Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.twitchingtongues.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Stoner / Hardcore / Metal
Brief Sum: The third full length album of this Los Angeles based metal / hardcore quintet (their Metal Blade debut) definitely builds upon the foundations of 2013’s In Love There Is No Law but also shows significant progress, demonstrating an even darker and heavier side of the band. Unique style and sound, constant strife for innovation and excellent songwriting – go get it NOW!
Két esztendeje ez a Los Angelesi ötös nagyot robbantott az In Love There Is No Love albummal. Roppant izgatottan vártam, hogy az ott kiérlelt hardcore / metal ötvözetet milyen irányban fejlesztik tovább a zenekar magját alkotó Young tesók, Colin énekes és Taylor gitáros (társaik időközben lecserélődtek: az anyaghoz mellékelt infólapon még az eddigi tagság szerepel, míg a hivatalos internetes fórumokon már az új nevek olvashatóak). Annál is inkább, mivel a zenekarok pályáját tekintve vízválasztónak tartott harmadik lemezéhez érkezett a csapat, ráadásul igazi óriáscég karolta fel őket a Metal Blade képében.
A Disharmony – ezt már az első végighallgatás után megnyugodva konstatáltam – minden aspektusból határozott továbblépést jelent a 2013-as koronghoz képest. Súlyosabb, sötétebb és indulatosabb, mint elődje, azaz több érzelmet és drámai erőt sikerült belesűríteni. Elég rögtön a címadó nóta éles ütemváltásaira és Colin rendkívül agresszívre vett énekstílusára gondolni. A feszesebbre húzott tempók a folytatásban is jellemzőek maradnak, néhol a kétlábgép is beindul (a csúcs ilyen szempontból a Cannibal dühkitörése). Az eddig is meghatározó Type O’Negative, Life Of Agony és Candlemass hatások mellett tehát a Bolt Thrower, vagy az Obituary befolyása szintén felerősödött. Ahol nem próbál igazán messzire elrugaszkodni a banda az In Love…-tól (pl. Asylum Avenue), a durvább él ott is rányomja bélyegét a dalokra, Colin pedig, mintegy ellenpontozásképp, egyre-másra hozza a Preacher Man szintű refréneket. Bármennyi és bármilyen negatív esemény történt a srác életében az utóbbi időben, hallhatóan volt mit kiírnia magából. Amikor az eleve beszédes címet viselő Love Conquers None-ban azt énekli, hogy „Love is a lie forged by mankind”, az ember elhiszi, hogy voltak gondok… De említhetném az Insincerely Yourst, illetve a hozzá forgatott, tragédiába torkolló magánéleti zűröket bemutató klipet is.
Vannak azonban Twitching Tongues viszonylatban újszerű ötletek is. Ilyenekkel találkozhatunk a Sacrifice Me törzsi dobolással – a Mastodon, vagy a Kylesa tárházából lehet ismerős a megoldás – kísért versszakai alatt. Az Arrival koncepcióját tekintve a múltkori Departure folytatásának tekinthető, az akusztikus hangszerelést ellenben itt elektronikus és ipari elemek váltják fel, amitől a szám egyfajta Depeche Mode – Godflesh eleggyé válik. A nyolc percet is meghaladó zárótétel, a Cruci-Fiction pedig ízig-vérig brit doom-death hatású szerzemény (Colin persze itt sem vált át halálhörgésbe), hol Bolt Thrower jellegű témákkal, hol megdöbbentően Paradise Lost ízű, amúgy álomszép gitármelódiákkal.
Egyéni stílus és hangzás, állandó törekvés a megújulásra, no és elsőrangú dalok – ez a Twitching Tongues. Ha anno az In Love There Is No Love-ot maximális pontszámmal jutalmaztam, akkor ezúttal sem adhatok kevesebbet.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Disharmony
2. Insincerely Yours (Tears & Blood)
3. Asylum Avenue
4. Love Conquers None
5. Insatiable Sin
6. Cannibal
7. Sacrifice Me
8. Arrival
9. The End of Love
10. Cruci-Fiction