talán, ha nincs ez a Bathory kapcsolat, amin nem bírok túllépni, tudnék rá picit másképp tekinteni, de én mást vártam. Nem, nem Bathory kópiát, inkább csak hasonló elképzeléseket. Így kettősség van bennem emiatt, ugyanis maga a lemez nem lett rossz. Amit az is mutat, hogy a kezdeti döbbenetem ellenére mégis megkedveltette magát. Az biztos, a következő albumra irtó kíváncsi leszek, azt se tartom kizártnak, hogy kedvenceimmé váljanak. Szóval fülest fel, indul az időgép!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Destiny Forged in Blood
2. Children of Cain
3. Fire on the Mountain (1683)
4. Preacher Man
5. Sword of Damocles
6. The End of History
7. At Dawn We Ride
